|
|
 |
|
 |
Mi lesz a konszenzussal?
|
Alakuló többpártrendszer, társadalmi viták, viták az MSZMP-n
belül - napjaink felgyorsult politikai-társadalmi életének
jellemzői. Úgy tűnik sokak számára, hogy "felborult, felbomlott a
társadalmi közmegegyezés". Fölbomlott-e valóban, vagy azoknak van
igazuk, akik úgy tartják, hogy éppen a napjainkban kialakult viták
lehetnek az alapjai az igazi konszenzusoknak?
Vita és konszenzus? Korábbi gondolkodásmódunk szerint, de talán
a formális logika értelmezése szerint is egymásnak ellentmondó
fogalmak. Igen, hiszen a vita éppen a vélemények különbözőségét
jelenti, nem pedig az egyezséget. Hogyan szólhatnánk
közmegegyezésről, amikor társadalmi szinten is felértékelődik a
különvélemény, amikor sorra alakulnak a különböző alternatív
szervezetek, amelyek létét az ellenvélemény alapozza meg?
Újra kell fogalmaznunk, újra kell értékelnünk a társadalmi
közmegegyezésről alkotott véleményünket.
A konszenzus elemei közül kettő társadalmunk lényegét határozza
meg: közmegegyezés a béke akaratában, s társadalmi méretű
egyetértésben egy igazabb úton elért szocializmus megvalósításában.
Az alappillérek tehát adva vannak. De ahogyan mindennapi életünk a
nap minden órájában felkínálja a feladatokat, amelyek megoldásra
várnak, úgy születnek hosszabb és rövidebb távú kérdések, amelyek
megválaszolásához egyre inkább szükséges a közmegegyezés.
Az a demokratizálódási folyamat, amely hazánkban az utóbbi
években elkezdődött, alapja lehet e konszenzusok megkötésének. Igen,
többes számról van szó. Mert igaz, hogy a lényegi társadalmi szintű
megállapodások jelenthetik a társadalmi haladás alapjait, de
ugyanakkor éppen az átalakuló, változó társadalom diktálja és
követeli, hogy e haladás a részkérdésekben is megkötött kisebb vagy
nagyobb köröket érintő konszenzusok révén valósuljon meg.
Itt vagyunk hát napjainkban a viták közepén és féltjük, olykor
keressük a társadalmi közmegegyezést. Úgy tűnik: félteni nem
szükséges. Mert az igazi közmegegyezés feltételezi, e jelképes
"szerződése" megkötése előtt az egyenjogú partnerek vitáját, érvek
és ellenérvek összecsapását, a megggyőzést és a tudatos
kompromisszumot is.
Persze, a konszenzusokról szólva, mindíg hajlamosak vagyunk nagy
szavakat használni, holott e közmegegyezés lényege csakis a
mindennapok valóságához kötődhet. (folyt.)
1989. február 17., péntek 10:27
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Imre FKgP Pol. Biz. tagról egy oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 1.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 2.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 3.oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Kedves Kasza László, Zsillé Zoltán és Rajki Lászlói Ti is belenyugodtatok-e a Duna tönkretételébe? Ha nem, akkor miért nem beszéltek a leállítás megtérülő költségeiről, amikor főleg amerikai magyarok gyűjtenének, gyűjtenék az erre szükséges pénzt. Ennek ismeretében talán sok százezer aláíró is lenne, nemcsak százezer, hanem millió is, ha tudná a magyar nép, hogy a szerződésbontás költsége megtérül, az építés 120 milliárdja soha. Ilyen drágán, ilyen rosszat, ilyen rosszkor nálunk csak 10, 100 ember akarhat. Amikor tőlünk keletre ma is leállítják az ártalmasnak ítélt vízlépcsőket, nálunk meg meggyorsítják tízen, százan, ezren. Hát övék az ország és a Duna? Az ország népéé meg a kiszámítható és kiszámíthatatlan kár és a veszély? Háromszor szólt a gyűjtésről Kéri Tamás és Lipták Béla a Világhíradóban. A kormány ezt elhallgatja. Ez még érthető, hiszen ő a leállítás magas költségére hivatkozik, ami nem lenne a leállítás esetén. Az ősz óta sokszor szóba hoztátok a vízlépcső ártalmait, de a gyűjtésről egy szót sem szóltatok. Lehetséges, hogy nem tudtok róla?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|