|
|
|
|
- Temetési nyilatkozatok - 2. folyt.
|
- Azt hiszem, ez egy nagyon méltó esemény, mert azt a saját történelemmel való kegyetlen leszámolás kíséri, hiszen hány embert végeztek ki akkor, s hányat vetettek börtönbe? Igen, ez leszámolás a saját múlttal. Én számoltam azzal, hogy egy szép napon sor kerül erre. Íróként és a PEN-klub hivatalos képviselőjeként többször jártam Magyarországon. Egyszer megkérdeztem egy minisztert: meg tudnak önök egy írót rendszabályozni? Természetesen - volt a válasz -, de a pillanatnyi győzelemért évszázadokon keresztül gazemberként állni a történelem előtt? Ezt meg kell fontolni. Én sokat gondoltam erre a feleletre, különösen most, Nagy Imre rehabilitálásakor. - Hát kérem szépen, én ennek a folyamatnak nagyon örülök. Habár nem felejtem el, ki volt Nagy Imre, mégis ez egyszerűen egy emberi kérdés. Egy ember volt, aki - legalábbis azt hiszem - bizonyos mértékben becsületesen akarta a végén szolgálni a nemzet érdekét, és ennek folytán nagyon örülök, hogy ez a probléma megoldódott. Azonban mindjárt azt is szeretném megmondani, hogy ezzel nem végződött be az egész probléma, mondjuk az 1956-os probléma, mert van még sok igazságtalanság és ebben is rendet kell teremteni. - Maguk a reform képviselői jelentették ki, hogy Nagy Imre bizonyos értelemben a jelenlegi magyarországi fejlődés jelképes alakja, és csaknem szenzációnak kell mondani, hogy viszonylag gyorsan ment végbe ez a fejlődés. A gyász ugyan marad. Nagy Imrét nem lehet életre kelteni, de úgy látom, hogy a határozott és döntő irányvonal, amit Pozsgay Imre és sokan mások követnek, tartós támogatáskra talál, és úgy gondolom, minden elismerésünket és támogatásunkat megérdemli az a bátorság, józanság és tisztánlátás, amellyel ezen az úton haladnak. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|