Rendszerváltás és az MTI

	Interjú a Munkásőrség országos parancsnokával (1. rész)
1989. február 19., vasárnap - Hazánkban 60 ezer azoknak a száma, akik a dolgozó nép hatalmának, a szocializmus vívmányainak és értékeinek védelmére felesküdtek, hosszú éveken át tartó önkéntes fegyveres szolgálatot vállalnak a Munkásőrség soraiban. A tagjait a magyar társadalom széles rétegeiből merítő testület megmérettetésének évről évre visszatérő eseménye a Munkásőregység-gyűlések sorozata. A januárban az egész országon végigvonuló hagyományos évzáró-évkezdő rendezvények alkalmat adnak az elvégzett munka értékelésére, és az új esztendőben a munkásőr-szervezetekre váró tennivalók átgondolására. Az idei egységgyűlések élénk vitázókedvükkel, a véleménnyilvánítás megnövekedett óhajával változásra figyelmeztetnek: a Munkásőrség tagjai nagyobb részt kérnek a felpezsdült magyar közélet formálásából. Ennek érdekében az egységek minden korábbinál árnyaltabb helyzetelemzésre, feladatmeghatározásra vállalkoztak, nyitott kapuk mellett megtartott gyűléseiken. Az év elején országszerte megtartott egységgyűlések kapcsán a Magyar Távirati Iroda tudósítója a Munkásőrség fealdatairól, céljairól kérdezte Borbély Sándort. - A közlemények tanusága szerint az országos parancsnok az elmúlt hónapban személyesen is számos munkásőregység-gyűlés résztvevője volt. Milyen tapasztalatokat szerzett az idei tanácskozásokon; a munkásőr-közösségek értékelése szerint milyen évet zárt a testület? - Az első, amit meg szeretnék említeni, hogy az idén először a teljes nyiltság jegyében megtartott egységgyűléseken a munkásőrök mellett rengeteg ,,civil,, érdeklődő is megjelent. Tanácskozásaink, a széles körű részvételt és a politikai tartalmat tekintve túllépték a Munkásőrség kereteit, s egyfajta társadalmi tömegdemonstrációval értek fel. Hozzáteszem: nem valamiféle erőfitogtatásra gondolok, hiszen a felszólalók többségének szavaiból aggódó felelősségtudat csendült ki. Országszerte sok százan szóltak hozzá a jobbára belpolitikai kérdéseket boncolgató vitákhoz, s az MSZMP-t, általában a progresszív erőket támogató állásfoglalások születtek. A munkásőrök kifejezték: akármilyen gondokkal és nehézségekkel küszködünk is, ők a szocializmus pártján állnak, és az alkotó munkára helyezik a hangsúlyt. (folyt.köv.) 1989. február 18., szombat 16:45
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Interjú a Munkásőrség országos parancsnokával (2. rész)
Ezek az állásfoglalások annál is inkább értékesek, mert - meg kell vallanunk - a mostani rendezvényeket meglehetősen feszült politikai légkörben tartották meg a munkásőrök. Személyes véleményem szerint az állománygyűlések, a munkásőr-kollektívákkal való találkozások minden parancsnok számára feltöltődést jelentenek. Mostani tapasztalataim is a személyes kontaktusok, az emberi érintkezés fontosságáról győztek meg. Mi a Munkásőrségnél éppen az ilyen emberi kapcsolatokat állítjuk a középpontba. Hagyományos értékeink közé tartozik az elvtársiasság, a szolidaritás, a bajtársiasság, az emberség. Csupa olyan érték, amely manapság kiveszőfélben van hazánkban. A szóözön közepette gyakran éppen az emberről feledkeznek meg. Ki kérdezi ma meg Magyarországon az állampolgárt: mire van szükséged? Mind hangoztatjuk a jelszavainkat, retorikával vagyunk elfoglalva, de hogy meghallgassuk a másikat, arra nem vesszük a fáradságot. A Munkásőrségben ezért igen nagy energiát fordítunk a közösségépítésre. - A májusi pártértekezlet nyomán erőteljes folyamattá vált Magyarországon a politikai intézményrendszer reformja. Hogyan fogadták a munkásőrök ezt a változást? - A Munkásőrséget nem érte ,,készületlenül,, a változás. Mi a testület megújulását állandó folyamatként fogjuk fel, amelynek egy-egy jelentősebb állomására talán a szélesebb közvélemény is felfigyelt. Arra például, hogy 1980-tól radikálisan változtattunk a korábbi titkolózáson, s a Munkásőrség társadalmi jellegének megfelelően kifelé is nyitottabbá váltunk. Ezzel együtt nőtt kritikatűrő-képességünk is. Ugyancsak jelentős állomás volt a munkásőrparancsnokok tavaly júniusban - nem sokkal a májusi pártértekezlet után - megtartott országos tanácskozása. Talán elég, ha csak a konferenciára készült jelentés beszédes címét idézem: A politika szolgálatában, a megújulás útján. Összegezve: olyan új formákat próbálunk alkalmazni tevékenységünkben, amelyekkel lépést tartunk korunk gyorsan változó társadalmi-politikai tartalmával. Természetesen ennek is - mint minden változásnak - voltak ellenzői, de az új iránt kevésbé fogékony embereket sikerült meggyőznünk itt a Munkásőrségnél. - Az intézményrendszer reformjával kapcsolatban még egy dolgot mondanék. A munkásőrök mint dolgozók becsülettel helytállnak munkahelyükön, elvégzik azt, amit rájuk bíznak. Ha azonban a dolgozó létbiztonsága kerül veszélybe, magától értetődően felteszi a kérdést: miféle modernizáció ez? Ezért én annak vagyok a híve: a változásokat úgy kell végrehajtani, hogy lehetőleg minél kisebb traumát okozzanak. (folyt.köv.) 1989. február 18., szombat 16:46
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Interjú a Munkásőrség országos parancsnokával (3. rész)
- A szinte napról napra formálódó közélet sokakat elbizonytalanított, s olykor a Munkásőrséget is támadó, radikális nézetek is megfogalmazódtak. Miként és milyen eszközökkel politizálnak a munkásőrök ebben a helyzetben? - Valóban érezhető a vélemények polarizálódása. A Munkásőrséggel kapcsolatban is sokféle kritikai észrevételt fogalmaztak meg az elmúlt időben. Ezek feldolgozásában segít, - mint már utaltam rá -, hogy erősödött készségünk a kritika fogadására. Ma már természetesnek tartjuk a nézetek sokszínűségét. Az egyes észrevételek megítélésében mindig abból indulunk ki, milyen szándék vezérelte azok megfogalmazóit. Ennek alapján úgy ítélem meg, hogy a nekünk címzett kritikus megjegyzések zömét a jó szándék vezérelte. Sokszor abból fakad a probléma - és erről jórészt mi tehetünk -, hogy nem ismerik eléggé a Munkásőrség belső életét. Jobb tájékoztatással számos félreértést még idejekorán tisztázhattunk volna. Például volt, aki azt vetette a szemünkre, hogy kétmillió órát elveszünk a termelésből; mások arra célozgattak, hogy a munkásőrök anyagi juttatások fejében vállalnak szolgálatot. Ezek naív dolgok. A testület tagjai az elmúlt esztendőben valóban csaknem kétmillió órát töltöttek szolgálatban, de ez túlnyomórészt szabadidejük terhére történt. A munkaidő védelmét, a népgazdaság terheinek csökkentését egyébként kiemelt feladatunknak tartjuk, amit az is bizonyít, hogy a korábbi 72-ről tavaly 31 órára csökkentettük a munkásőrök kötelező kiképzését. Az idén pedig csupán 20 órát fordítunk felkészítésükre, kizárólag a hétvégeken. Ami az ellenszolgáltatást illeti, az önkéntesség elvére épülő testületünk tagjai egyetlen fillér juttatás nélkül végzik feladataikat. A jó szándékú észrevételek kapcsán a Munkásőrség vállalja a nyílt vitát; mindamellett tisztában vagyunk azzal is, hogy a kritika egy részét szándékos rosszindulat irányítja. Velük nem tudunk vitatkozni. Létezésüket tudomásul vesszük, de nekik is tudniuk kell, hogy testületünk a szocializmus mellett elkötelezett. Mégegyszer hangsúlyozom: a Munkásőrség nem tartja csalhatatlannak magát, s a nézetek nyílt ütköztetésének pártján áll. Politikai munkájának különféle formáit is ehhez igazítja. - Ezzel összefüggésben miként alakul a testület viszonya más társadalmi szervezetekhez, alternatív mozgalmakhoz? - Ebben is a párbeszédre való készség, a bizalom határozza meg magatartásunkat. Komolyan vesszük az újonnan létrejövő társadalmi szerveződéseket. A velük kialakítandó kapcsolatoknak azonban még egyfajta politikai érésen kell keresztülmenniük. (folyt.köv.) 1989. február 18., szombat 16:46
Vissza »

	Interjú a Munkásőrség országos parancsnokával (4. rész)
Az új szerveződések többsége ugyanis - megítélésem szerint - még nem alakult ki teljesen, nem rendelkezik kiforrott elképzelésekkel, határozott politikai arculattal. Néhányan közülük egyelőre felemásan nyilatkoznak elképzeléseikről. Határozottan leszögezhetem viszont, hogy a Munkásőrség együttműködik minden olyan szervezettel, amely a szocializmus talaján áll. Erről egyébként a közelmúltban országos parancsnoki állásfoglalás is intézkedett. Ennek megfelelően a Munkásőrségben szolgálatot teljesítők tagjai lehetnek bármely olyan szervezetnek, alternatív mozgalomnak, amely elfogadja a szocializmust. A Munkásőrség tagjai között már most is jelen vannak a különféle társadalmi szervezetek képviselői. Zömmel az MSZMP-tagjaiból tevődik össze a testület, de KISZ-tagok, illetve a népfront-, valamint a szakszervezeti mozgalomban tevékeny szerepet vállaló pártonkívüliek is sokan vannak sorainkban. Egyelőre kuriózumnak számít a Magyar Demokrata Fórum néhány, a Munkásőrségben szolgáló tagja. A testület nyitottságát egyébként jogszabályok is garantálják: az Elnöki Tanács rendelete, amelyet az Országgyűlés 1957-ben megerősített, úgy intézkedik, hogy a Munkásőrség tagja lehet minden, 18. életévét betöltött, feddhetetlen előéletű magyar állampolgár. - A társadalmi szerveződéseknél maradva, milyen céllal alakították meg a Munkásőrség baráti köreit? - Ez egyike a Munkásőrséggel kapcsolatos súlyos félreértéseknek. Nem mi alakítottuk meg a baráti köröket, azok spontán kezdeményezésként jöttek létre. Jelenleg országszerte több mint száz ilyen kör létezik több tízezer taggal. Működésüket a legkülönfélébb programokkal szervezik. A Munkásőrség természetesen támogatja tevékenységüket, amelytől a testület szellemének terjesztését, erősítését reméli. A baráti körök legfontosabb feladata - véleményem szerint - az, hogy közösségeket teremtsenek, olyan értékek alapján, amelyeket a Munkásőrség is magáénak vall. (MTI) 1989. február 18., szombat 16:47
Vissza »