|
|
 |
|
 |
Az elnémult hangok nyomában (3.rész)
|
Munkájában például részt vesz Annemarie Renger asszony, a bonni
parlament alelnöke, Hans August Lücker az Europai Parlament volt
alelnöke, Wolfgang Wild bajor kultuszminiszter, Henry Brandt
alsó-szászországi tartományi főrabbi és Alain Szoupak a párizsi
izraelita hitközség elnöke. De az egyesületnek tiszteletbeli tagja
lett Jehudi Menuhin, a nagy hegedűművész és karmester is. Mindez
kétségtelenül nagyrészt Izsák Andor érdeme, aki egyben az augsburgi
központú Keresztény-Zsidó Együttműködés Társasága elnökeként e
tevékenységben alkalmas eszközt lát a párbeszéd elmélyítésére, a
kölcsönös jobb megismerésre, végső soron az antiszemitizmus
leküzdésére is. Menuhint londoni lakásában kereste fel, s a nagy
muzsikus készséggel vállalta a támogatást. A régi zene általában is
szívügye, nélküle talán nem lehetett volna megmenteni a mának a régi
indiai zenét sem.
És ahhoz, hogy most már itt tartanak, Alain Szoupak is nagy
segítséget nyújtott Izsák Andornak. Annak idején közösen Párizsban
szervezték meg az első olyan találkozót a rádió és a tévé
nyilvánossága előtt, amelyen több országból meghívott kántorokkal,
zenészekkel mérték fel, mi a teendő a hagyományok felelevenítéséhez.
Aztán a nagy áttörést 1988 júniusában a zsidó zene első nemzetközi
fesztiválja hozta, amelyet az ichenhauseni zsinagógában, a
találkozások házában tartottak. Ott volt a budapesti zsidó
gyermekkórus is, és fellépett körünk leghíresebb zsidó kántora, a
budapesti születésű Mose Stern. Az egykori csodagyerek, Stern Róbert
egy ideig a New York-i hitközség kántora volt. Placido Domingo
barátja, ő azonban nem az operát, hanem a zsinagógát választotta. De
ő is világsztár, aki ma is arról álmodozik, hogy egyszer Budapesten
a Zeneakadémián énekelhessen.
Ez az ichenhauseni esemény még inkább ráirányította figyelmet a
zsidó zene feltámasztását célzó augsburgi kezdeményezésre.
Érdeklődött számos NSZK-beli és franciaországi zeneakadémia, még a
salzburgi mozarteum is. Remény van arra, hogy a jövőben az európai
zsinagógákban és hangversenytermekben szélesebb közönség is
megismerkedhet ezzel a muzsikával. Az augsburgi központ pénzügyi
támogatásra számíthat a bonni kormánytól és a helyi római katolikus
püspökségtől is. (folyt.)
1989. február 17., péntek 11:07
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Imre FKgP Pol. Biz. tagról egy oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 1.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 2.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 3.oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Kedves Kasza László, Zsillé Zoltán és Rajki Lászlói Ti is belenyugodtatok-e a Duna tönkretételébe? Ha nem, akkor miért nem beszéltek a leállítás megtérülő költségeiről, amikor főleg amerikai magyarok gyűjtenének, gyűjtenék az erre szükséges pénzt. Ennek ismeretében talán sok százezer aláíró is lenne, nemcsak százezer, hanem millió is, ha tudná a magyar nép, hogy a szerződésbontás költsége megtérül, az építés 120 milliárdja soha. Ilyen drágán, ilyen rosszat, ilyen rosszkor nálunk csak 10, 100 ember akarhat. Amikor tőlünk keletre ma is leállítják az ártalmasnak ítélt vízlépcsőket, nálunk meg meggyorsítják tízen, százan, ezren. Hát övék az ország és a Duna? Az ország népéé meg a kiszámítható és kiszámíthatatlan kár és a veszély? Háromszor szólt a gyűjtésről Kéri Tamás és Lipták Béla a Világhíradóban. A kormány ezt elhallgatja. Ez még érthető, hiszen ő a leállítás magas költségére hivatkozik, ami nem lenne a leállítás esetén. Az ősz óta sokszor szóba hoztátok a vízlépcső ártalmait, de a gyűjtésről egy szót sem szóltatok. Lehetséges, hogy nem tudtok róla?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|