|
|
|
|
Pozsgay-interjú
|
(Sally Ackroyd) London, 1989. február 14. (BBC, Panoráma) - A BBC budapesti tudósítója ma délután interjút készített Pozsgay Imrével. Hallgassák meg a beszélgetést. A kérdéseket angol kolléganőm helyett én olvasom fel. Az első kérdés a KB-ülés hangulatára vonatkozott. - Nagy vita volt, és eredményes ülés, hiszen nagyon fontos határozatok születtek. Fontosnak tartom, hogy 56 értékelésében sikerült előbbre lépni, de legfontosabbnak azt, hogy az MSZMP kezdeményezőén lép föl a többpártrendszer létrehozásában. Kezdeményezőén lépett föl a többpártrendszer ügyében, a vita pedig világossá tette, hogy elkerülhetetlen a párt szervezeti életének átalakítása, megújítása is, mert - bár a különböző álláspontok között a vita a tolerancia jegyében folyt -, de még mindig nincsenek szervezeti biztosítékok arra, hogy az alternatívák és a különböző platformok hogyan szerveződjenek meg a pártban. A párton belüli alternatívák és a platformok szabadsága - vagyis a vita feltételei - még kissé esetlegesek, és nem végigvihetők minden tekintetben a viták. Ez a helyzet pedig nehezíti az egységes álláspont kialakítását, hiszen az látnivaló: ebben a helyzetben, viták nélkül nem lesz egység. Úgyhogy eredményes központi bizottsági ülés volt, és inspiratív arra, hogy a párt megújulását erőteljesebben szorgalmazza. - Milyen támogatást kapott a KB ülésén az Ön álláspontja? - Egészen ezt fölmérni nem lehetett, mert az állásfoglalás- tervezet, vagy a közlemény-tervezet már eleve kompromisszumosan fogalmazódott. Mert itt meg erősebb volt a félelem a pártszakadástól, mintsem az álláspontok tisztázására való késztetés. Emiatt egészen pontosan nem fölmérhető az, amit ön kérdezett. Ugyanakkor az a tény, hogy a Központi Bizottság nagy többsége - elenyésző kisebbséggel szemben - bizalmáról biztosított, azért mutatja, hogy nem az elutasítás volt a jellemző. - A kompromisszumos egységre-törekvéseknél jobban szeretett volna élesebb vitát, amely jobban tisztázza az álláspontokat? - Igen, szívesebben láttam volna ilyen vitát, de belátom ennek a veszélyeit is, és ezért elfogadtam ezt a kompromisszumot. Itt nem a magamra leselkedő veszélyekre gondolok. A másik: hogy sem a magatartásomat, sem a kijelentésemet illetően - annak tartalmát illetően - nem gyakoroltam önkritikát. Ugyanakkor azt is meg kell mondanom, hogy a Központi Bizottság ezt tudomásul vette, és ennek ellenére adta meg a bizalmat. - Milyen messzire lenne hajlandó elmenni a kompromisszumok terén? - Erre nehéz válaszolni, mert mindig a konkrét helyzet diktálja a magatartást - és ebben nem pártszempontok vezetnek, hanem az ország stabilitásának érdeke. Ugyanakkor ez a stabilitás azt is jelenti, hogy folyamatos, visszaesések nélküli haladás legyen az országban. Ugyanis Magyarország történelmében destabilizációhoz mindig a visszarendeződések és a visszaesések vezettek. Ilyen erőknek nem kívánok segítséget nyújtani. - 1956-ról úgy érzi, hogy a központi bizottsági ülés komoly újraértékelés kezdetét jelenti - vagy ezen az ülésen határt szabtak annak, hogy meddig hajlandó elmenni a párt? - Úgy hiszem: erről a párt véleménye - amit el kell fogadnunk, mármint hogy népfelkelés volt - ez közelít a nép véleményéhez, a közvéleményhez, bennünket a történelmi igazsághoz, és nem távolít el bennünket szövetségeseinktől. - Sokan azt mondják: a párt még mindig túlságosan hangsúlyozza az ellenforradalmi elemek szerepét az eseményekben. Kádár János is ezt mondta 1956 decemberében. Bizonyos tekintetben tehát itt nincs sok változás. - Hát a közlemény pontosan úgy fogalmaz, hogy valódi felkelés, népfelkelés volt, de kezdettől fogva kísérő jelensége volt a restaurációs törekvés, a lumpen elemek garázdálkodása, és október végétől megszaporodtak az ellenforradalmi cselekmények - de ez nem a jellegét határozta meg a folyamatnak. És ez az a kérdés, ami fölött a tudományban és a történelmi albizottságban is majd tovább folyik a vita, hiszen itt még számos nemzetközi összefüggést tisztázni kell. Azonkívül: mozgalmaknak ilyen kísérőjelenségei a világtörténelemben mindig voltak, mindig lesznek. A felkelés vagy népfelkelés kifejezés pedig történelmileg azért helytálló, mert a forradalomnak és az ellenforradalomnak határozott célja van - itt viszont egy nép sértettsége és elégedetlensége fejeződött ki, amiben azonban nagyon erőteljes reformszellem és reformáramlatok, megújulási áramlatok is megnyilvánultak azért. Kedves hallgatóink! Pozsgay Imre válaszolt a BBC budapesti tudósítója kérdéseire. +++
1989. február 14., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|