|
|
|
|
A hét két kérdése
|
1./Ki az a Borisz Gromov? Egyszer sem nézett vissza, amikor áthaladt a 960 méteres Barátság hídján - mondta ujságíróknak már az Amu-darja másik partján, szovjet területen. Ha megtette volna, akkor sem szólhatna senki egy szót sem - a 45 esztendős altábornagy katonai pályafutása szorosan kapcsolódik Afganisztánhoz, öt évig állt a 100 ezres létszámú szovjet csapatok élén, s a kilencesztendős katonai kalandból a legkevesebb reményre okot adó időszak - igaz a csapatok hazatérésének öröme is - neki jutott. Ezrek lelték halálukat a nehéz terepű országban, s Gromov családi élete is e reménytelen s ma már egyértelműen elhibázottnak minősített háboru függvényében alakult: felesége egy katonai helikopter szerencsétlensége következtében vesztette életét. Borisz Gromov altábornagy volt az utolsó szovjet katona, aki ezen a február 15- én - mely nap kétségkivül bevonul a szovjet külpolitika történetébe - elhagyta Afganisztánt, s a mindíg és mindenre kiváncsi riportereket nagyonis izgatta, vajon mire gondolt a hídon áthaladtában? ,,Azokra, akik már nem térhetnek haza,, - mondta lakonikus rövidséggel, s ezt mindenki elhiszi neki. Kérdés persze, hogy még mi mindenre? Hogy a kilencéves vérontást, amelynek végülis a jobb belátás és ennek megfelelően a kivonulás vetett véget, vajon kudarcként éli-e meg az altábornagy, aki katonai pályájának felfelé ívelését mégis csak ennek a háborunak köszönhette? S vajon gondolt-e Borisz Gromov arra, mit hagytak hátra a szovjet csapatok, mi vár erre a sokat szenvedett népre, ha majd a szovjet fegyverek nem adnak nagyobb nyomatékot a törvényes kormány hatalmának? Ami azt illeti, a világ - miután egykor a szovjet bevonuláson, később a Genfben kötött megállapodáson, a szovjet külpolitikai gondolkodás változásán rágódott már eleget -, most inkább azt lesi feszült figyelemmel, mit hoz a jövő? Gyors megbékélést, könnyű felejtést bizonyosan nem. Gondoskodnak erről azok az ellenzéki szervezetek, amelyek a szovjet csapatok távozása után most már több reménnyel támadhatnak a hátrahagyott törvényes kormány ellen. S nem biztos az sem, hogy nemzetközi téren egyértelműen egyszerűsödik a helyzet. Igaz, szovjet katonák nincsenek már Afganisztánban, de az egymással szemben álló erők, a kormánypártiak és az ellenzékiek támogatása ,,kivülről,, is lehetséges. S az utóbbi napok nyilatkozataiból világosan kitünt: a szovjet kivonulás nem jelenti egyuttal azt, hogy a szövetségesek - így az Egyesült Államok - cserbenhagynák a fegyveres akcióikra Pakisztánban készülődő ellenzékieket. (folyt)
1989. február 17., péntek 13:42
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Imre FKgP Pol. Biz. tagról egy oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 1.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 2.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 3.oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Kedves Kasza László, Zsillé Zoltán és Rajki Lászlói Ti is belenyugodtatok-e a Duna tönkretételébe? Ha nem, akkor miért nem beszéltek a leállítás megtérülő költségeiről, amikor főleg amerikai magyarok gyűjtenének, gyűjtenék az erre szükséges pénzt. Ennek ismeretében talán sok százezer aláíró is lenne, nemcsak százezer, hanem millió is, ha tudná a magyar nép, hogy a szerződésbontás költsége megtérül, az építés 120 milliárdja soha. Ilyen drágán, ilyen rosszat, ilyen rosszkor nálunk csak 10, 100 ember akarhat. Amikor tőlünk keletre ma is leállítják az ártalmasnak ítélt vízlépcsőket, nálunk meg meggyorsítják tízen, százan, ezren. Hát övék az ország és a Duna? Az ország népéé meg a kiszámítható és kiszámíthatatlan kár és a veszély? Háromszor szólt a gyűjtésről Kéri Tamás és Lipták Béla a Világhíradóban. A kormány ezt elhallgatja. Ez még érthető, hiszen ő a leállítás magas költségére hivatkozik, ami nem lenne a leállítás esetén. Az ősz óta sokszor szóba hoztátok a vízlépcső ártalmait, de a gyűjtésről egy szót sem szóltatok. Lehetséges, hogy nem tudtok róla?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|