|
|
|
|
EMBARGO 21.30-ig Interjú Roger Etchegaray biborossal, a ,,Iustitia et Pax,, pápai bizottság elnökével (1. rész)
|
1989. február 20. hétfő (MTI-Panoráma) -
- Biboros úr, mit tartalmaz a pápa idei békeüzenete? - A pápa minden újévkor üzenetet intéz a katolikus hívőkhöz és minden jóakaratú emberhez a békéről, és arról, mi a társadalom felelőssége ebben. Idén a pápai üzenet szorosan vett témája: tartsátok tiszteletben a kisebbségek jogait, ha meg akarjátok őrizni a békét. Először került ez a kérdés alapos és elmélyült vizsgálat alapján pápai nyilatkozatba. A világon szinte minden országban élnek nemzeti, kulturális, vallási kisebbségek az országot irányító többség uralma, irányítása alatt. A pápa nemzetközi közvélemény figyelmét erre a talán kissé háttérbe szorult kérdésre kíívánta irányulítani. Ugyanis a nemzetiségek - éppen mivel kisebbségek - nemigen tudják felemelni a szavukat, érvényesíteni jogaikat a többséggel szemben. Éppen ezért szerintünk ez nagyon fontos kérdés. Az emberi nem egységes. Mindenki személyisége ugyanannyit ér Isten szemében, tehát mindenkinek azonosak a jogai. Ugyanígy Minden népnek megvan a maga nemzeti jellege, kultúrája, nyelve, mondhatjuk a saját ,,személyisége,, Isten előtt. Ez teszi a világ gazdagságát, mint egy kertet a sok különféle virág. Ezt tisztelni és őrizni kell. A nemzeti és vallási kisebbségeknek meg kell adni tehát az őket megillető kollektív jogokat. Tudom, hogy önöknél, azon a tájon ma ez a probléma igen élesen jelentkezik, de nincsenek egyedül. Sajnos nagyon sok más országban is élő probléma a kisebbségek jogainak be nem tartása. S vonatkozik ez a vallási kisebbségekre, csoportokra is... - Sokan úgy látják, kissé későn született ez a kétségkívül fontos állásfoglalás a katolikus egyház részéről. - Nem hiszem, hogy későn. Mindazt,ami benne van az üzenetben, a pápa kimondta már itt vagy ott utazásai alkalmával. Ausztráliában a bennszülöttek sorsáért, Latin-Amerikában vagy Kanadában az indiánokért emelte fel szavát. A mostani üzenet újdonsága legfeljebb annyi, hogy először fejtette ki ezt összeföggően és különállóan. - Mi a véleménye konkrétan a magyar kisebbség helyzetéről? - Ez természetesen egyik konkrét megnyilvánulása annak, amit az üzenet hangoztat. Világos, hogy erre is vonatkozik, noha a pápai üzenet általános problémaként beszél erről. Nem nevezhet meg egyetlen országot sem, túl hosszú lenne a lista. De teljesen nyilvánvaló, hogy a pápai intelem a magyar kisebbség jogainak tiszteletben tartására is irányul. (folyt.)
1989. február 20., hétfő 12:37
|
Vissza »
|
|
Embargo 21.30-ig
|
Interjú Roger Etchegaray bíborossal,(2.rész) Azt hiszem, így látta a magyar országgyűlés is, amikor egyhangúan állást foglalt támogatólag a pápai üzenet mellett. A parlament persze politikai oldaláról közelíti meg a kérdést. Szerintünk azonban ez nemcsak jogi, hanem - talán elsősorban - emberi és erkölcsi probléma. Az ember, minden ember méltóságáról és tiszteletéről van szó. Az államok felelőssége, hogy jogi-politikai oldalról közelítsék meg a kérdést, míg a pápa morális-emberi szempontból teheti ezt. Nála erkölcsi és etikai igény, hogy felszólítson az egyének és népek, nemzeti kisebbségek jogainak és méltóságának tiszteletben tartására. Az üzenet teljesen világosan és konkrétan beszél. Amikor például azt mondja: létükben fenyegetettek ma egyes nagy nemzetiségek..., vagy: ...megakadályozzák egyeseknek, hogy kapcsolatokat tarthassanak fenn anyanemzetükkel. Azt hiszem, ez teljesen világos, kiknek szól. A pápa vagy a Szentszék sohasem nevez nevén egyes országokat. Nem szokása, hogy újjal mutasson egy-egy országra: te vétkes vagy... Az egyház feladata az, hogy elveket rögzítsen, és magatartási irányt mutasson. Azután minden egyes ország és kormány saját felelőssége, hogy meghallja-e ezt a szót. A pápának az a feladata, hogy az evangélium igéjét hírdesse a világ egészének. És a helyi egyházak feladata mindenütt, hogy az adott konkrét helynek és körülményeknek megfelelően alkalmazzák ezt a tanítást. Ismét a pápa feladata azután, hogy megteremtse az egységét ennek, de ő sohasem cselekszik, lép fel az egyes helyi egyházak helyett. Legfeljebb felhívja a helyi egyházak figyelmét a problémákra, ösztökéli őket. - De a Szentszék a nemzetközi közösség egyik tagja. Részt vesz nemzetközi fórumokon, így a Helsinki Záróokmány egyik aláírója. Elő kívánja-e mozdítani a Szentszék ezeken a fórumokon azt, hogy a kisebbségek jogai nemzetközi garanciákat kapjanak? - Természetesen a Szentszék részt vesz különböző jogcímeken és fórmákban nemzetközi szervezetekben, fórumokon, és hallatja a szavát. A nemzetközi fórumok lehetősége jogi garanciákat is teremteni a kisebbségek védelmére. Termésazetesen ezt mi is igyekszünk előmozdítani. A helsinki utóértekezleteken fontosnak tartjuk, hogy kialakuljon az emberi jogok minél teljesebb védelme és garanciája. Ezen belül is nekünk a vallásszabadság, a vallás szabad gyakorlásának lehetősége a fontos mindenütt. De ha az egyház fellép ezeken a fórumokon, ha hallgatnak a szavára, azért van, mert részvétele önzetlen, hatalmi érdekektől mentes. Az egyház senkit sem kényszeríthet semmire, csak a lelkiismerethez szólhat. (folyt)
1989. február 20., hétfő 12:39
|
Vissza »
|
|
Embargó 21.30-ig Interjú Roger Etchegaray bíborossal (3.rész)
|
- Kiadtak állásfoglalást a fajüldözésről is ugye? - A faji előítéleteket, a fajgyűlöletet az emberiség nagyon régóta cipeli magával a történelemben. A most készült okmány történelmi visszapillantásában azt állapítottuk meg, hogy különösen a gyarmatosítás óta vált élővé. A közelmúltban pedig a nácizmus tette időszerűvé, a holocausttal, a zsidók ellen elkövetett népirtással. Itt is elmondhatjuk: az egyház mindig is foglalkozott a fajüldözéssel, egyértelműen elítélte azt. Lehet, hogy voltak az egyházban olyanok, akár vezetők is, akik személyes gyengeségből, mulasztásból ezt nem tették meg világosan. De az egyház tanítása maga teljesen világos: elítéli a fajgyülöletet, fajüldözést. Mégis, most azért akartunk külön állásfoglalást kiadni, mert ma egyre több szó esik az emberi jogokról. E jogok fogalma kiteljesedett, egyértelműbbé vált, a közfelfogás ma sokkal érzékenyebbé vált, hogy így mondjuk, e jogok iránt. Ugyanakkor a világban sokhelyütt nem tartják tiszteletben e jogokat. Él a fajgyűlölet is. Sőt, ravasz és rejtett formákban újjáéled. Akad szélsőségesen erőszakos, borzalmas megnyilvánulása: az apartheid, a faji elkülönítés jogilag szentesített, intézményes rendszere. De találkozunk az antiszemitizmussal is, amely nem ért véget a náci rendszerrel. Vagy érzékelhető sokkal nehezebben megfoghatóan a színes bőrű vendégmunkásokkal szemben. Mindenki beleeshet a hibába. Senki se vallja be magáról, hogy faji előítéletei vannak. Mégis, a mindennapi életben gyakran találkozni a jelenséggel: nem tekintjük valóban egyenlőnek a más fajhoz tartozó, más bőrszínű embertársunkat. Néha nem is tudatos ez. Azt hisszük, felsőbbrendűek vagyunk. Európában szinte mindenütt találkozni ilyen jelenséggel, és biztos vagyok benne, hogy Magyarországon is, például a cigányok esetében. Itt sem neveztünk meg egyetlen országot sem, klivéve Dél-Afrikát. Az apartheid csak ott létezik. De nem csináltunk leltárt az egész világról. Ám ha elolvassa valaki az állasfoglalást, biztos, hogy minden ország, Magyarország is, magára ismerhet egy-egy mozzanatban. Remélem, hogy nyugodt önvizsgálatot tartva, mindenütt elgondolkodnak a dolgon. - Mit gondol, vajon az alkotmányoknak is kellene tartalmazniok valamit erre vonatkozóan? (folyt.)
1989. február 20., hétfő 12:43
|
Vissza »
|
|
Embargo 21.30-ig
|
Interjú Roger Etchegaray bíborossal (4. rész) - Igen. Sok alkotmány egyébként tartalmaz is. Sajnos a probléma nem a jog, hanem a társadalmi gyakorlat. Hiába van cikkely az alkotmányban, ha a társadalom gyakorlata, közfelfogása nem érvényesíti azt. El kell ismerni mindenki egyenlő jogát és méltóságát. Ez elsősorban a társadalmi gyakorlat kérdése. Senki sem hoz ma olyan jogszabályt, hogy az egyik ember kevesebbet ér, mint a másik, de a valóságban, a mindennapos gyakorlatban mégis ez a felfogás érvényesül. S éppen az egyház feledata lehet az, hogy felébreszti a néha alvó lelkiismeretet. Az állam és egyház viszonyát én úgy látom, túl sok időt töltöttünk azzal, hogy megkeressük kettejük úgynezevezett legkisebb közös nevezőjét. A mai idők arra szorítanak minket, az egyházat éppúgy, mint az államokat, hogy egyre magasabb fokon vállaljuk a ránk háruló felelősséget: szembeszállni a korunkban fenyegető kihivásokkal. Lépten nyomon új kihívások érik mind a struktúrákat, mind az egyéneket. Itt van például a biotechnika, a génmanipulációk lehetősége a maga beláthatatlan veszélyeivel. Állam és egyház viszonyának ilyen körülmények között arra kell irányulnia, hogy lehetővé tegye a választ e kihívásokra, mindkettőnek természetesen saját felelősségi körén és cselekvési területén belül. A feladat, hogy megmentsük az embert, akinek jövője ma veszélybe került. Mi tanításunk alapján úgy hisszük: az ember csak akkor menthető meg és olyan mértékben, ahogyan Isten jelen van cselekedeteiben. Ha az emberiség elutasítja Istent, fegyvertelen a veszélyekkel szemben. Sajnos ezt tapasztalhatjuk ma szerte a világban, s nemcsak azokban az országokban, ahol a vallást hivatalosan elvetik, hanem a nyugati permissziv rendszerekben is. Nincs tere itt sem Isten üzenetének. Akadnak szerencsére ellenkező jelek is: a fiatalok körében valóságos lázadás az erkölcsi és szellemi értékek megőrzése iránt, hogy más is kitöltse életüket, mint a javak, a fogyasztás. Nagy a szellemi éhség. Vajon kielégíti-e az embert a puszta anyagi jólét, ha nem tudja, honnét jön és hova megy? Ha nem ismeri létezése okát, célját? Úgy látom, különösen a fiatalokat nyugtalanítja ez az értékválság. Mi pedig fontosnak tartjuk a fiatalokat, és szeretnénk, ha bizakodással, reménnyekkel telve lépnének be az életbe. Márpedig azért, hogy az emberek értelmet tudjanak adni életüknek, az egyház sokat tehet. Mit ér, ha az ember meghódítja a világűrt, de közben elveszíti önmagát, ha nem tudja, mi dolga ezen a földön? Nos, az egyház tudja a titkot. Nem akar többet tudni, okosabb lenni másoknal. De egy nagy szociológus mondta ,,az embernek nem azt igazán fontos tudnia, mije van, hanem azt, kicsoda ő maga.,,(folyt)
1989. február 20., hétfő 12:45
|
Vissza »
|
|
Embargó 21.30-ig
|
Interju Roger Etchagaray biborossal, 5. - Ezt az üzenetet hozza majd II. János Pál magyarországi látogatásakor? - Minden bizonnyal. Nagy örömmel tölt el bennünket, hogy a pápa Magyarországra is ellátogathat. Hozzám közeláll a magyar nép, ismerem erőfeszítéseit a múltban és most. Többször jártam is önoknél, élvezve nagy vendégszeretetüket. De azért is közel érzem magamhoz a magyarokat, mert magam is kis nép, s talán rokonnép fia vagyok, baszk származású. Azt hiszem, a pápa látogatása nemcsak a katolikusoknak lesz fontos esemény, hanem minden magyar egyháznak, a reformátusoknak és evangélikusoknak is. Sokfelé jártam az Önök országában, Debrecenben és másutt, és persze Budapesten. Ismerem a jelenlegi bíborost, Paskai érsek urat. Az egész magyar keresztény közösség fogadja majd azt hiszem az egyházfőt, aki a béke üzenetével kíván oda látogatni. - Ugyanakkor a pápa államfőként is jön. - Persze, a pápa államfő is. Ám ez csak formaság. Valójában ő szellemi-erkölcsi tekintélyként megy, bárhova megy. Pásztorként, aki felkeresi nyáját. Magyarországon sincs más dolga. Találkozik természetesen, mint mindenütt, az állam vezetőivel is. Ez hozzátartozik az állam és egyház viszonyához, amelyről az imént szóltam. De az üzenet, amit visz, kizárólag eszmei-lelki: nagyobb megértést, igazságosságot és szolidaritást sürget az emberek között. Felhívom a figyelmet a múlt évben kiadott enciklikára: Sollicitudo rei socialis. Ez foglalkozik a szolidaritás kérdésével. Nagyon fontos, hogy mi európaiak együttérezzünk az éhezőkkel, azokkal, akik szenvednek a legkülönfélébb elnyomás miatt. Ez az evangélium üzenete, és a pápa ezt viszi el a magyarokhoz is. Amikor megválasztották őt az egyház élére, első szava ez volt a Szent Péter téren egybe gyűltekhez: ne féljetek. Ne féljetek... Én az evnagéliumot hirdetem. - Milyennek értékeli a magyar állam és egyház viszonyát? - Ez nem az én munkaterületem, de amennyire tudom, nagyon jók. Kölcsönösen keresünk jobb megoldásokat, és kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymást, egymás szabadságát, hogy mindenki betölthesse hivatását. Ezt mi nagy örömmel nyugtázzuk, és igyekszünk mindenben ennek megfelelően eljárni. A katolikus a legnagyobb vallási közösség Magyarországon. II. János Pált a magyarok a béke hirnökeként fogják fogadni. Reméljük, nagy pillanat lesz ez a látogatás a magyar nép életében. +++ Magyar Péter (Róma) MTI-Panoráma
1989. február 20., hétfő 12:46
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó estét kívánok, vagy jó napot kívánok! üdvözlöm önöket, innen Tatáról. Már nagyon régóta hallgatom adásukat. Hát meg vagyok vele elégedve. Csak egy probléma van, hogy a Magyarországon betiltott, vagy jóformán betiltott 3+2 nevű jugoszláviai együttes műsorából semmit sem lehet hallani önöknél, elvétve egy-kettőt, például ,Halvány őszirózsa' Hát szeretném, hogyha a műsorukat kissé színesebbé tennék. Csinálnának egy olyan jó műsort, mondjuk jugoszláviai dalokat, 3+2, Sógorok, meg miegymás, amit minálunk nem játszanak a Kossuth vagy Petőfi Rádióban. Hát szeretném, ha egy ilyen jó műsort csinálnának, és most szombaton majd kíváncsi leszek, hogy mit szólnak hozzá. Nem tudom, melyik műsorban lehetne majd ezt meghallgatni. Hajdú Júliától várom a választ. Köszönöm. A legjobbakat, további jó egészséget, viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|