|
|
|
|
Magyar-osztrák kormányfői találkozó
|
(Hanák Tibor) München, 1989. február 13. (SZER, Világhíradó) - Jól időzítették Vranitzky kancellár és Németh Miklós miniszterelnök kötetlen, informatív határmenti találkozóját. Főképp a magyar félnek volt miről tájékoztatni, röviddel az MSZMP központi bizottsági ülése után. Az osztrákok nagyon jól tudják, hogy 1956 megítélése nem csupán magyar belügy, hanem jelzi többek között a szovjet befolyás mértékét, a magyar állam önálló útkeresésének lehetőségeit, köztük a nyugati államokhoz való viszony újjárendezésének eshetőségeit is. Márpedig ez Ausztriát nagymértékben érinti és érdekli. Több konkrét kérdés függ ezzel össze. Ide tartozik az a nemrég felmerült probléma, hogy vajon Magyarország valóban keresi-e az utat a szabad kereskedelmi övezethez, szeretne-e társulni a már csaknem mindössze a semleges európai országok kereskedelmi társulásának számító EFTA- hoz? Ausztriának ebben a gazdasági kisközösségben jelentős szerepe van, és meg is marad mindaddig, míg nem csatlakozik a Közös Piachoz. Mindenesetre az osztrák és magyar kormányfő most lezajlott találkozóján nagy szerepet játszottak a gazdasági kérdések, és a szakértők szerint a magyar kivitel elől számottevő vám-akadályok hárulnának el, ha Magyarország részt venne a szabad kereskedelmi övezetben. Azt azonban a magyar félnek kell tudnia, hogy egy ilyen lépés miként egyeztethető össze a KGST-ben való részvétellel. A magyar kormányfő joggal hivatkozhatott arra, hogy - szemben a nyolcvanas évek közepén kialakult helyzettel - az utóbbi három évben állandóan csökken a magyar kereskedelem ausztriai kivitele, és növekszik Magyarország ausztriai behozatala. Vagyis: a mérleg Ausztria javára billen. A tárgyalásokon arról folyt a szó - többek között - hogy miként lehetne ezt a folyamatot megváltoztatni. Ennek egyik előfeltétele azonban a magyar gazdasági élet talpraállítása lenne. Ugyanehhez az eredményhez, illetőleg felismeréshez vezetett az osztrákok szempontjából másik fontos téma is: a közös Világkiállítás ügye. Mint már erre más alkalommal rámutattam: az osztrákok összerezzentek arra a lehetőségre, hogy a magyar társ- rendező a súlyos gazdasági válság következtében nem tudja majd teljesíteni a vállalt kötelezettségeket. A befektetések összege itt is-ott is 10-10 milliárd schilingnek megfelelő összeg. De mi lesz ha Magyarország képtelen kiadni ekkora pénzt? Az eleve világos, hagy magyar részvétel nélkül az osztrákok is feladják a terveket. Ha bármely okból felsülne Gorbacsov politikája, keresztet vethetnek az osztrákok a bécs-budapesti Világkiállításra. Erre vonatkozóan bizonyára beható kérdéseket intéztek az osztrákok a magyar miniszterelnökhöz. S ebben az összefüggésben folytattak eszmecserét a leszerelési problémákról, a nemzetközi enyhülés-politikáról, mely természetesen előfeltétele az osztrák-magyar kapcsolatok szorosabbra fűzésének is. Osztrák vélemények szerint ez a határmenti találkozó nemcsak udvariassági gesztusokból állt: a kormányfőknek a témák egész halmazával kellett volna megbirkózniuk - melyeket csupán érinteni tudtak - és épp ezért szakminiszteri és szakértői szinten folytatódik tovább az osztrák-magyar párbeszéd. +++
1989. február 13., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|