|
|
 |
|
 |
Az elnémult hangok nyomában (1.rész)
|
Bonn, 1989. február 17. (MTI-Panoráma)) - Ma is gyakran eszébe jutnak gyermekkorának áhitatos pillanatai: Budapesten mestere játékát hallgatja. A templomban Lisznyai Szabó Gábor orgonál, s ő ott ül mellette. A hangszeren réztáblácska, annak a napnak a megörökítésére, hogy egyszer Saint-Saens is játszott rajta. A táblát az elbűvölt fiúnak egy alkalommal a mester zseblámpával megmutatta a sötétben. Feljegyezték, hogy a Dohány utcai zsinagóga híres orgonáját megszólaltatta maga Liszt Ferenc is. A templom történelmi eseményei közé tartozott, hogy Kossuth Lajosért - két fia jelenlétében - itt mondtak rekviemet a temetés másnapján.
A régi muzsika emléke most is felkavarja Izsák Sándort, az
NSZK-ban élő magyar zeneszerzőt és orgonművészt: a gyermekkorában a
zsinagógában oly sokszor hallgatott zsidó zene, az előimádkozó
kántorok éneke.
- Az egykor Németországból kisugárzott zsidó zenei hagyomány
Magyarországon volt a legerősebb, s aztán később a híres magyar
kántorok közül sokan visszaszármaztak Németországba, vagy máshova
nyugatra - mondja. Én még hallottam a régi öreg kántorokat
Magyarországon. Olyanokat, mint Abrahamzon Mano, vagy Lorand Marton,
aki Marcell Lorand néven Strasbourgban lett főkántor. Onnan ment
nyugdíjba, pár hónapja halt meg. Ő volt a régi nagy magyar
kántornemzedék utolsó képviselője.
- Nálunk Szabolcsi Bence volt a zsidó zene legfontosabb követe.
Rabbicsaládból származott, írt és gyűjtött is zsidó zenét. De meg
kell említeni Goldmark Károlyt, aki balatonfüredi kántorcsalád sarja
volt, vagy Major J. Gyula zeneszerzőt. Ő szintén komponált zsidó
zenét. Én a fiánál, Major Ervinnél tanultam zeneszerzést. Nagy
zeneszerzőnk, Kodály Zoltán is gyakran nyúlt zsidó zenei témákhoz:
híres alkotása, a ,,Naphimnusz,,, a ,,Boruh sem,, című kórusműve
több ezer éves héber dallamra épül, eredeti héber szöveggel.
- Gyermekkorom óta kötődöm a zsidó zenéhez, őrzöm a zsinagógák
zenei álomvilágának bensőséges hangulatát, izgalmas, tüneményes
szépségeit. S otthonról ideérkezve, itt német földön, Európa
szivében hiába kerestem e gyermekkori hangokat. Immár felnőttként
kegyetlen volt az ébredés: talán soha többet nem találhatom meg újra
őket. Ezek a hangok szinte nyomtalanul elnémultak, eltűntek. Igen,
1938 novemberének elején a zsinagógákkal együtt elhamvadtak könyvek,
elpusztultak pótolhatatlan kották is. S aztán emberek... (folyt.)
1989. február 17., péntek 10:55
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Imre FKgP Pol. Biz. tagról egy oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 1.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 2.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 3.oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Kedves Kasza László, Zsillé Zoltán és Rajki Lászlói Ti is belenyugodtatok-e a Duna tönkretételébe? Ha nem, akkor miért nem beszéltek a leállítás megtérülő költségeiről, amikor főleg amerikai magyarok gyűjtenének, gyűjtenék az erre szükséges pénzt. Ennek ismeretében talán sok százezer aláíró is lenne, nemcsak százezer, hanem millió is, ha tudná a magyar nép, hogy a szerződésbontás költsége megtérül, az építés 120 milliárdja soha. Ilyen drágán, ilyen rosszat, ilyen rosszkor nálunk csak 10, 100 ember akarhat. Amikor tőlünk keletre ma is leállítják az ártalmasnak ítélt vízlépcsőket, nálunk meg meggyorsítják tízen, százan, ezren. Hát övék az ország és a Duna? Az ország népéé meg a kiszámítható és kiszámíthatatlan kár és a veszély? Háromszor szólt a gyűjtésről Kéri Tamás és Lipták Béla a Világhíradóban. A kormány ezt elhallgatja. Ez még érthető, hiszen ő a leállítás magas költségére hivatkozik, ami nem lenne a leállítás esetén. Az ősz óta sokszor szóba hoztátok a vízlépcső ártalmait, de a gyűjtésről egy szót sem szóltatok. Lehetséges, hogy nem tudtok róla?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|