|
|
|
|
Mi lesz a kontrákkal? - 1
|
1989. február 21. kedd (MTI-PRESS) - A közép-amerikai államfők döntöttek: a nicaraguai ellenforradalmárok ideje lejárt, a kontrák mehetnek isten hírével, oda, ahova akarnak. Alighanem maguk a résztvevők sem gondolták a Salvadorban tartott csúcsértekezlet előtt, hogy ilyen egyszerűen meg tudnak egyezni ebben a kérdésben. Az őt államfő politikai bátorságát az sem csökkenti, hogy a kontra-kérdésben feltehetőleg nem az ővék lesz a végső szó.
A közép-amerikai csúcstalálkozót az eredetileg kitűzött időpont után jó félévvel később, hosszas huzavona után tartották meg. Hol a teljesen kedvezőtlen politikai helyzet, hol a házigazda salvadori államfő súlyos betegsége, hol pedig az amerikai elnökválasztás majd az új amerikai vezetés hivatalba lépésének megvárása volt a halasztó ok. Ez utóbbi figyelembe vételének jogosságán különösen hevesen vitatkoztak az érintettek. Utólag úgy tűnik, bizonyos mértékig tévedett Daniel Ortega nicaraguai államfő, amikor a közép-amerikai békefolyamat halálát jósolta arra az esetre, ha a térség vezetői nem képesek dönteni még azelőtt, hogy megismernék George Bush Közép-Amerikát illető elképzeléseit. Az államfők végülis vártak. A közép-amerikai békefolyamat nem halt meg, de azt sem lehet mondani, hogy a kontrákról hozott döntés a letisztult amerikai politika ismeretében született volna. Igaz, José Azcona del Hoyo hondurasi elnök Washingtonban felkereste a már megválasztott, de még be nem iktatott amerikai elnököt. Február elején pedig az új venezuelai államfő hivatalba lépése teremtett jó alkalmat arra, hogy Dan Quayle amerikai alelnök Caracasban az ott összegyült latin-amerikai vezetők tudomására hozza, hogy Washington már nem idegenkedik annyira az amerikaközi kapcsolatok újrafogalmazásától. Ronald Reagan nyolc éve alatt az Egyesült Államok számára a déli féltekén leginkább csak Közép-Amerika létezett. Washington alaposan túlértékelte a két Amerikát összekötő földnyelvet, s ebbe a térség szabályosan belerokkant. A forradalom terjedésének rémképével küszködő amerikai vezetés az erőszakon kivül más megoldást elképzelni sem tudott. Így lettek a kontrákból a latin-amerikai felszabadítóval, Simon Bolivárral egy szintre emelt ,,szabadságharcosok,,, olyan ,,hősök,,, akiknek támogatását még az érvényben lévő amerikai törvények sem tílthatták meg a Fehér Ház számára. (folyt)
1989. február 21., kedd 11:10
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|