|
|
|
|
Szovjet külkereskedelem (1. rész)
|
szántó andrás, az mti tudósítója jelenti
Moszkva, 1989. február 17. péntek (MTI-tud.) - A szovjet külkereskedelmi tevékenység szervezeti és tartalmi korszerűsítésének újabb szakaszaként több gazdasági ösztönző intézkedést vezetnek be, s ez év április 1-jétől minden jogi személyiségként tevékenykedő vállalat, szövetkezet, szervezet önálló külkereskedelemi tevékenységet folytathat. Az erről szóló kormánydöntésről közölt pénteken interjút a Pravda Alekszandr Kacsanovval, a külgazdasági kapcsolatok miniszterének helyettesével.
A gazdasági ösztönzők közé tartozik a rubel új valutaárfolyamán történő elszámolási rend bevezetése, a valutaalapok szabad cseréje a termelők között, ezen eszközök szabad adásvétele a valutaárveréseken, exportkockázati biztosítás, vállalati bankhitelek. Ezeknek az intézkedéseknek az első hatásai már valószínűleg az idén érezhetők lesznek, de igazi eredmények csak néhány év távlatában várhatók, amikorra átfogóvá válnak a kedvező külső és belső feltételek. Ami az önálló külkereskedelmi jog gyakorlását illeti, az egyetlen, mindennél elöbbrevaló szempont a termék, árucikk versenyképessége. A jogi személyként tevékenykedő vállalat, szövetkezet, szervezet önállóan folytathat külkereskedelmi levelezést, tárgyalhat, valuta-folyószámlát nyithat a külkereskedelmi bankban, s ami a legfontosabb, saját nevében köthet szerződéseket áruk, szolgáltatások adásvételére. Természetesen az üzlettel járó összes felelősség és kockázat is az övé. Az üzlet tárgyát képező áruknál nem adminisztratív minősítés, hanem a külpiaci értékítélet állítja ki a ,,bizonyítványt,, a versenyképességről. A miniszterhelyettes részletesen szólt arról, milyen kötelezettségeknek kell eleget tenniük az exportőröknek. Ezek között említette meg a külföldi partner alkatrészekkel való ellátását és a szervizelés feladatait. Az exportőröknek be kell magukat jegyeztetniük a minisztériumban, aminek nem engedélyezési szerepe van, hanem a statisztikai nyilvántartáshoz van rá szükség. Az importőrök számára is az elsődleges szempont a megkötött üzletek hatékonysága. Ennek méréséhez a világpiaci ár szolgáltat alapot. (folyt.)
1989. február 17., péntek 12:16
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Imre FKgP Pol. Biz. tagról egy oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 1.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 2.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 3.oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Kedves Kasza László, Zsillé Zoltán és Rajki Lászlói Ti is belenyugodtatok-e a Duna tönkretételébe? Ha nem, akkor miért nem beszéltek a leállítás megtérülő költségeiről, amikor főleg amerikai magyarok gyűjtenének, gyűjtenék az erre szükséges pénzt. Ennek ismeretében talán sok százezer aláíró is lenne, nemcsak százezer, hanem millió is, ha tudná a magyar nép, hogy a szerződésbontás költsége megtérül, az építés 120 milliárdja soha. Ilyen drágán, ilyen rosszat, ilyen rosszkor nálunk csak 10, 100 ember akarhat. Amikor tőlünk keletre ma is leállítják az ártalmasnak ítélt vízlépcsőket, nálunk meg meggyorsítják tízen, százan, ezren. Hát övék az ország és a Duna? Az ország népéé meg a kiszámítható és kiszámíthatatlan kár és a veszély? Háromszor szólt a gyűjtésről Kéri Tamás és Lipták Béla a Világhíradóban. A kormány ezt elhallgatja. Ez még érthető, hiszen ő a leállítás magas költségére hivatkozik, ami nem lenne a leállítás esetén. Az ősz óta sokszor szóba hoztátok a vízlépcső ártalmait, de a gyűjtésről egy szót sem szóltatok. Lehetséges, hogy nem tudtok róla?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|