|
|
|
|
Interjú Tőkés Rudolffal
|
London, 1989. február 12. (BBC) - Munkatársunk, Radnóti Zoltán beszélget Tőkés Rudolffal, aki az Egyesült Államokban a Connecticut Egyetemen a politikai tudományok tanára.: - Úgy tűnik, hogy a Központi Bizottság illetve a párt túlélte ezt a jelenlegi politikai és ideológiai krízist. Én túlélés alatt természetesen egy kompromisszumos megoldásra gondolok, mely kompromisszum gyakorlatilag mind Pozsgay Imre, mind Grósz Károly véleményét együtt tudja kihordani. A Központi Bizottság a jelek szerint Pozsgay Imrének bizalmat szavazott, és ugyanakkor nagyon fontos előrelépést tett - úgy tűnik - a további demokratizáció, illetőleg a többpártrendszer felé - elkötelezte magát. Nos, a kompromisszumos formulát - azt hiszem - Berend Iván február 4-i, Népszabadságban megjelent interjúja adta meg, amely elhatárolta magát az úgynevezett egyszavas átértékelésektől - tehát mind a népfelkelési formulától, mind az ellenforradalmi formulától. Ugyanakkor az igazi probléma - azt hiszem - hogy az alapvető problémák: a krízis, a bizalmi válság, a párton belüli vezetés - egyértelmű vezetés - hiánya. Ezek mind nem oldódtak meg a Központi Bizottság jelenlegi - mondjuk - krízis-ülésével. - A többpártrendszer felé haladást, ezt a kezdeményezést mennyire tartod jelentősnek? - Én azt hiszem ez a jelenlegi politikai helyzet legfőbb neuralgikus kérdése. Hiszen Grósz Károly bemondása alapján a Központi Bizottságnak eddig nem sikerült egy menetrendben megegyeznie ahhoz, hogy az átmeneti korszak különféle törvényhozási és egyéb politikai lépéseit megtegyék. Ezt eléggé megdöbbentőnek tartom, hiszen a májusi pártkonferencia óta lett volna idő ezt átgondolni, és úgy tűnik hogy a párt központi apparátusait illetően a Központi Bizottságnak komoly kétségei voltak arról, hogy mik lennének ezeknek a reformlépéseknek a következményei. így aztán úgy lehetne mondani, hogy egy légüres tér jött össze tavaly november eleje és február eleje között, mely légüres térben valóban létrejött egy csomó politikai csoport, intézmény, párt - melyek nem tudták, hogy milyen irányba haladjanak. A párttörvény - amennyiben ez meg fog születni - feltehetően jogi kereteket fog adni pártok további működésének, ugyanakkor létezik talán egy fél tucat eddig teljesen nyílt kérdés: jövőbeni hatalommegosztás, a helyi szinten való pártversengés, és azok a hatalmi pozíciók., amelyeket az uralkodó párt hajlandó átadni a többpártrendszer egyéb párt résztvevőinek. - Úgy látszik, hogy Grósz tulajdonképpen sodródik az eseményekkel, hiszen két ilyen lélegzetelállítóan fontos kérdésben egy sebtében összehívott pártértekezleten határoztak. - Én úgy látom, hogy ez az egész pillanatnyi krízis, ez nagyon- nagyon megkérdőjelezi Grósz Károly vezetési képességét. Tehát az, hogy az utóbbi 8 hónap alatt sodródás volt, és nem volt egy kontrollált, egy vezetett politikai folyamat, és - megmondom egész őszintén - ez egy nagyon-nagyon veszélyes helyzet. Hiszen nem arról van szó, hogy itt valamifajta fehérterror vagy ellenforradalom, vagy ilyesmi lenne, hanem arról van szó, hogy a párt legfelső vezetőségének kollektív önbizalomhiánya egy döntési paralízis. Még valóban nem mernek egyet vagy kettőt vagy hármat előre lépni ahhoz, hogy ezek a reálfolyamatok a politikai és a közéletben valósággá váljanak. - Egyetértenél azzal, hogy egyfajta csendes forradalom folyik Magyarországon? - Hát ez egyrészt - azt hiszem - nem csendes -, noha mondjuk a változásoknak az összességét valóban majdnem forradalminak lehet nevezni. A probléma az, hogy a jelenlegi intézményi rendszer, a jelenlegi kontroli-struktúrák el tudják-e kezelni, vagy ki tudják hordani ezeknek a nagy változásoknak az egészét? Én attól félek, hogy a párt, mint egy intézmény, a kormány mint egy másik intézmény - erre eddig sután, lassan, tétovázva válaszolt, és addig, amíg egy határozott, egy józan válasz és világos válasz nem születik, addig a feszültségek tovább fognak fokozódni. - Hogy látod a három főszereplő, tehát Grósz, Pozsgay és Berecz álláspontját? - Amennyire ilyen távolságból ezt lehet látni - úgy tűnik, hogy a szereplők közül csak Pozsgay Imre volt következetes az ő reform- elkötelezettségéhez, noha taktikai alapon a népfelkelés minősítést személyi véleménnyé redukálta és nem - mondjuk - egy bizottsági konszenzussá. Ugyanakkor az ő szerepe továbbra is nagyon fontos - és talán döntő lesz. Grósz Károly - úgy tűnik - hogy egy ilyen, talán személyes, vagy politikai krízissel küszködik, és neki el kéne határozni, hogy ezt a pártot vezetni fogja, vagy valakinek átadni, aki erre képes. Berecz János nyilvános nyilatkozatai eléggé ellentmondóak, és úgy hiszem, hogy ezek az ő politikai befolyását eléggé negatívan befolyásolták. Hitelét vesztette az óhitűek felé, a konzervatívok felé, ugyanakkor a reformerek nem hiszik el, hogy Berecz komolyan gondolja,,és komolyan kiáll a reformok mellett. A kétkedők azok opportunizmust szagolnak Berecz János részéről. Ugyanakkor létezik az a dilemma, hogy a konzervatívoknak nincs megfelelő szintű képviselőjük a legfelső politikai szinten, noha nem vitás, hogy sok konzervatív beállítottságú ember van a Központi Bizottságban. Személyi változások muszáj hogy történjenek. Hogy mikor fognak megtörténni, megint szokás szerint túl későn-e -, az egy nyitott kérdés. Ezzel kapcsolatban talán még azt mondanám, hogy emlékszem: a magyar sajtóban volt egy olyan felhívás egyik megyei pártbizottság részéről, hogy össze kell hívni egy külön pártkonferenciát a következő hónapokban. Azt hiszem, hogyha a helyzet nem csillapul, és a krízis nem oldódik meg, talán erre kerül majd sor a tavasz folyamán. - A politológust szeretném megkérdezni most, hogy meglátásod szerint van komoly esély arra, hogy Magyarországon többpártrendszer bontakozzék ki a következő két-három év során ? - Ennek minden - országon belüli - objektív és szubjektív adottsága megvan, és teljesen az MSZMP legfelső vezetésének józanságától és - ha úgy tetszik: hazafiasságától függ. Amennyiben az a vezetés belátja, hogy az ország népe egyértelműen ebbe az irányba óhajt haladni - ennek vagy ellenállnak, vagy hajlandók ezzel együttműködni. Ha hajlandók együttműködni, úgy érzem, hogy egy 3-4- 5 éves átmeneti időszak alatt valóban egy működőképes többpártrendszer tudna összejönni Magyarországon. - Mi a véleményed, a benyomásod a most kialakulóban levő magyarországi politikai pártokról? - Nyilvánvalóan az utóbbi 3-4 hónap eseményeit kellene összefoglalni. Én talán azt mondanám elég röviden, hogy nem vitás, hogy mindegyik demokratikus párt, ami született - egyfajta szocializmus irányába halad. Egy emberarcú, egy humánus szocializmus irányába halad, és ezt így kell elfogadni, ahogy van. A súlyos probléma az, hogy ezek a pártok információ és egyéb anyagok hiányában nem képesek konkrét ellenprogramokat adni sem a gazdaság, sem az intézményi rendszer, sem a társadalmi élet átalakítására. A további probléma az, hogy ezek a politikai pártok, szervezetek mindenféle anyagi és infrastrukturális támogatás nélkül működnek, ezek el vannak tűrve a létező, a nagypolitika által. Azt hiszem: ezen lényegesen túl kéne lépni, mert az uralkodó pártnak legalább olyan érdeke, hogy az úgynevezett ellenzéke, az egy lojális ellenzék legyen a szocializmus határain belül, és konkrét is - és építő programokkal jöjjenek ki. A jelenlegi körülmények között erre sem anyagi, sem lélektani, sem politikai lehetőségek nincsenek. - Érzésed szerint hogyan fogadják majd ezeket a fejleményeket Washingtonban? - Akármilyen egyértelmű további demokratizálódás, pluralizmus satöbbi, és valós gazdasági reformok egyértelműen kedvező fogadtatást fognak kapni. Ugyanakkor egyre mélyül az aggodalom Washingtonban - úgy hiszem - hogy a magyar politikai vezetés a jelenlegi felállításban nem lesz képes - talán nem is hajlandó - egy következetes reformprogramot véghezvinni. - Mi lehet a nézet Moszkvában minderről? - Hát ilyen messziről látva úgy tűnik, hogy Moszkvában egyre inkább aggódnak a magyar helyzet stabilitásával kapcsolatban. Ők a problémákat - hiszem - a legfelsőbb vezetésben látják, mert az a folyamat, ami itt állítólag kontrollált volt, és az időszakot megoldotta volna vagy így vagy úgy - úgy tűnik, hogy vezetés hiányában, és koordinációk hiányában egyre inkább ilyen robbanási helyzet felé vezet. Ez nyilvánvalóan nem szovjet érdek, és nyilvánvalóan nem nyugati érdek. Úgyhogy itt a pártnak, a politikai vezetésnek saját magát kéne reformálnia, hogy rugalmasabb és fürgébb legyen, hogy megfelelő időben és tempóban válaszoljon az ország dilemmáira és kérdéseire. A jelenlegi helyzet semmiféle bizonyítékot, biztosítékot nem ad sem Kelet, sem Nyugat felé, hogy Magyarországon a helyzet kézben van tartva. +++
1989. február 12., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|