|
|
|
|
MDF-nagygyűlés
|
(Gadó György) München, 1989. március 14. (SZER, Mai nap - késő esti adás) - A budapesti régi Sportcsarnokban aligha volt olyan sportesemény, mely ekkora és ilyen lelkes közönséget vonzott volna oda, mint ez a politikai esemény. Ugyanott, ahol néhány hónapja Grósz Károly mondta el fenyegető szavait a kommunista pártaktíva előtt a fehérterror veszélyeiről és egyebekről, most a Magyar Demokrata Fórum tartotta első országos gyűlését. Nemcsak a lelátók teltek meg zsúfolásig, nemcsak a lépcsőkön és az előtereken volt sűrű a közönség, de még ott is több százan álltak vagy ültek, ahol máskor a verseny, vagy mérkőzés zajlik. Az MDF szurkolói birtokukba vették a küzdőteret is - és ezt most jelképesen is mondom. Addig ostoroznak nemzetem, míg végre földobog szíved - idézte az est kezdetén a versmondó a költőt. Az itt összegyűlt sokaságot nem kellett buzdítani, végig együtt lélegzett a szónokokkal és fel- felzúgott a vastaps, amikor 1956 forradalmáról, Nagy Imréről, a lengyel szolidaritásról, vagy - távolabbi célként - a magyar semlegességről esett szó. El kell ismerni az előadók kiválóan beszéltek. Für Lajos, az MDF elnökségi tagja (... vételzavar...) a szónok magával ragadó erejével párosította, majd az utána szóló Csurka István a visszafogott indulat és a keserű gúny hatóerejével késztette helyeslésre a hallgatóságot. Ám ne higgyék, hogy a gyűlés lényegét holmi szónokias frázisok és puffogó deklamációk adták. Nem. Értékes gondolatok és gondolatilag megalapozott programszerű követélések kaptak itt hangot és a mintegy 2.500 főnyi közönség részéről helyeslő támogatást. Für Lajos rámutatott: a nemzet előtt lényegében hasonló feladatok állnak, mint 1848 forradalma idején. A függetlenségünket kell helyreállítanunk, le kell bontanunk egy életképtelen megcsontosodott struktúrát, fel kell zárkóznunk Európához, és az összmagyarság nemzeti arányaiban kell politizálni - csakhogy jóval súlyosabb feltételek közt, mint 140 évvel ezelőtti elődeinknek. Ilyen nehéz körülmények között sem lehet azonban alku tárgya az a három és fél millió magyar, aki önhibáján kívül antidemokratikus békediktátumok folytán került kisebbségi sorba. Nem alku tárgya a múltunk sem, az az ezer év, amely nemcsak a magyarságé, de mindenképpen Magyarország történelme volt. Az előadó erőteljes szavakkal követelte egy olyan országgyűlés megteremtését, amelyben szóhoz juthatnak az ország közéletében már jelentkező demokratikus reformerők. A Magyar Demokrata Fórum - mondotta - minden alkalommal elismétli a követelést: demokratikus és szabad választásokat, alkotmányozó nemzetgyűlést, s ha ez meglesz, úgy a jogállamiság első ténye lesz meg. Szólt arról is Für Lajos, hogy az MSZMP lehetségesnek mond egy koalíciót az MDF-el. Mi ezt nem tartjuk lehetségesnek - hangsúlyozta, és szavait vastaps követte. - Tárgyalni mindenkivel készek vagyunk, de semmiféle koalíciót, uniót, nemzeti bizottságot a választásokig, amelyen majd megméretnek a tárgyaló felek. A közönség erre a kijelentésre is vastapssal felelt. Ezután a krakkói katolikus lap, a Lad főszerkesztője tolmácsolta a lengyel demokraták üdvözletét. Szavai közben a tömeg előtt transzparenst bontottak ki, rajta e szavakkal: "Lengyel-magyar szolidaritás". A hallgatóság ujjongva fogadta a jelenetet és szívből köszöntette a vendéget, amikor az kijelentette: a lengyelek függetlensége és szabadsága szorosan összekapcsolódik a magyarokéval. A szívmelengető epizód után keserű mozzanat következett. Az elnöklő Lezsák Sándor két romániai magyar letartóztatásáról adott hírt: Lányi Szabolcs bukaresti egyetemi tanárt és Ferences Istvánt, a Csíkszeredán élő költőt azért fosztották meg szabadságuktól, mert kapcsolatot tartottak a bukaresti magyar követséggel. De, hadd térjek vissza az est fő eseményeihez: Csurka István a tőle megszokott dinamizmussal kezdte beszédét. Mint már Für Lajos, ő is kiemelte: a félelem még jelenlévő és szétsugárzó tényezője az életünknek, noha úgy tetszik, beszélni már szabad. De sokan mégsem mernek, sokan pedig értelmetlennek, hiábavalónak tartják, hogy szóljanak. Ma mindenki reformer - mondta gúnyosan Csurka - csak hát a nép hallgat. Mert a nyilvánosság ugyan sosem volt ilyen nagy, de nem volt ekkora a létbizonytalanság sem. Ha igaz lenne, hogy a nyomor elősegíti a kedvező politikai változást, akkor Romániában már 10 francia forradalomhoz hasonló megmozdulásnak kellett volna támadnia. De a nélkülözés közönyössé, a szegénység gyávává tesz. Nálunk a glasznoszty hatalmas műsorrá lett, amit a tömeg csak nézhet, miközben bíztatják, hogy örüljön, különben még ezt is visszaveszik tőle. Míg a párt összeszedte és kimazsolázta az összes alternatívok legmerészebb gondolatait - itt a hallgatóság gúnyosan felmorajlott - és úgy tesz, mintha mindent kész lenne megadni, a lényeges követelések elől elzárkózik. Addig nem lehet tárgyalni - folytatta Csurka -, amíg az egyik partner pisztolyt tart a nadrágzsebben. Elég volt abból, hogy a saját pénzünkből figyeltettek bennünket. Ha a Kádár-féle egypártrendszer a forradalom után a fegyverek begyűjtésével kezdődött, most kezdődjék a többpártrendszer is a fegyverek begyűjtésével. Le kell fegyverezni a 200 ezernyi kiváltságost, akinél fegyver van, és fel kell oszlatni a Munkásőrséget. De még ez sem elég a tárgyalásokhoz. Garancia kell arra, hogy az elnyomorodást legalábbis megállítják, ha már javulást nem ígérhetnek. Ha az infláció növekszik, akkor a független demokratikus szervezetek a politizálni kedvetlen és túlhajszoltságában kellő szabadidővel sem rendelkező nép körében nem verhetnek gyökeret. Végül nevetségessé válnak. Ez a visszarendeződésnek kedvez. Országos vitát és programot a szegénység terjedésének megállítására - sürgette Csurka István és hozzátette: el kell törölni a kiváltságokat. Áldozatokat csak az követelhet, aki maga is áldozatra kész. De hozott-e a hatalomban ülők osztálya áldozatokat? A kiváló író nagy tetszéssel fogadott és itt csak töredékesen ismertetett beszéde után, mely egyébként egy-két olyan megállapítást is tartalmazott, amellyel máskor szívesen vitába szállnék, az est befejezéseképpen Csengey Dénes a holnapi tüntetésről szólt röviden: - Nézzünk a provokátorok körmére, de tartsuk szem előtt, hogy nem a provokátorok ellen, hanem a március 15-e megünnepléséért megyünk az utcára - mondotta. +++
1989. március 14., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|