|
|
|
|
Az alternatívok
|
(Gadó György) München, 1989. február 11. (SZER, Hazai nap) - Újabban lépten- nyomon belebotlik az ember egy jelzőbe: alternatív. Nemcsak hogy belebotlunk, de a fejünkhöz is vágják. Ha tetszik, ha nem: alternatív szervezeteknek titulálnak bennünket az újságokban. Kiket? A Demokrata Fórum embereit éppúgy, mint a Szabad Demokraták Szövetsége tagjait, a kisgazdapártiakat nemkülönben mint a szociáldemokratákat - általában mindenkit, aki a nem kincstárilag létrehozott, nem kommunista irányítású független mozgalmakhoz tartozik. Ebben a szóhasználatban van valami célzatos elkenés, szándékos ködösítés. Az a felismerés húzódik meg mögötte, hogy a politizáló társadalom jelentékeny része ellenzékre vár, ahhoz akar csatlakozni. Ezt tehát el kell rejteni előle. Alternatívok? E szó után kérdőjel kerül. Netán valami huncutság lehet. Alternatív - ez a szó politikai értelemben Nyugaton tűnt fel, és azokat a mozgalmakat jelölte és jelöli ma is, amelyek a fogyasztói társadalom egész rendjével, életstílusával szemben akartak valami mást. Alternatív volt a hippik életmódja, azt egy időben divatos kommunák mozgalmak, alternatív a környezetvédő Zöldek áltál ajánlott termelési és fogyasztási stílus és norma, a társadalom és a természet közötti újszerű viszony. Mindennek nem volt köze a nyugati demokráciákban megszabott hatalmi harchoz kormánypárt és ellenzék között. Az alternatívok persze nem voltak kormánypártiak, de általában elfordultak a hagyományos ellenzéktől is, mert gyökeresebb fordulatot akartak elérni, mint az. Gyökeresebbet, de csak egyetlen tekintetben: a társadalom és a természet viszonyában. Ezért okozott számukra akkora nehézséget a párttá szerveződés, hogy jószerint még ma, évekkel a politikai színrelépésük után sem képesek átfogó és egyértelmű programot kidolgozni. A politikai élet hétköznapi kérdéseire nincs egybehangzó, világos válaszuk. A mai magyar belpolitikában kiformálódó független szervezetekkel és mozgalmakkal másképp áll a helyzet. Bár egyöntetűen valamennyien magukénak vallják a környezetvédelem célkitűzéseit, jellegüket nem ezek szabják meg, hanem szembenállásuk a sztálinista és a postsztálinista rendszerrel a tekintélyuralmi pártállamban. Amennyiben tehát következetesek és elszántak, úgy fő jellemzőjük az ellenzékiség. Igen, az ellenzékiség. Még akkor is, ha némelyikük a kelleténél kevésbé hangsúlyozza. Még akkor is, ha a kormánypárti propaganda szeretné ezt elvitatni egyiktől, másiktól. A vásár persze kettőn áll. Aki nem hagyja, attól nem lehet elvitatni. Imponált nekem az a csöndes, de nagyon határozott mondat, amit Pártay Tivadar a Független Kisgazdapárt elnöke mondott nemrég egy gyűlésen: Mi nem vagyunk alternatívok - szólt az idős politikus - mi politikai párt vagyunk. Ami engem illet: én ellenzéki vagyok - a Szabad Demokraták Szövetsége nevű ellenzéki tömörülés tagja. Ha majd kivívtuk az igazi, szabad parlamentáris demokráciát, akkor majd - meglehet - én is csatlakozom az alternatívokhoz. De az már más történet lesz. +++
1989. február 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|