Rendszerváltás és az MTI

	Nukleáris rakéták korszerűsítése
(Katona Pál) London, 1989. február 19. (BBC) - Amikor sor kerül rá, hogy megragadjuk a világ közvéleményének a figyelmét, akkor a nyugati programnak nehéz versenyeznie Gorbacsovval. Ezt mondta Bonnban Baker szóvivője, aki arról beszélt a sajtónak, hogy Gorbacsov személyiségében van valami vonzó és egyben intrikáló jelleg, amire válaszolni kell, de nem tudjuk a választ. James Baker - mint ismeretes - végiglátogatta a NATO-tagállamok fővárosait, hogy egybehangolja az Atlanti Szövetség kissé zilált zenekarát, és átvegye a karmesteri pálcát. Május második felében Brüsszelben NATO-csúcsértekezletet tartanak, de még nem tudni, hogy miféle döntéseket fognak hozni. Annyi bizonyos, hogy időközben, március 6-án megkezdődik a bécsi értekezlet a konvencionális fegyverek korlátozásáról Európában. Ennek jelentős kihatása lesz a brüsszeli csúcsértekezletre, amelyen az lesz a fogas kérdés, hogy mikor kerüljön sor az Európában felállított rövid-hatótávolságú nukleáris rakéták, a Lance-rakéták korszerűsítésére. Ez a kérdés szorosan összefügg a konvencionális fegyverek csökkentésének lehetőségével, időzítésével és várható jövőjével. A rövid-hatótávolságú rakéták korszerűsítésének indoka és létjogosultsága ugyanis a varsói szövetség óriási és aránytalan fölénye a konvencionális fegyverek terén. Az amerikai Princeton Egyetem egyik politológus professzora fölvetette a kérdést: mire jók az új nukleáris fegyverek, ha a Szovjetunió kivonná a térségből azokat a tankegységeket, melyeket be kellene célozniok. A kérdés persze nem ilyen egyszerű. Mert mi van akkor, ha a varsói szövetség végül is nem vonja ki az imént említett tankegységeket. A helyzet az, hogy még a korszerűsítés ellenzői sem akarják napirendre tűzni Európa teljes atommentesítését. A véleménykülönbség, melyet Baker külügyminiszter át akart hidalni, egyrészt az időzítésre vonatkozik, másrészt pedig arra, hogy a nukleáris fegyverek korszerűsítése minden egyébtől függetlenül történjék-e vagy összefüggésben és párhuzamosan a konvencionális leszerelési tárgyalásokkal. James Baker azt akarja, hogy a korszerűsítést most, vagyis a NATO májusi csúcsértekezletén határozzák el. Erről ne is tanácskozzanak az oroszokkal, hanem a döntés után erős pozícióból tárgyaljanak velük a konvencionális fegyverek csökkentéséről. Európai útja során azonban az amerikai külügyminiszter nem kapott ígéretet, még biztatást sem kapott arra, hogy a NATO a Lance-típusú rakéták korszerűsített változatát Európába telepítheti. Ennek az ellenállásnak a gócpontja persze az NSZK, de hangsúlyoznom kell, hogy Olaszország, Spanyolország, Belgium, Dánia, Norvégia, Görögország és Izland ugyancsak a rövid-hatótávolságú rakéták azonnali korszerűsítése ellen foglalt állást. Csak Anglia, Törökország és Franciaország támogatja az amerikai álláspontot. A helyzet kulcsa azonban az NSZK kezében van, és Kohl kancellár álláspontja némileg eltolódott Genscher külügyminiszter felfogása felé, aki mindig ellenezte a korszerűsítést, és a legnépszerűbb politikus Nyugat-Németországban. Helmut Kohl a tavalyi márciusi NATO- csúcsértekezleten nem vétózta meg a döntést, amely szerint a fegyvereket korszerű állapotban kell tartani mindenütt, ahol szükségesek. Tavaly még nem volt szó dátumokról, most azonban Kohl köti az ebet a karóhoz: a korszerűsítés ne kerüljön napirendre 1991 előtt, vagyis csak a német választások után lehet róla szó. Kohl tudja, hogy elvesztené a jövő évi választást, ha most színt vallana a korszerűsítés mellett. Az NSZK-nak - történelmében első ízben - esetleg baloldali kormánya lenne. A szocialisták koalícióra léphetnének a Zöldekkel, és kiüthetnék Kohlt a nyeregből. Ebben az esetben a német egyesült baloldal valószínűleg minden atomfegyvert kitiltana az NSZK területéről. Ez még sokkal károsabb és veszélyesebb lenne a NATO-ra nézve, mint Kohl halogató politikája, ezért valószínűnek tartom, hogy a májusi csúcsértekezleten kesztyűs kézzel bánnak majd Kohl kancellárral. De vajon miért nem merészel Kohl a német választók színe előtt lándzsát törni a nukleáris fegyverek korszerűsítése mellett? Itt kanyarodom vissza beszámolóm kiindulópontjához. Gorbacsov az, aki megragadta a közvélemény figyelmét. A német nép többsége bízik abban, hogy Gorbacsov óta valóban megkezdődött a világ metamorfózisa, véget ért az időszak, melyben csak a fegyverek jelentették a biztonságot. Reagan és Gorbacsov megindult azon az úton, amely a kölcsönös biztonság egyéb ismérveit is feltárja, gondos és óvatos tárgyalások alapján. Nem vakon, nem könnyelmű módon, de némi bizalommal. A jelszót maga Reagan kovácsolta: bízni és ellenőrizni. +++ 1989. február 19., vasárnap
Vissza »