|
|
|
|
Hallgatók fóruma
|
München, 1989. február 18. (SZER, Hallgatók fóruma) - Üdvözöljük a hallgatókat! A mikrofonnál Lángh Júlia. A hallgatók leveleit és telefonjait olvassa: Károlyi Anna és Bazilidesz Barna. És máris átadjuk a szót a hallgatóknak: - Az a baj, hogy az ember már nem tudja kivonni magát ezekből a dolgokból, pedig én mindig azt mondtam, nem kell politizálni. A művészet és a természet éppen elég program egy életre, de sajnos, itt most eléggé élesben mennek a dolgok. Mindennapjainkat mérgezi az egyre több hiánycikk, a sorban állás, a szolgáltatások akadozása és a már követhetetlen áremelések. És akkor még a levegő is. Hetek óta szmog van a Kárpát-medencében, nem mozdul a levegő és a ködös, felhős légkör Budapest felett egyre jobban telítődik mindennel, ami mérgező. Például az ólomszennyezettség: azt mondják, harmincszorosa a megengedettnek, de sebaj, a szmogriadót mégsem rendelik el. Nem folytatom tovább a panaszkodást, de néha kijön az emberből. - A Visegráddal szemben, a Duna nagymarosi oldalán a folyómederbe épített hatalmas, félkör alakú gát, amely mögül már kiszivattyúzták a vizet, mindössze egy méterrel magasabb, mint amilyen a nagy dunai árvizeknél, az átlagban 10 évenkénti nagy árvizeknél a Duna szintje lenni szokott. Ez azért borzasztó, mert a körgát mellett a Duna jelenlegi szélessége a rendes Duna-szélességnek csak az egyharmada. Azon kell tehát imádkozni, hogy ne legyen tavaszi árvíz, mert az egyharmadára szűkített Duna-mederben nem tud levonulni az árvízmennyiség. Ugyanis, ha netán az a bizonyos, átlagban 10 évenként szokásos árvízmennyiség érkezik, az már katasztrófát okoz. Nem azért, mert a körgát mögötti hatalmas gödörbe befolyik a víz, hanem mert kiont a visegrádi oldalra. - Jó napot, Szabad Európai Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktam, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva kedden este a magyar tévéhíradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Durai Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-ikán intézett a Magyar Népköztársaság kormányához? Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést: ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik. A fentiek ismeretében Grósz úr nyilatkozatát különösen felháborítónak és károsnak tartom, bizony abban a magyar nemzet, azon belül is főleg a felvidéki magyarság érdekeinek nyílt elárulását látom. - Az isaszegi templomtorony aljából kérem, közöljék nyílt levelemet Cservenka Ferencné járási képviselőhöz. Íme: Asszonyom! Mivel ma még egyetlen lap sem közölné le itthon a levelünket, ezért fordulunk a rádió nyilvánosságához. E módon is értésére kívánjuk adni, hogy az ön további ügyködése nem kívánatos, mivel ön nem képviseli választóinak érdekeit. Ön egy alkalommal ki is jelentette, hogy a pártot képviseli a parlamentben, tehát nem a választóit. De választóinak csupán körülbelül 15 százaléka párttag, és még ők sem a párt érdekeinek a képviseletével bízták meg önt. A 85 százalék a nép, a felséges nép. Önnek a népet kellett volna képviselnie, de visszaélt a választói bizalmával, pontosabban azzal a bizalommal, amit a választóira rákényszerítettek. Ön nem méltó arra, hogy a járást képviselje! Ne várjon arra, hogy csúfos vereséggel kelljen visszavonulnia, mint a Szovjetuniónak Afganisztánból. Mondjon le! Ön is tudja, aláírásgyűjtés folyik mandátumának a visszavonására, azon személyek részvételével, akik a múltban kényszerűségből önre szavaztak. Hivatkozzon egészségi állapotára, és adja vissza a. mandátumát! Ezek után mi olyan képviselőt választhatunk, aki valóban minket fog képviselni a parlamentben. ígérjük önnek, hogy emlékét sokáig megőrizzük. - A levél- és távközlési cenzúra témájához szolgálhat-e más ékesebben, mint az idevonatkozó jogszabály idézése, amely a Büntető Törvénykönyvben A szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekmények címszó alatt szerepel? 178. paragrafus, első bekezdés: Aki másnak személyest tartalmazó, zárt küldeményét tartalmának megismerése végett felbontja, megszerzi, vagy ilyen célból illetéktelen személynek átadja, úgyszintén, aki távközlési berendezés útján továbbított közleményt kifürkész, vétséget követ el és pénzbüntetéssel büntetendő. Második bekezdés: A büntetés egy évig terjedhető szabadságvesztés, javító-nevelőmunka vagy pénzbüntetés, ha a bűncselekmény jelentős érdeksérelmet okoz. - December elején két különböző személynek kézzel címzett levelet küldtem, feladóként saját nevem és itteni, nyugat-németországi címem szerepelt. A kézzel írt magánlevél mellé egy céges levélpapírra, a Motolla újság levélpapírjára gépelt levél is volt a borítékba téve. Ezen a Motolla szerkesztőjével megbeszélt témát írtam le. Ezt a borítékot mai napig nem kapták meg a címzettek, míg az egy időben feladott, csak magánlevelet tartalmazó borítékot megkapták. Karácsony előtt személyes poggyászként legálisan itt dolgozó emberrel küldtem haza Motolla újságot több személynek, kézzel címzett borítékokban. Feladóként a saját nevemet írtam, ugyanaz, mint az apámé és szüleim otthoni címét. A jóbarát, aki vitte magával a borítékokat, mindegyiket szabályosan postára adta a rétsági postahivatalban (Nógrád megye). Csak egyetlen egy érkezett a címzetthez, az, amelyet szüleimnek címeztem, és feladóként egy barátomat tüntettem fel. - A Motolla című újság, amelyről müncheni hallgatónk írt évente négyszer megjelenő, európai magyar ifjúsági lap. Huszonévesek szerkesztik Münchenben és Becsben, a cikkeket magyarországi és a világ minden más táján is élő fiatalok írják. Igen rokonszenves kezdeményezés az Élet és Irodalomban egyébként dicsérő cikk jelent meg róla. Úgy látszik, a rétsági postahivatalban, azaz sokkal inkább abban a bizonyos Mosonyi utcában nem olvassák az ÉS-t. Még egy idézet ugyanebből a levélből: - Más, de idetartozó téma. Méregdrágán, de létezik már otthon is telefax. Azt vajon miként korlátozza, ellenőrzi, gátolja a posta? Ez nagyon érdekes és szerteágazó jogi problémákat vethet föl. Érdemes lenne időben foglalkozni vele, nem megvárni a drasztikus, tiltó, megelőző, megakadályozó sztorikat. - Hasonló megjegyzése volt egy másik levélírónknak: - Ott, ahol egy vidéki telefonhoz 2-3 órát vagy többet kell tárcsázni, ott, ahol a posta elkallódhat - ki tudja, hogyan -, és ahol még nagyjából ismeretlen a telefax, illetve ha van, anyagi okokból alig elérhető, tehát ahol a gyors információt minden csak gátolja, ott a hatalmon kívüli szerveződések eleve hátrányban vannak. - Budapesti hallgatónktól kaptuk az Igénybejelentés címet viselő nyomtatványt, amelyen kérelmezni kell az új távbeszélő-állomás fölszerelését vagy a telefon házon kívüli áthelyezését. Az igénylő neve, címe, munkahelye, foglalkozása rovatok után a nyomtatványon az áll: A Népköztársaság Elnöki Tanácsa által adott kitüntetés. Alatta pedig: Társadalmi munka, zárójelben: munkásőr, önkéntes rendőr, tanácstag stb. A nyomtatványhoz mellékelt levélből idézünk: Az ilyenek persze előnyben vannak a telefonjogosultságban. Én három levelet küldtem a posta elnökéhez, jelezve és igazolva, hogy rokkantnyugdíjas vagyok, mellékeltem az orvosi igazolást arról, hogy szívinfarktusom volt. Közölték, hogy hozzám hasonlóak az Erzsébet Központnál előttem még nagyon sokan várakoznak, de egyelőre bővítési terv nincs. Tehát ez azt jelenti, hogy már csak a Krisztina Központtól kérhetem majd a Farkasréti temetőbe a telefont. - Most Tóth Bence budapesti leveléből idézünk: - Nem tudom, hogy sikerülnek-e törekvéseink, vagy elmerülnek-e a kátyúban? Nem tudom, hogy felbukkan-e a jó megoldás és a tehetséges ember, vagy felforgácsolódunk-e a civakodásban, okoskodásban és a rövidlátó, kicsinyes kapaszkodásban. Nem látok a jövőbe és nem tudom, hogy kibontakozik-e a szabadság és a gazdagság, vagy pedig nemzeti tradíciónk szerint cseberből vödörbe esünk, hagynak-e ugrálni, vagy megfojtanak-e a zsilipkamrában. Mégis van némi bíztató jel, ami máris eredmény. Az egyik a kikászálódás az úgyis mindegyből, mert hosszú ideig uralkodott rajtunk a "hagyd a fenébe, úgy sem tudsz semmit sem csinálni", "a nem érdemes", "és a legjobb, ha észre sem veszed". Mintha lángok csapnának ki ebből a keleti fásultságból, amit a kényszer borított ránk, hiszen nem a mi kabátunk volt. Mintha a tevékenység, az észrevétel és a bizakodás lángjai csapnának ki, mintha felszakadozna a nyomasztó takaró. Biztos, hogy sok hülyeséget mondunk, sok a fölösleges hőbörgés, és megjelentek a szájalás konjunktúralovagjai is, de akkor is jó a változás és örülni kell neki. Általában utólag tudjuk csak meg, hogy mi volt a korszak hibája vagy értéke, és hogy egyáltalán undorodni kell-e egy korszaktól, vagy dicsőíteni, de most így közelről is látszik, hogy jó ez a forrongás, jó ez a kiemelkedés a rettegő belenyugvásból, és ebbe a tűzbe érdemes beledobnunk a magunk fahasábját, hogy melegítsen és kavarogjon szikrája a kiismerhetetlen szándékú égig. - Kedves Bencéi Ez a hármas számmal jelzett leveled volt, de megjött az első két számozatlan is, sőt már a negyedik és ötödik is. Köszönjük és folyamatosan közöljük őket. Csak egy kis kérdés: ragaszkodsz az olyan szavakhoz, hogy konjunktúralovag? Az már majdnem olyan rémes, mint a kényszerpályái Mind a két szóval - és van még néhány ilyen fölkapott kifejezés - az a nagy baj, hogy nagyon is létező fogalmakat, illetve jelenségeket takarnak, tehát érthető a nagy csábítás a hasonlatokra, de hát mégis annyira csúnyák és túlhasználtak. - Kedves Éliás Andrási Köszönettel vettem dokumentációját és kísérőlevelét a rendőrtémában. A hallgatók tájékoztatására: egy igazoltatás történetéről van szó, táskaellenőrzéssel, majd őrszobára kíséréssel, KMK, azaz közveszélyes munkakerülés gyanújával, de valójában azért, mert a fiatalember éppen kiragasztott valamit egy hirdetőtáblára, amely nyomtatványból az igazoltató rendőrök még további példányokat találtak nála. ? Miután elengedték a jogtalan eljárás miatt, Éliás András panaszt tett először a BRFK-n, azután a Katonai Ügyészségen. Mivel ez az ügy számos zamatos fordulatban bővelkedik, továbbá sokak számára lehet nagyon is tanulságos, a teljes történetet külön műsorban ismertetjük egy jogász véleményével együtt, és néhány rövid összehasonlító beszámolóval nyugat-európai országokból. Hallható mindez a Periszkóp most hétfői adásában, tehát hétfőn, 20-ikán az esti 7, illetve 11 órai hírek után, kedden pedig 10 óra 10-kor és 14 óra 10-kor. Nyugat-németországi hallgatónktól kaptuk a levelet: - Nemrég egyik műsorukban megütötte a fülemet egyik hallgatójuknak a Dél-afrikai Köztársaságban élő magyar emigránsok helyzetére és szervezeteire vonatkozó kérdése, illetve kérése. Mivel információ hiányában nem tudtak választ adni, ha nem veszik tolakodásnak, ezúton szeretnék önöknek és érdeklődő honfitársaimnak segítségére lenni. A Dél-afrikai Köztársaságban élő magyar emigránsok szervezetének a címe: Dél-afrikai Magyar Egyesület. Elnök: Mr. Max Likolic (?). T.O.Box 93-18. Johannesburg, Dél-Afrika. - Nemhogy nem vesszük tolakodásnak, de nagyon is megköszönjük az értesítést. Ahogy mindenki másnak is, aki a Hallgatók fórumában elhangzottadhoz hallgatótársának hasznos tájékoztatással tud szolgálni. És máris közlünk egy olyan levelet, amelyhez kérjük, ha valaki tud segíteni, jelentkezzen. De előbb engedjenek meg néhány őszinte szót a műsor szerkesztőjétől, akit néhányan Törtszív kisasszonynak csúfolnak: - Annyi bánat, annyi szermélyes tragédia, annyi megoldatlan élet bontakozik ki a rádiónkhoz érkező levelekből, amiben (....) csak sírni szeretne a sorsok szomorúságán is és a tehetetlenségtől is. Akik hozzánk fordulnak, elmesélve a bajaikat úgy, ahogy azt az ember orvosnak, gyóntatónak, szociális gondozónak vagy legközelebbi jó barátnak mondanak el, igazán meghatóan megtisztelnek bennünket a bizalmukkal, és ugyanakkor rettenetesen zavarba hoznak. Megválaszolatlan levelek tömegei állnak itt egyéni tragédiákkal, amelyeknek az áldozatai azt kérik, hogy telefonon vagy írásban, személyesen külön válaszoljunk nekik gyakran olyan ügyekben, amelyek több napos nyomozást igényelnének. Hát ehhez több személyes irodát kellene nyitnunk jogász, pszichológus és nemzetközi szociális segélyhálózati tanácsadókkal, ha mindenkinek válaszolni akarnánk. Önök is tudják, hogy ez lehetetlen. Viszont talán a hallgatótársak szolidaritására lehetne számítani. Kérem, ha valaki olyan ügyről hall ebben a műsorban, amelyhez konkrét jó tanáccsal hozzá tudna szólni, az bizony nagyon jó lenne. Válaszát természetesen rögtön közölnénk a következő adásban. És most máris idézünk egy olyan levélből, amihez a világ minden táján élő hallgatóinkat kérem, ki tudna segíteni? A levél Ausztráliából érkezett egy kolléga címére régi ismerősétől, aki egy jó barátja ügyében írt, megjegyezve, hogy az illető rendes ember, félő, hogy jó magyar hagyományok szerint az öngyilkosságot választja: - Az lenne a kérésem, hogy tudna-e a Szabad Európa Rádió tájékoztatást adni arról, hogy hol, mely országokban dolgozhat ausztrál útlevéllel, de magyar diplomával orvos. Izraeltől Szaúd- Arábiáig el menne bárhová, csak orvosként dolgozhasson. Itt, Ausztráliában teljesen reménytelen a sorsa. Túl sok az állás nélküli orvos. Kitűnően beszél angolul, meglehetősen jól arabul és németül is elboldogul. 52 éves. A felesége képzett ápolónő, röntgenasszisztens is. Itt már mindketten jelentkeztek mentősöknek, ápolónak. Sehol sem kellenek, ugyanis a szakszervezetek nem engedélyezik, hogy valaki képzettségénél alacsonyabb beosztásban dolgozhasson. Képzeld el, hogy beidegződéses alapon itt is, most is örökké magával hurcolja az orvosi táskáját. A kegyetlen sors úgy hozta, hogy baleseteknél éppen kéznél volt, de elsősegélyen kívül orvosi beavatkozást nem alkalmazhatott, mert a kiutasítás veszélye várt volna rá. Tudom, hogy milliók és milliók küszködnek ilyen-olyan problémákkal és a Szabad Európa Rádió nem rendezkedhet be arra, hogy személyeken segítsen. Én rajtad keresztül mégis megpróbálkozom. Semmi másra nem lenne szükségünk, mint egy tájékoztatásra: hol, kinél lehetne érdeklődni, hogy a világ mely pontján alkalmaznánk őt. Hallgatva a rádiót az az érzése az embernek, hogy ti ott a Szabad Európánál messze, átlagon felül tájékozottak vagytok. Lehet, hogy ez nem így van, de (...) adtok egy ötletet, javaslatot, segítséget adni, hisz ez az emberek tucatjait tudná meggyógyítani. Lehetetlen, hogy sehol sincs rá szükség. -A kérdés tehát az: hol dolgozhatna egy magyar diplomával, ausztrál állampolgársággal rendelkező orvos és fogorvos? Ki tudna segíteni? - Nagyon sok hallgató érdeklődött a sorshúzásos amerikai bevándorlás feltételeiről, amelyeket a Forgószínpad műsorában több ízben is közöltünk, és a Csillagok és sávok e heti és jövő heti műsora is részletesen ismerteti. A Csillagok és sávok műsorideje: pénteken 16 óra 10, szombaton délután 17 óra 10 és este 21 óra 10, valamint ugyancsak szombaton éjjel 0 óra 20 perc. Végül egy felhívás: Hallgatóink figyelmébe! Heti két alkalommal telefonon feltett kérdéseikre, üzeneteikre közvetlen beszélgetés formájában válaszolunk. Amennyiben szerdán délután négy és fél hét között, valamint szombaton ugyancsak négy és fél hét, azaz 16 óra és 18:30 között a következő müncheni számot tárcsázzák, ügyeletes munkatárs veszi fel a kagylót. A telefonszám: 21-02-748. Megismétlem a távhívást, tehát az NSZK és München város hívó számaival együtt: 000-49-89-21-02-748. A telefonbeszélgetések alapját képezhetik egy új műsornak, amelyben majd ha kívánja, megszólalhat a hallgató is. Kedves hallgatóink, köszönjük a figyelmüket, írásaikat és leveleiket s remélhető segíteni akarásukat a hallgatótársaknak. Viszonthallásra a jövő héten. +++
1989. február 18., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"Rozgonyi Béla: Azt szeretném kérni, hogy mondják be, hogy mikor kezdődik a profi boksz váltósúlyú döntő. -
Sófalvi Gábor 274-945: A műsor kezdetekor bemondták, hogy újabb képviselők csatlakoznak ahhoz a bejelentéshez, hogy a bős-nagymarosi vízlépcső ügyében az Országgyűlés foglalkozzon újra. Nagyon szeretném tudni a képviselők nevét, legalább a budapestiekét, ha lehetne begyűjteni valahonnan és bemondani a tévében. Gondolom sok embert érdekelne, hogy ki az a képviselő, aki ki mer állni egy ilyen ügy mellett. Nem hiszem, hogy névtelenek ezek a képviselők. -
Több kismama nevében: ugyanis Gyesen levő kismama vagyok - másfél éves gyermekem van, hogy az Esti mesében több esetben elhagyták a macit. Főleg amikor a Pumukli mese van. Többek nevében kérem, hogy nagyon a macit várják, nem a Pumuklit, hogyha lehetne, akkor inkább a macit ha lehetne ne felejtsék el."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|