Rendszerváltás és az MTI

	Agrárpolitikai helyzet
(Szép Zoltán) München, 1989. február 19. (SZER, Földközelben) - Amikor nincs úr a háznál, amikor a gazda szeme nem hizlalja a jószágot, és amikor ebek harmincadjára jutnak a javak, ez most a magyar mezőgazdaság jelene 1989 februárjában. A gyékényesi téesz állatgondozója régi parasztember, hozzátette ehhez politikai megítélését is: A lengyeleknél nagy mozgolódásba kezdtek 1980-81-ben. Aztán jött az elcsendesítés és az ablakok elsötétítése. Se be, se ki. Maradt minden és 8 igen küzdelmes évnek kellett eltelnie, hogy valami reménysugár erőt adjon az embereknek. Mi bizony - összegezi szomorúan - igen-igen ennek a 8 évnek az elején lennénk, mintha nálunk is a zajgás lenne csak erős, de nem a kilábalás erőteljes. Szembeszegezhető ezzel a pesszimista vélekedéssel természetesen sok minden. Kezdve a Magyar Demokrata Fórum tavaly őszi kiskunmajsai agrártanácskozásától a nemrég bejelentett új kormányintézkedésekig, de valahogy cáfolat mégse kerekedik belőle. Az ország általános jobbulni, kibontakozni akarása gyakran megakad a nyögésnél, s megakad a tartalmi kérdések tisztázatlanságánál. A párt és állami szinten oly régóta fejőstehénként kezelt mezőgazdaság helyzetének romlása az egész társadalom állapotjelzőjévé lett, s ebben nincs semmi érthetetlen. A földművelés, az állattartás s az ebből származó javak végül is az ember legelemibb életszükségleteivel állnak egy sorban. Az ideológia bárhogyan is mesterkedjék, ezt a kapcsolatot, ezt a kölcsönös meghatározottságot nem tudja mellékessé silányítani. Sikerült viszont sajnos szétszaggatnia az emberi, erkölcsi kötelékeket, amelyek az egész élő, lélegző rendszert mozgásban tartották. Sikerült az évszázadokon át formálódott kiegyenlítődő képességeket megtörni, a mozgásoknak hamis nyomatékot adni. Most aztán perelnék vissza a bűnök elkövetői mindezt, ha lehetne. Ezzel azonban nem zökken helyére még semmi. Akkora itt már az összevisszaság, hogy csak egy alapos és határozottan végrehajtott rendteremtés segíthetne. Amit a kormány annak szán, vagy annak hirdet, az nem az, s nem is elegendő. Új agrárprogram, új agrárpolitika: hányadjára, kikkel lehetséges ezt még elfogadtatni? Gyökeres új szemlélet válhat csak biztosítékává a ráépülő további megoldások sikerének. A tulajdonosi egymáshoz kötődés feltételrendszerének átgondolása után gyors érdemi intézkedésekkel lehetne csak a parasztság bizalmát visszaszerezni. Megingathatatlan, alkotmányos garanciák kellenének a pártoktól, az államtól egyaránt arra, hogy még egy államosításra, kollektivizálásra, kényszer-kolhozosításra többé nem kerül sor. Önszerveződő csoportok törekvéseinek kell elébe menni közérthető jogszabályokkal, áttekinthető ügymenettel, hatékony hitelformák elterjesztésével versenyegyenlőséget volna szükség megteremteni, hogy a termelők benne élhessenek a termelés és az értékesítés valamennyi változatában, s hogy megismerve meg is tanulhassák mindazt, amit szerencsésebb politikai helyzetű társaiknak el sem kellett felejteniük. Erős talán a kifejezés, de van valóságalapja: össze kell szoktatni ismét, ami szervesen együvé tartozott és igen eredményesen funkcionált. Persze nem hatalmi szóval, hanem a Kossuth Lajos követelte nemzeti érdekegyeztetéssel és közteherviseléssel. A paraszti munka igazi rangját lealázták, a paraszt tulajdonosi szemléletét kigúnyolták, földszeretetét semmibe vették. Emlegetni lehet, megélni ebből már nem. A kormányzatnak el kellene jutnia különféle tulajdonformákat szabadon ötvöző mezőgazdaság nyilvánosan megvallott elismeréséhez és minden kényszerintézkedés visszavonásához. Értelemmel, türelemmel és fokozatosan, de mielőbb elkezdve. Olyan intézkedések, mint némely felvásárlási árfeleség néhány százalékkal történő felemelése, már nem old meg semmit. Amit visszatérít majd az állam árnövelésben, azt elvonta máris a fogyasztási javak megdrágításával, az adók, kamatok emelésével, a támogatások csökkentésével. Vannak pedig anyagi tartalékok is, amivel a kormányzat rendelkezhetne. A jogi, statisztikai és egyéb előírások szükségtelen teljesítéséhez foglalkoztatott hivatalnoklétszám igen jelentősen csökkenthető. A KGST kölcsönös egymást megajándékozgató gyakorlata helyett valós értékeken szerveződő eladás és vétel kiszámíthatóbbá tenné mind a befektetés, mind a haszon jövőjét. A káderek és mindenféle fölösleges funkcionáriusok kivonásával szabaddá válna a terep a rátermettek számára. +++ 1989. február 19., vasárnap
Vissza »