Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › február 16.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
SZER:

Kutrucz Gizella (Világhíradó)

"Engedjétek beszélni Kutruczot - mondja Ember Judit - 1985-ben egy nap alatt felvett és még mindig betiltott videokazettán terjedő filmjének címe. A címszereplő azóta is beszél. Mostanában nem a háborús bűnösök sorsa, hanem a jelenlegi hatalom eredete, működésmódja érdekli igazán. Hiába dolgozott évtizedekig a KB apparátusában az úgynevezett agit.-prop.-osztályon, sok mindenre csak utólag, nyugdíjazása után jött rá. Az utóbbi években a koncepciós perek előkészítéséről és fontos lefolyásáról gyűjtött dokumentumokat és interjúkat. Ezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a leghíresebb ügy, a Rajk-per rendezői között Rákosi és Farkas Mihály után rögtön Kádár János következik a bűnösök sorában, megelőzve még Gerő Ernőt is. Például Farkas és Kádár közösen adta ki az utasítást abban a bizonyos sváb villában, hogy Rajkot meg kell kínozni, miután nem sikerült rábeszélniük az együttműködésre. Kádár felelősségét mindmáig elmosták."

Külföldi vállalkozói tőke

(Vadász János)
München, 1989. február 16. (SZER, Mérlegen) - A legújabb adat
szerint már körülbelül 250 vegyes vállalat működik az országban.
    
    Vagyis olyan vállalkozás, amelyben külföldi partnerek is
társtulajdonosok. Az utóbbi években gyors ütemben növekedett a
számuk. A valóság azonban korántsem olyan kedvező, mint ahogy ez a
szám érzékelteti. A külföldi tőke még mindig nagyon óvatos, ha
magyarországi vállalkozások lehetőségét mérlegeli.
    
    A 250 vegyes vállalatra vonatkozó adat Beck Tamás kereskedelmi
minisztertől származik, aki a múlt héten müncheni látogatása során
a Szabad Európa Rádiónak is nyilatkozott. Ez a szám nem túlzottan
magas, ha arra gondolunk, hogy 1972 szeptembere, azaz majdnem
tizenhat és fél esztendeje létezik olyan törvény, amely megengedi
és szabályozza külföldi cégek részvételét magyarországi vállalatok
alapításában. Magas, ha azt vesszük figyelembe, hogy az első tíz
évben két kézzel meg lehetett számolni a vegyes vállalatokat, vagy
azt, hogy a kétszázötvenből kétszáz a legutóbbi három évben jött
létre.
    
    A vállalkozások száma azonban önmagában édes keveset jelent.
    
    Mekkora tömegű külföldi tőke jön be az országba? Milyen ágazatokba
ruháznak be elsősorban a külföldi partnerek? Milyen hatást
gyakorolnak környezetükre, a hazai vállalatokra? Ezek azok a
kérdések, amelyek a vegyes vállalati szektor jelentőségét
meghatározzák, és a válaszok meglehetősen kijózanítóak.
    
    Eddig körülbelül 250 millió dollár értékű tőke áramlott be az
országba a vegyes vállalatokon keresztül, vagyis kereken egymillió
dollár befektetés jut egy-egy vegyes vállalatra. Más szóval
rendkívül elaprózódik a beáramló tőke, és a vállalkozások számához
képest a 250 millió bizony nagyon kevés. Mi ennek a magyarázata?
    
    Arra könnyű válaszolni, hogy a 70-es években miért bizonyult
teljesen hatástalannak a vegyes vállalkozásokat szabályozó törvény.
    
    Akkoriban ez a törvény csak korlátozásaival tűnt ki, és az
elriasztás valóban sikerült. Az államhatalom a nyugati kölcsönök
felvételére támaszkodott, a nyugati vállalkozói tőke közreműködését
nem tekintette fontosnak. Jól ismerjük ennek az egyoldalú,
rövidlátó szemléletnek a következményeit. Az adósságok
összegyűltek, a fizetési kötelezettségek felléptek, de nem épült ki
a kölcsönökből versenyképes hazai termékszerkezet, ami a törlesztés
megbízható bázisa lehetett volna.
    
    Csak ennek a kudarcnak a bekövetkezte után kezdte az államhatalom
szorgalmazni a vegyes vállalkozások szabályozásának
liberalizálását. Ekkor kezdett ébredezni a felismerés, hogy itt nem
csupán tőkét honosítanak meg, hanem technológiai és piaci
tapasztalatot is, mivel a külföldi partner közvetlenül érdekelt
abban, hogy a vegyes vállalkozás, amelyben részt vesz', sikeres
legyen.
    
    Így alakult ki a módosítások sorozata révén a szabályozás mai
formája. Az évtized első felében létrehozták a vámmentes övezeteket
is. Az odatelepülő vegyes vállalatok korlátozás nélkül vámmentesen
importálhatnak, és exportjuk is megkötésük nélkül folyhat.
    
    
A tavaly ősszel jóváhagyott, illetve idén életbe lépett társasági
törvény további kedvezményeket biztosít a külföldi partnerek
számára. Tőkerészesedésük meghaladhatja az 50 százalékot, vagy akár
az egész vállalat külföldi tulajdonba kerülhet. Ebben az esetben
természetesen már nem is vegyes vállalat.
    
    Leegyszerűsítették az engedélyezési eljárást is. Az adózás terén
lényeges kedvezmények illetik meg a vegyes vállalatokat, különösen,
ha a külföldi partner ismét beruházza nyereségét, sőt egyes
kijelölt ágazatokban - ilyen az idegenforgalom is - teljes
adómentességben részesülnek.
    
    Valóban a. társasági törvény jóval kedvezőbb lehetőségeket biztosít
nyugati vállalkozóknak, mint magyar állampolgároknak vagy azok
csoportjainak.
    
    Az embernek jogosan az a benyomása, hogy míg az államhatalom
különféle megkötésekkel, korlátozásokkal védelmezni próbálja a maga
hatókörét hazai magánvállalkozók fellépésével szemben, koránt
sincsenek ilyen aggodalmai, mihelyt a magánvállalkozók külföldiek.
    
    Sőt mindent elkövet, hogy felkeltse érdeklődésüket és aktív
közreműködésüket.
    
    Mégis az eddigi mérleg eléggé csalódást keltő. Nagyon kevés a
nagyszabású vegyesvállalkozás, kevés a behozott tőke mennyisége, az
új húzó technológiák csak elenyésző mértékben honosodnak meg
ezekben a vállalkozásokban, és a külkereskedelmi mérlegük is
negatív. Eddig következetesen többet importáltak, mint amennyit a
világpiacon eladtak. Mi ennek az oka? Egyáltalán nem vált be a
várakozás, hogy a külföldi partnerek vegyes vállalkozásaikban
nyugati exportra fognak berendezkedni.
    
    Természetesen ez a várakozás volt egyoldalú és rövidlátó. A nyugati
vállalkozót önmagában nem az export érdekli, hanem a
jövedelmezőség, tehát akkor fekteti be tőkéjét külföldön - jelen
esetben Magyarországon -, ha olcsóbban állíthat elő valamit, és
piacait kibővítheti. Valóban Magyarországon fennáll az olcsóbb
előállítás lehetősége, főleg az alacsony munkabérek következtében,
de ez a lehetőség másutt is kínálkozik. Ez önmagában még nem döntő
körülmény, viszont a legtöbb nyugati vállalkozó azt szeretné, hogy
a magyarországi vegyes vállalat KGST-piacokra exportáljon, ami
többnyire teljesen hiú remény, lévén a KGST olyan, amilyen.
    
    KGST-piacok hiányában szívesen termelnének a magyar piac számára
is, mert súlyos hiba lenne azt hinni, hogy egy 10 milliós ország
jelentéktelen nagyságrendű piac a nyugati vállalkozók
megítélésében, de többnyire csalódniuk kell ebben is. Mihelyt
ugyanis mérlegelni kezdik a vállalatalapítás előnyeit, kockázatait,
hamarosan arról kell a többségnek meggyőződni, hogy ebben az
országban még nincs működőképes piac. Mihelyt tüzetesebben
érdeklődnek és felteszik a kritikus konkrét kérdéseket, hogy
mennyire kötik meg kezüket állami előírások, bérkorlátok, irreális
rögzített árak, nem kapnak kielégítő válaszokat. Továbbá, mivel
vegyes vállalkozásokról van szó, a potenciális magyar partnerekről
is kritikusan érdeklődnek.
    
    Szuverén partnerrel lesz-e dolguk, aki nemcsak a szükséges tőkével
száll be, de valóban rendelkezik is vele, reményei, aggodalmai
fűződnek hozzá, vagyis kockáztatja? Vagy pedig állami megbízottak
csoportjával, akik nem a tőkét kockáztatják, mert az nem az övék,
hanem a mögöttük álló államhatalom támogatását. És ha ez a kritikus
vizsgálódás negatívnak bizonyul a potenciális közvetlen partner
esetében, vajon mit feltételez a külföldi vállalkozó a leendő
vegyes vállalat magyar szállítóiról és vevőiről vagyis az esetleges
közvetett partnerekről, akiket csak akkor ismerne meg közelebbről,
ha valóban beszállna a vállalkozásba? Ezekre a kritikus kérdésekre
az esetek többségében nincs megnyugtató válasz.
    
    Tegyük hozzá, nincs semmi rendkívüli ebben a kritikus
vizsgálódásban. Mindenki ezt teszi, néha saját tőkéjét, azaz
tulajdonát viszi vásárra.
    
    Pontosan ugyanezeket a kérdéseket teszik fel önmaguknak azok a
magyarországi vállalati vezetők, akik végre szeretnének igazi
vállalkozókká válni; akiknek az államhatalom évek óta hirdeti, hogy
kockáztassanak, legyenek önállóak, sőt újabban hirdeti azt is, hogy
legyenek szuverének, függetlenek, csak a piachoz alkalmazkodjanak.
    
    Közben azt tapasztalják, hogy ez a piac a valóságban még mindig nem
működik, és az államhatalom politikáján keresztül győződnek meg
arról, hogy ezeknek a felhívásoknak nem tudnak eleget tenni.
    
    Viszont felhívások nélkül is megvalósulhat mindez, amennyiben az
ország erőforrásai, tőkéi mind nagyobb mértékben oszlanak meg
konkrét hazai tulajdonosok, helyi közösségek, egyének és egyének
csoportjai között, amennyiben felszámolásra kerül a tőketulajdon
állami hegemóniája. Ez a feltétele annak, hogy létrejöjjön a
szuverén tulajdonosok sokasága, akik hogy jövedelmezően működni
tudjanak, megteremtik a maguk számára és az egész társadalom
számára a működőképes piacot. Ebben az esetben a külföldi
vállalkozók is könnyen tudnának beilleszkedni a számukra ismerős
piaci környezetbe, és nem lenne különösebb akadálya, hogy
megtalálják szuverén partnereiket. +++
    


1989. február 16., csütörtök


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal


SZER hallgató telefonüzenete:

"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD