|
|
|
|
- Emlékműavatás - 2. folyt.
|
Szomorú, hogy ezekben a tárgyalásokban az egykori Nagy Imre- csoport képviselői vettek mindössze részt. A magyar forradalom politikai szellemi ereje: a munkástanácsok ma élő képviselői egyszerűen nem jutottak szóhoz. Ugyanígy nem jutottak szóhoz azok az ellenzéki csoportok, vagy akár maga az Ellenzéki Kerekasztal sem, amely évekig felvállalta ötvenhat eszményét, és ezért verette magát az utcán, és konfrontálódott a hatalommal. Ezek a csoportok most mintha háttérbe húzodtak volna, egyszerű rendésszé minősítették le magukat a 16-ikai eseményen. Ez nagyon fájdalmas számunkra. Úgy érezzük, hogy a forradalom szellemi folyamatossága is megtört azáltal, hogy az ünnepen nem kaphatnak szót a fiatalok, az a generáció, amely megtörte apái félelmét és egyszerűen merte vállalni ezt a forradalmi örökséget. Sajnálatos módon most tudtuk meg, hogy Adam Michnik, Lengyelország egyik vezető politikusa, a Szolidaritás egyik vezetője, aki hazánkba szeretett volna látogatni, valószínűleg nem kaphat szót ezen az ünnepségen. Tehát nagyon sok csoportot, társadalmi csoportot és egykori forradalmárt a kirekesztettség állapotába nyomtak az egykori Nagy Imre-kör tagjai - akiket persze tisztelünk és becsülünk - de azért itt egyszerűen többről van szó. Nagyon sokat beszélnek most társadalmi kiegyezésről és az emlékezésről, de úgy gondoljuk, hogy amíg magát az országot nem rehabilitálják, és a magyar népet nem követik meg, és magát a forradalmat nem rehabilitálják, addig itt nem lehet szó semmiféle kiegyezésről. Egy önérzetében megsértett és megbántott magyar népet kell elsősorban rehabilitálni, és csak azután a forradalom vezetőit. Ezért is van aztán, hogy a csoportunk elsősorban az ismeretlen forradalmár emlékét szerette volna ápolni ezzel a sírkerttel. (folyt.)
1989. június 15., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|