|
|
|
|
Munkásőrség
|
München, 1989. február 11. (SZER, Világhíradó) - Fele se tréfa annak az "így történt" rebesgetésnek, hogy némelyek egészen ragyogóan megélnek abból a hősinek kinyilvánított tettből, miszerint az országba érkező első szovjet járőr előtt partizánként mutatkoztak be. Aztán jött a barát - ha te azt mondod, én is ezt állítom, és ez már két partizán. Gyarapodott is a szövetség létszáma, és népmesei szókészletünkben előkelő helyre került az ellenálló, mert a maroknyi valóban harcoló mellé felsorakoztak az úgynevezett 1917-1919-es internacionalisták, a spanyolországi önkéntesek, a Magyar Frontban tevékenykedők, a Vörös Hadsereg kötelékébe sorozott hadifogoly alakulatok tagjai, meg a rádiós iskolát végzettek, az ejtőernyővel ledobottak - ki tudná felsorolni a mindahány egymást igazoló egyéni csoportot. A tényekhez tartozik, hogy amikor már nem lehetett tovább a komolytalanság veszélye nélkül partizánokat avatni, a szövetséget 1982. január l-jén átkeresztelték. Azóta Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége néven gondoskodnak a hatezer főnyi tagságról, akik közül 2400-an kapták meg a Szocialista Hazáért érdemrendet, és az ezzel járó erkölcsi, és főleg anyagi előnyöket. Az MSZMP 13. kongresszusára kiadott kötet 29. oldalán azt olvashatjuk, hogy a hatezerből ezerháromszázán vettek részt fegyveres harcban. De azt nem árulják el, hogy hol, mikor és ki ellen? Erős a gyanakvásunk, hogy java részük 1956. november 4. után a, felcsillagozott T-34-esek árnyékában, netán a tankokban rejtőzködve lőttek munka- és honfitársaikra, akkor még karhatalmistának nevezvén magukat. A Kádár-kormány ígéreteinek hitt és fegyverüket lerakott emberek gyorsan megtapasztalták a pufajkások brutális rendszerét, és a nép csöndes utálattal nézte az overallba bújtatott, svájcisapkás, vászonszárú csizmában masírozókat - az MSZMP hadseregét. Ezeket a zászlóaljakat egyedül a félelem hozta létre, hiszen a szabadság reményét melengetők azt hirdették - márciusban újra kezdjük! Ez volt az a jelszó, a "MUK", amitől rettegtek az ingatag hatalmukat féltő kommunisták. Fegyvert adtak a tegnapi AVH-soknak, a Rákosi-rendszerben kiemelt kádereknek, a gyűlölettől lihegő opportunistáknak. A párt őrei a célzásra alkalmatlan dobtáras géppisztolyt úgy becézték: "győztes". Múltak az évek, és az 1957-ben tett eskü, a minden osztályellenségtől való megvédés szövege 1962-ben a szocialista haza védelmére módosult, de a kiátkozásokhoz hasonló fogadalom még maradt. "Ha pedig eskümet megszegem, sújtson a Magyar Népköztársaság törvénye, a párt, a dolgozó nép megvetése." Ez utóbbi gyakorta volt észlelhető, mert a nyitott szemmel járkálok gyorsan észrevették, hogy a stilizált acélszürke uniformisban parádézók javarésze főleg a munkaidő kedvezményért kérte felvételét. Az értelmiségiek esetében viszont - orvosok, tanárok, mérnökök - a gyorsabb és zökkenőmentesebb előremenetel csábított. A fiatalok némelyike pedig villogás szándékával jelentkezett, hogy fegyverük lehessen. Propagandistáik kifelé azt hirdették, hogy a Munkásőrség más fegyveres erőkkel és testületekkel együtt részt vesz az állam- és közbiztonság védelmében és fenntartásában. Néha látványosan valóban bevetették őket elcsavargott kisgyermekek felkutatásához, de valódi feladatukról keveset beszéltek a nyilvánosság előtt. Azt meg pláne tilos volt javasolni, hogy szereljenek le az önkéntesek, hiszen fenntartásuk - nem számítva a gyakorlatozás miatt kiesett munkaórákat - egymilliárd forintjába kerül a dolgozó népnek. A Tisztelt Ház honatyái előtt idén januárban megpendített lehetőség komoly vihart kavart. De a védekezések, támadások nagy nyilvánosság előtti disputáiban végre megtudhatták a téma iránt érdeklődők, hogy az országos parancsnok, Borbély Sándor 1985-től altábornagy, és fizetése a most legmagasabb, 60 százalékos adósávba tartozik. A Magyar Hírlap február 1-i számában még arról közöltek tudósítást rövid interjú formájában, hogy ötödször módosult a munkásőr-eskü. Ez bizony nem semmi, mondják az ilyesmire a pesti aszfalton. Mert ugyebár egyszer-kétszer még csak lehet változtatni, ám ezzel a gyakori módosítgatásokkal elgyámoltalaníthatják a nehezebben tanulókat. A mostani szövegből kimaradt az, hogy "az ellenséggel egyetértésbe nem bocsátkozom", továbbá az is, hogy "hazánk felvirágozását szolgálom". A jelenlegi, nem éppen bokrétás időszakban ez érthető. Az viszont némi magyarázatra szorul, hogy ha a Munkásőrség költségvetését az Országgyűlés hagyja jóvá, mozgósításukat a kormány, illetve annak elnöke rendelheti el, és a haza belső békéjének őrzését kell feladatuknak tekinteni, akkor miért szerepel az új, immáron ötödik fogadalomban az a mondat: "a nemzetközi munkásosztály vörös, és hazánk nemzeti zászlajához mindig hű leszek." Az esküszöveg változtatásai kifejezik a párt ideológiájának módosításait. Csak az nem világos, hogy aki például 1958-ban esküdött fel, az másra kötelezte el magát, mint aki mondjuk 1988- ban. +++
1989. február 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|