|
|
 |
|
 |
Munkaerőpolitikánk 3.
|
Pedig a valamikori Munkaügyi Minisztériumban ott voltak azok a
szakemberek, akik idejekorán fölkészülhettek volna a napjainkra
egyre nyomasztóbb gond enyhítésére. Jobb híján szűkkörű
szakfolyóiratok agyonhallgatott publikációiban tették szóvá
tehetetlenségüket...
Amikor végre, annyi próbálkozás és permanens válság után, valami
épkézlábnak látszó koncepció született a szakmunkásképzés gyökeres
reformjára, akkor egyetlen tollvonással fölöslegesnek ítélték az
ezzel foglalkozó szakembergárdát, mondván, hogy a szakképzés nem
munkaügyi, hanem tanügyi feladat. S a szakmunkásképzéssel is ott
vagyunk, ahol másfél évtizede: a mélyponton.
alc. Az ember mint munkaerő nem számít?
Ilyen konzekvens határozottsággal egyetlen fejlett
kultúrállamban sem érvényesült a gyakorlatban, hogy az ember, az
emberi munkaerő egyszerűen nem számít
Ez a legkönnyebben
hozzáférhető és a leginkább kizsákmányolható "termelőeszköz". És
most - éppen most
- amikor a korábbi elmélet és gyakorlat
végzetesen csődöt mondott, újabb veszély fenyeget. Hírlik ugyanis,
hogy a lehetetlenül összezsugorított munkaügyi kormányzatot tovább
zsugorítanák. Esetleg egy főosztállyá degradálnák a további
racionalizálás jegyében megálmodott valamiféle gazdasági
csúcsminisztérium szervezetében, nem törődve az eddigi kudarcokkal
és a szakmai melléfogásokból önkéntelenül is kínálkozó
tanulságokkal.
Több mint ötmillió aktív kereső van az országban. Ez az ötmillió
ember gyakorlatilag az első számú és legfontosabb - potenciálisan
majdhogynem az egyetlen - gazdasági erőforrásunk. Nagy kérdés, hogy
lesz-e, lehet-e olyan államigazgatási szervezet, testület, amely
hatásosan és főleg szakszerűen képviseli a kormányzatban a
munkaerőállománnyal való gazdálkodás szakmai és politikai
kritériumait? Vagy marad minden úgy, mint eddig, hogy a
felbecsülhetetlen "nemzeti vagyonnal" jóformán mindenki, tehát
gyakorlatilag senki sem törődik? (folyt.)
1989. február 20., hétfő 09:51
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó estét kívánok, vagy jó napot kívánok! üdvözlöm önöket, innen Tatáról. Már nagyon régóta hallgatom adásukat. Hát meg vagyok vele elégedve. Csak egy probléma van, hogy a Magyarországon betiltott, vagy jóformán betiltott 3+2 nevű jugoszláviai együttes műsorából semmit sem lehet hallani önöknél, elvétve egy-kettőt, például ,Halvány őszirózsa' Hát szeretném, hogyha a műsorukat kissé színesebbé tennék. Csinálnának egy olyan jó műsort, mondjuk jugoszláviai dalokat, 3+2, Sógorok, meg miegymás, amit minálunk nem játszanak a Kossuth vagy Petőfi Rádióban. Hát szeretném, ha egy ilyen jó műsort csinálnának, és most szombaton majd kíváncsi leszek, hogy mit szólnak hozzá. Nem tudom, melyik műsorban lehetne majd ezt meghallgatni. Hajdú Júliától várom a választ. Köszönöm. A legjobbakat, további jó egészséget, viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|