|
|
|
|
Rehabilitált Tiszatáj-szerkesztők
|
(Román István) München, 1989. február 17. (SZER, Magyar híradó) - Rehabilitálják a Tiszatáj című folyóirat elbocsátott szerkesztőit. - Munkatársunk jegyzete következik: - Kétszáz éve, hogy a magyar irodalom a politika előtt jár, és kétszáz éve nem okultak ebből a hatalom urai, mert mégis Kazinczy Ferencnek, Batsányi Jánosnak, Szentjóbi Szabó Lászlónak, Verseghy Ferencnek volt igaza, nem pedig I. Ferenc királynak és bécsi kamarillájának. Kölcsey már országosan ismert költő, amikor a XIX. század elején a liberális ellenzék vezéregyénisége lett, és a reform-országgyűlésekhez a hátteret Vörösmarty Mihály, Bajza József, Toldi Ferenc és Kisfaludy Károly munkássága adta. Minden magyar kisgyerek tudja, hogy Petőfi, Arany és Jókai nélkül nincs 1848. március 15-éje, de a kiegyezés sem jön létre Kemény Zsigmond eszméltető írásainak híján. A századvég tollforgatói pedig már a polgáriasodással járó bajokra, bizonyos rétegek tűrhetetlen szegénységére és jogfosztottságára irányítják figyelmüket, miközben Mikszáth Kálmán a kormány padsoraiból küzd az állam és az egyház szétválasztásáért, a feudális maradványok eltüntetéséért. Az egész Nyugat-mozgalom esztétikai .forradalma mellett egy hatalmas eszmei felkelés a polgári és demokratikus Magyarországért. A minden-látó Tisza István tudja, hogy igazuk van, ezért fél tőlük, fél a robbanástól. Ellenfolyóiratot alapít, de lapot be nem tiltat. A magyar irodalom azután a két háború között több oldalról is szorongatja a makacs hatalmat. A falukutatók, a népiek, a földosztás elkerülhetetlenségét hirdetik, az úrvárosok a város szociális feszültségeit akarják oldani reformokkal. A konzervatív liberálisok a nyugat-európai berendezkedés előnyeire mutogatnak. A kormányzat hallgat, s ha időnként megszólal, az írók hazaárulására célozgat, és amikor az írók szavára bólogatni kezd, már a nyakán a kés: a háború, s egyszerre a német- és az oroszveszély. A kormányzat ekkor már ígérget, sőt a lillafüredi konferencián már az írók segítségét kéri. - Késő, elvégeztetett. Majd elkezdődött 1945 után az írók új vesszőfutása. Igaz, néha (...) álljt intett, írt kent a sebekre, de alig hegedtek be a sebek, újra ostorozásba fogott. A Tiszatáj folyóirat elleni hajsza csupán egyike volt a magyar irodalom elleni támadásoknak, de a legvisszatetszőbbek közé tartozott. Már 1982-ben megrótták a folyóiratot, mert síkraszállt a romániai magyarokért, védelemért esedezett a sovinizmussal szemben. 1986 nyarán - közeledve a forradalom 30. évfordulója - betiltották a lapot. Miért? Mert versei, prózai anyagai burkoltan emlékeztettek' a forradalomra és az elmúlt évtizedek hazugságaira. Az MSZMP most megállapította: a folyóirat elbocsátott szerkesztőségének törekvései kiállták az idők próbáját. Kiállták bizony, miként Kazinczy Ferencé, a Vérmezőn akaszttató királlyal szemben. Okulnak-e az új pesti kamarilla tagjai, okulnak-e a Knopp Andrások a történelemből? Vajon azt hiszik, hogy ők kiállják az idők próbáját? +++
1989. február 17., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Imre FKgP Pol. Biz. tagról egy oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 1.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 2.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 3.oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Kedves Kasza László, Zsillé Zoltán és Rajki Lászlói Ti is belenyugodtatok-e a Duna tönkretételébe? Ha nem, akkor miért nem beszéltek a leállítás megtérülő költségeiről, amikor főleg amerikai magyarok gyűjtenének, gyűjtenék az erre szükséges pénzt. Ennek ismeretében talán sok százezer aláíró is lenne, nemcsak százezer, hanem millió is, ha tudná a magyar nép, hogy a szerződésbontás költsége megtérül, az építés 120 milliárdja soha. Ilyen drágán, ilyen rosszat, ilyen rosszkor nálunk csak 10, 100 ember akarhat. Amikor tőlünk keletre ma is leállítják az ártalmasnak ítélt vízlépcsőket, nálunk meg meggyorsítják tízen, százan, ezren. Hát övék az ország és a Duna? Az ország népéé meg a kiszámítható és kiszámíthatatlan kár és a veszély? Háromszor szólt a gyűjtésről Kéri Tamás és Lipták Béla a Világhíradóban. A kormány ezt elhallgatja. Ez még érthető, hiszen ő a leállítás magas költségére hivatkozik, ami nem lenne a leállítás esetén. Az ősz óta sokszor szóba hoztátok a vízlépcső ártalmait, de a gyűjtésről egy szót sem szóltatok. Lehetséges, hogy nem tudtok róla?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|