|
|
|
|
Temetés - nyilatkozatok az NSZK-ból
|
Köln, 1989. június 16. (DLF) - Nagy Imre nem merült feledésbe Németországban sem. Tragikus sorsa a németek emlékezetében is összeforrott az 1956-os magyar forradalom bukásának emlékével. A magyar politikus temetése kapcsán három kérdést tettünk fel a német közélet négy jól ismert személyiségének: Annemarie Renger asszonynak, a Bundestag jelenlegi alelnökének, aki első női elnöke volt a bonni parlamentnek, Walter Jens professzornak, a német PEN Club volt elnökének, Otto von Habsburgnak, a strasbourgi Európa Parlament tagjának és Otto Schilynek, a német és a magyar parlament tagjaiból alakult közös csoport elnökének. Az első kérdés így hangzott: hogyan él az ön emlékezetében Nagy Imre halálának, kivégzésének híre, hogyan reagált ön akkor a lakonikus közleményre? - Amikor 1956-ban Magyarországon kitört a népfelkelés, engem ez annyira felvillanyozott, hogy Magyarországra akartam utazni. Úgy éreztem, valahogy ki kell nyilvánítanom rokonszenvemet, valahogy fel kell ajánlanom segítségemet, mert vissza nem térő történelmi eseményeknek vagyunk tanúi. Nagy Imre akkoriban olyan embernek számított, aki jelképszerűen tudta megtestesíteni azt a demokratikus társadalmat. Nagy Imre kivégzése azután azt hiszem, nemcsak iszonyattal töltött el mindannyiunkat, hanem bénítóan is hatott. Megrendítette hitünket, hogy Európának ezen a részén is megváltozhat valami, hogy az ott élő népek is megszabadulhatnak a Szovjetunió szorítása és katonai nyomása alól. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|