|
|
|
|
Interjú Baranyai Tiborral
|
London, 1989. február 17. (BBC, Panoráma) - A január 9-én újjáalakult Magyar Szociáldemokrata Párt tegnap este tartotta első, nyilvános nagygyűlését, ahol ugyan nem a programtervezetet dolgozták ki, de sok kérdésről szó esett, többek között a párt mai feladatairól is. Révész András főtitkár a párt történetéről beszélt, Bácskai Sándor budapesti titkár a budapesti szervezésről szólt, Bruszt László szociológus az új szakszervezetek részéről nyilatkozott, Baranyai Tibor vezetőségi tag pedig a szakszervezetekkel való kapcsolatok kérdését feszegette. Délután felhívtam telefonon Baranyai Tibort és megkértem: foglalja össze a Szociáldemokrata Párt tegnapi nyilvános gyűlésén mondott beszédét. - Tulajdonképpen negatívumokat kifogásoltunk, mégpedig azt, hogy szerintünk nem feladatuk a szakszervezeteknek a termelés irányítása, a normák rendezése vagy munkaversenyek szervezése, de ugyanúgy nem feladata a tagok politikai befolyásolása és irányítása sem. A SZOT szerintünk nem támogathat anyagilag - a tagság hozzájárulása nélkül - egy politikai pártot sem. A SZOT túlságosan nagyra duzzadt apparátusa felesleges. Nincs szükség úgynevezett politikai munkatársakra egy szakszervezetben. A centralizmusnak a sztálinista formáját és gyakorlatát meg kell szüntetni. A SZOT a szakmai szakszervezetek vezető tanácskozó testülete, és egy szűk körű tanácsadó apparátussal kiegészítve nem kell, hogy egy tömegszervezet irányítója legyen egy központ. A SZOT részéről felesleges luxus egy napilap fenntartása is, mert ez évi tízmilliós nagyságrendű deficitet jelent. Egy jól szerkesztett hetilap ugyanúgy megoldhatná a tagság tájékoztatását deficit és persze politikai szerepjátszás nélkül. Az a véleményünk, hogy a saját apparátusból nem küldhet egy politikai párt sem vezetőket a szakszervezetek élére. Az úgynevezett kooptálás rendszerét meg kell szüntetni. A SZOT tanácstagjait, titkárait a szakmák delegálják, és ne fönt döntsék el, hogy kit hívnak be a vezetésbe. Szerintünk vissza kell térni a szakmai szervezetekhez, azok döntsék el, hogy kívánnak-e szövetségeket létrehozni, illetve azokhoz tartozni. Nagyon fontosnak tartjuk a megfelelő kapcsolatrendszer kiépítését az európai szakszervezetekkel és mindkét nemzetközi szövetséggel. Tehát nemcsak azzal, amelynek jelenleg tagja a SZOT, és amelyik az 1948 után bebörtönzött szociáldemokrata szakszervezeti vezetők ügyében sohasem tiltakozott. A dolgozók joga, hogy abban az esetben, ha a szakszervezetre nem érvényes a demokrácia, akkor új szervezetet hozzanak létre. És az új szervezetek majd eldöntik, hogy akarnak-e a SZOT-tal kapcsolatban maradni, vagy teljesen függetlenül kívánnak működni. A már létrejött demokratikus szakszervezeteket mi üdvözöljük. A puszta létük is már lépést jelent a pluralizmus, a szakszervezeti demokrácia felé. Ugyanakkor ismétlem, mi azt akarjuk, hogy a SZOT átalakuljon tanácskozó képviseleti szervvé, és a szakmai központok kapjanak nagyobb hatáskört. Arra sincs szükség, hogy a SZOT megyei és területi szervezeteket tartson fenn. Az egy-két utazó titkárral megoldható. Mi tehát a tömegszervezet típusú szakszervezet helyett valódi szakszervezeteket akarunk, amelyek több bért, magasabb életszínvonalat harcolnak ki a dolgozóknak. Szerintünk a kontra szelekció az egyik legnagyobb betegsége a mi hazai rendszerünknek. Ha lehetséges, úgy minden magyar legyen ezután politikailag megbízható. A tehetséges embereket kell megfelelő helyre tenni. A szakszervezeti vezetők közül azok pedig, akik politikai szerepet kívánnak játszani, jelöltessék magukat a pártok listáján, de a szakszervezet pénzén nem folytathatnak politikai kampányokat. A SZOT nem lehet egy kakukktojás. A SZOT-hoz tartozó dolgozóknak alig 15 százaléka az MSZMP tagja. A 85 százalékos párton kívüli többség pénzét nincs joguk pártcélokra fordítani. Most sorra fog kerülni szakszervezeti küldöttválasztás, úgy a szakmai szövetségek, mint a SZOT kongresszusára. Szerintünk ennek titkos szavazással és több jelölt közül választva kell lefolynia, és mindenki lehessen jelölt, ha legalább 30 fő támogatja jelölését. A pluralizmus nemcsak a többpártrendszert, de az egész magyar nép szabadságát kell, hogy jelentse, így a szakszervezeti dolgozók szabadságát is. Azt kívánjuk, hogy rólunk, nélkülünk többé ne lehessen dönteni. +++
1989. február 17., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Imre FKgP Pol. Biz. tagról egy oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 1.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 2.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 3.oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Kedves Kasza László, Zsillé Zoltán és Rajki Lászlói Ti is belenyugodtatok-e a Duna tönkretételébe? Ha nem, akkor miért nem beszéltek a leállítás megtérülő költségeiről, amikor főleg amerikai magyarok gyűjtenének, gyűjtenék az erre szükséges pénzt. Ennek ismeretében talán sok százezer aláíró is lenne, nemcsak százezer, hanem millió is, ha tudná a magyar nép, hogy a szerződésbontás költsége megtérül, az építés 120 milliárdja soha. Ilyen drágán, ilyen rosszat, ilyen rosszkor nálunk csak 10, 100 ember akarhat. Amikor tőlünk keletre ma is leállítják az ártalmasnak ítélt vízlépcsőket, nálunk meg meggyorsítják tízen, százan, ezren. Hát övék az ország és a Duna? Az ország népéé meg a kiszámítható és kiszámíthatatlan kár és a veszély? Háromszor szólt a gyűjtésről Kéri Tamás és Lipták Béla a Világhíradóban. A kormány ezt elhallgatja. Ez még érthető, hiszen ő a leállítás magas költségére hivatkozik, ami nem lenne a leállítás esetén. Az ősz óta sokszor szóba hoztátok a vízlépcső ártalmait, de a gyűjtésről egy szót sem szóltatok. Lehetséges, hogy nem tudtok róla?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|