|
|
|
|
Pozsgay-interjú
|
(Sally Ackroyd) London, 1989. február 14. (BBC, Bővített változat) - A BBC budapesti tudósítója ma délután interjút készített Pozsgay Imrével. Hallgassák meg a beszélgetést. A kérdéseket angol kolléganőm helyett én olvasom fel. Az első kérdés a KB-ülés hangulatára vonatkozott. - Nagy vita volt és eredményes ülés, hiszen nagyon fontos határozatok születtek. Fontosnak tartom, hogy 1956 értékelésében sikerült előbbre lépni, de legfontosabbnak azt, hogy az MSZMP kezdeményezőén lép föl. a többpártrendszer létrehozásában. Kezdeményezőén lépett föl a többpártrendszer ügyében, a vita pedig világossá tette, hogy elkerülhetetlen a párt szervezeti életének átalakítása, megújítása is, mert - bár a különböző álláspontok között a vita a tolerancia jegyében folyt -, de még mindig nincsenek szervezeti biztosítékok arra, hogy az alternatívák és a különböző platformok hogyan szerveződjenek meg a pártban. A párton belüli alternatívákhoz való viszony és a platformok szabadsága - vagyis a vita feltételei - még kissé esetlegesek, és nem végigvihetők minden tekintetben a viták. Ez a helyzet pedig nehezíti az egységes álláspont kialakítását, hiszen az látnivaló, hogy ebben a helyzetben, viták nélkül nem lesz egység. Úgyhogy eredményes központi bizottsági ülés volt, egyszersmind inspiratív arra, hogy a párt megújulását erőteljesebben szorgalmazza. - Milyen támogatást kapott a KB ülésén az Ön álláspontja? - Egészen ezt fölmérni nem lehetett, mert az állásfoglalás- tervezet, vagy a közlemény-tervezet már eleve kompromisszumosan fogalmazódott. Mert itt még erősebb volt a félelem a pártszakadástól, mintsem az álláspontok tisztázására való késztetés. Emiatt egészen pontosan nem fölmérhető az, amit ön kérdezett. Ugyanakkor az a tény, hogy a Központi Bizottság nagy többsége - elenyésző kisebbséggel szemben - bizalmáról biztosított, azért mutatja, hogy nem az elutasítás volt a jellemző. - A kompromisszumos egységtörekvésnél jobban szeretett volna élesebb vitát, amely jobban tisztázza az álláspontokat? - Igen, szívesebben láttam volna ilyen vitát, de belátom ennek a veszélyeit is, és ezért elfogadtam ezt a kompromisszumot. Itt nem a magamra leselkedő veszélyekre gondolok. A másik: hogy sem a magatartásomat, sem a kijelentésemet illetően - annak tartalmát illetően - nem gyakoroltam önkritikát. Ugyanakkor azt is meg kell mondanom, hogy a Központi Bizottság ezt tudomásul vette, és ennek ellenére adta meg a bizalmat. - Milyen messzire lenne hajlandó elmenni a kompromisszumok terén? - Most nehéz válaszolni, mert mindig a konkrét helyzet diktálja a magatartást - ebben engem nem pártszempontok vezetnek, hanem az ország stabilitásának érdeke. Ugyanakkor ez a stabilitás azt is igényli, hogy folyamatos, visszaesések nélküli haladás legyen az országban. Ugyanis Magyarország történelmében destabilizációhoz mindig a visszarendeződések és a visszaesések vezettek. Ilyen erőknek nem kívánok segítséget nyújtani. - 1956-ról: úgy érzi, hogy a központi bizottsági ülés komolyan újraértékelés kezdetét jelenti - vagy ezen az ülésen határt szabtak annak, hogy meddig hajlandó elmenni a párt? - Úgy hiszem: erről a párt véleménye - amit el kell fogadnunk, - mármint hogy népfelkelés volt - ez közelít a nép véleményéhez, a közvéleményhez, bennünket a történelmi igazsághoz, és nem távolít el bennünket szövetségeseinktől. - Sokan azt mondják, hogy a párt még mindig túlságosan hangsúlyozza az ellenforradalmi elemek szerepét az eseményekben. Kádár János is ezt mondotta 1956 decemberében. Bizonyos tekintetben itt nincs sok változás. - Hát a közleményünk pontosan úgy fogalmaz, hogy valódi felkelés, népfelkelés volt, de kezdettől fogva kísérő jelensége volt a restaurációs törekvés, a lumpen elemek garázdálkodása, és október végétől megszaporodtak az ellenforradalmi cselekmények - de ez nem a jellegét határozta meg a folyamatnak. És ez az a kérdés, ami fölött a tudományban és a történelmi albizottságban is majd tovább folyik a vita, hiszen itt még számos nemzetközi összefüggést tisztázni kell. Azonkívül: tömegmozgalmaknak ilyen kísérőjelenségei a világtörténelemben mindig voltak, mindig lesznek. A felkelés vagy népfelkelés kifejezés pedig történelmileg azért helytálló, mert a forradalomnak és az ellenforradalomnak határozott célja van - itt viszont egy nép sértettsége és elégedetlensége fejeződött ki, amiben azonban nagyon erőteljes reformszellem és reform-áramlatok, megújulási áramlatok is megnyilvánultak azért. - Magyarország politikai jövőjével kapcsolatban határozatot hoztak a többpártrendszer bevezetéséről. Hogyan látja Ön a hatalom megoszlását? - A többpártrendszer gyakorlati ténye ma már a magyar politikai , életnek, függetlenül attól hogy regisztrálták-e már ezeket a pártokat (...) MSZMP-hez hasonló politikai párt részéről vakság lenne nem szembenézni ezzel a ténnyel. A többpártrendszer véleményem szerint alkalmas arra, hogy a szabadság technológiáit ki lehessen dolgozni az országban. - Mit ért Ön ez alatt? - Egy politikai kultúrát, amelyik független a társadalmi rendszerektől, az európai ember létéhez és lényegéhez tartozik. - De Grósz úr egyértelműen leszögezte, hogy az alkotmány szocialista alkotmány lesz, és hogyha a pártok nem ismerik el a társadalom szocialista jellegét, akkor nem fogják bejegyezni őket. Ilyen egyszerű ez - mondotta. Az Ön véleménye szerint hogy van ez? - Ez a politikai törekvés érthető, és teljesen racionális egy olyan társadalomban, amelyik szocializmust épít, és szocialista építéssel foglalkozik. Én ugyanakkor ezt egy politikai szándéknak tekintem, ami a legkomolyabb formában így megnyilvánult. Bár úgy hiszem, hogy Magyarország a szocializmust nem politikai és jogi deklarációkban fogja kifejezni, hanem az emberi jogok szellemében, és a politikai jogok kiépítésében. - De a független szervezetek már úgy nyilatkoztak Grósz Károly beszédéről, hogy az lehetőséget teremt a manipulációkra. Vagy: a párt azt mondhatja, ennek vagy annak a pártnak a programja nem szocialista - tehát nem indulhat a választásokon. - Én erre megint csak azt tudom mondani, hogy ez lehet az MSZMP politikai törekvése - ugyanakkor a jogi helyzet az ilyen követelményeket nem támaszt. Ugyanis még hátra van ehhez egy nagyon fontos aktus. A Központi Bizottság még nem tárgyalta meg az alkotmányt. Ezt a kérdést majd csak azután tudom megválaszolni. - Tehát Ön egy olyan alkotmányt látna szívesen, amely nem mondja ki egyértelműen, hogy Magyarország szocialista állam. - Véleményem szerint egy alkotmánynak nem politikai programot és deklarációt kell tartalmaznia, hanem az emberi jogokat. - Milyen fajta választásokat szeretne 1990-ben? - 1990-ben a realitásokból kiinduló választásokat látnék szívesen. Mégpedig egy kiegyezéses alapon működő választást, amelyik számol a következő körülményekkel: - Itt 40 éven keresztül egy monolitikus és monopolisztikus hatalomgyakorlás folyt. Ezalatt nem jöttek létre olyan politikai mozgalmak és szerveződések, amelyek kormányképes erőt tudtak volna felszínre hozni. Ugyanezen idő alatt a válság miatt leértékelődött az MSZMP kormányzóképessége is. De mégiscsak birtokolja a kormányzáshoz szükséges technikai és szolgálati tudást, és birtokolja a kádereket is. - Ebből a helyzetből egy szabad választásos rendszerben csak káosz lehetne. Ezért itt azt hiszem, hogy egy kiegyezéses, mandátumot felosztó választást kell 90-re előkészíteni - vagy egy kétkamarás rendszert, amelyikben a második kamara garantálja az MSZMP felügyeletét a folyamatok fölött, hogy 1995-re -, tehát a következő választásokra - kialakuljanak egy szabad választáshoz a politikai, a kulturális és szervezeti feltételek. - Úgy gondolja, hogy 1990-ben listás választások lesznek, melyeket a párt készítene elő? - Valószínű, hogy azt már nem a párt, hanem közösen készítenék elő a szervezetek, de én úgy hiszem, hogy az alternatív és független szervezetek többsége is ezt elfogadná mint együttműködési formát, hiszen ők ugyanezt a problémát látják egy másik oldalról. Az átmenetnek túl nagyok a kockázatai, hogysem ilyen kiegyezés nélkül neki lehessen menni. 1956-ot itt nem akar senki. - Az MSZMP abszolút többséget kapna? - Nem feltétlen abszolút többséget, de elsőbbséget a kormányalakításban. - Szabad kérdeznem az Ön személyes helyzetéről? Mennyire érzi magát elszigeteltnek a Politikai Bizottságon belül? - Nem érzem izoláltnak magamat, viszont vannak vitakérdések, amelyekben bizony elszigetelődik az ember. A helyzetem nem egy szakadatlan kisebbségi helyzet, hanem vannak kérdések, amelyikben kisebbségben maradok. De ez többünkkel meg szokott esni. - El tud képzelni egy olyan helyzetet, hogy a párt kettészakad, és ön a reformtáborban találja magát? - Ilyen vágyam nincs, mert az ilyenfajta pártszakadásnak az a kockázata, hogy nem ott szakad, ahol az ember szeretné. Én jobban szeretnék egy vitában megtisztuló és megújuló pártot, ahol világosan el lehet dönteni: ki akar ennek a pártnak a tagja maradni, ki nem hajlandó ebben a politikában részt venni. El kéne szakadni a világnézeti párt vallásos képzetétől, es egy politikai párt mozgalmi formáit kellene felvenni. A többpártrendszer ezt ki fogja kényszeríteni az MSZMP-ből is ebben a küzdelemben, ami majd a választási ciklusokban folyik a politikai hatalomért. Mert akkor más politikai normákra lesz szükség, másfajta politikusokra, akik nem bürokraták és hivatalnokok csupán. - Van a pártnak megfelelő számú ilyen politikusa? - Szerintem megvannak. Jó lenne hogyha előlépnének. - És most egy kérdés, feltételes módban. Milyen messze ment volna el a kompromisszumokban abban az esetben, ha a Központi Bizottság nem fogadta volna el az ötvenhatos állásfoglalását, és a többpártrendszer lehetőségét? Mit tett volna Ön ebben az esetben? - Akkor nem vállaltam volna a politikai vezetésben való részvételt. Ez lehet, hogy ma még személyekre nézve megterhelő, és megnyilvánulását tekintve botránynak számit -, de egy új politikai helyzetben ezt is természetesnek kell majd elfogadni. - A jövőben tehát nem egy olyan Pozsgayt látunk majd, aki - a kompromisszumokat mindennel fontosabbnak tartva - kevésbé lesz szókimondó? - Nem, ilyenre nem kell számítaniuk - és én ezt a központi bizottsági ülésen is elmondtam. Megmondtam, hogy amikor engem választottak nem zsákbamacskát vásároltak, pontosan tudták hogy kit vásárolnak. S e tekintetben a jövőben is kiszámítható leszek. Pozsgay Imre válaszolt a BBC tudósítója, Sally Ackroyd kérdéseire. +++
1989. február 14., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|