|
|
|
|
Nagy Erzsébet interjúja
|
München, 1989. február 16. (SZER, Világhíradó) - Miközben Budapesten folyik a vita a köztemető 301-es parcellájáról, vagyis arról, hogy megállapítható-e, kiket temettek oda, megszólalt Nagy Imre lánya, Nagy Erzsébet is. Rádiónknak adott nyilatkozatát hallják: - Néhai édesanyámnak, Nagy Imre özvegyének, valamint családom egyetlen tagjának sem volt soha szándékában - ahogy nekem sem - az eltelt évtizedek alatt apám hamvainak kiadatását kérni. Apám tetemének újratemetését kérésünk nélkül, a kormányzat kezdeményezte. A férjem és én két ízben folytattunk tájékozódó tárgyalást, 1988. december 21-ikén és ez év február 13-ikán az Igazságügyi Minisztérium ezzel megbízott képviselőivel, álláspontjaink kölcsönös megismerésére. Miért hangsúlyozom ezt? Mert családom és jómagam mindig apám és küzdőtársai szerepének tárgyilagos megítéléséért harcoltunk és nem az újratemetésért, amit természetesnek és elidegeníthetetlen emberi jognak tartottunk és tartunk. A családom és én a magyar történelemnek azt a szakaszát, ami 1956. október 23-ikától a munkástanácsok felszámolásáig tartott, a maga teljességében mindenkor forradalomnak, szabadságharcnak, nemzeti felkelésnek ítéltük. A kivégzetteket pedig a forradalom és szabadságharc, a nemzeti felkelés mártírjaiként tiszteljük. Úgy gondoljuk, hogy Magyarországon megindult az a folyamat, ami egy demokratikus jogállam létrehozásával egyidejűleg meggyőződésünk szerint - 1956-ot is azoknak a nemes történelmi és erkölcsi alapoknak a sorába emeli a hazai közéletben, melyekre jövőjét építeni kívánja. 1956 - apám, Nagy 'Imre és harcostársai szerepének megítélése - ma ismét vízválasztó szerepet játszik a magyar közéletben. Egy egész korszak, a Kádár-korszak és a folyó utóvédharcok ideje, amiről szó van. Ennek megfelelően a történelmi értékelés megváltozása alapvetően befolyásolja így vagy úgy az érintettek sokaságát ezen vagy azon az oldalon. Egy küzdelemről van szó, ami részünkről az igazi népuralomért folyik. Most békés úton történik ez, politikai eszközökkel. Tehát ezért és kizárólag ebbeli hitünktől indíttatva tartjuk lehetségesnek, hogy még ebben az évben, június 16-ikán, egy évvel a pere-lachaise-i emlékmű felavatása után Nagy Imre hamvai valamennyi harcostársával együtt ténylegesen és jelképesen a budapesti Új Köztemető 3,01-es parcellájában, ahol jelenleg is nyugszanak, egy kollektív emlékmű alapkövének ünnepélyes letételével egyidejűleg újratemettessenek. +++
1989. február 16., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|