Rendszerváltás és az MTI

	MSZMP KB üléséről
London, 1989. február 11. (BBC) - Az MSZMP Központi Bizottságának rendkívüli ülése befejeződött, és mint magyarországi hallgatóink előtt valószínűleg ismeretes, Grósz Károly nem sokkal adásunk előtt nyilatkozott is az ülésen elfogadott határozattal kapcsolatban. Erről kérdeztem meg telefonon Karacsi Imrét, az Independent című londoni napilap budapesti munkatársát, akitől először azt kérdeztem meg, hogy miként látja a nyilatkozat jelentőségét. Ez az első nyilatkozat az MSZMP részéről - pontosabban Grósz Károly nyilatkozata, fogadjuk el, hogy Ő a párt nevében beszél, mint főtitkár. De ha Ő a párt nevében beszél, a közlemény még nem jelent meg, ez azért fontos, mert ez az első alkalom, hogy az MSZMP minden habozás nélkül kijelenti, hogy a többpártrendszer felé kell átalakulni az országnak. Elfogadja azt a tényt, hogy az egypártrendszer keretei között nem tudták megvalósítani a céljaikat, és ahogy Grósz Károly kifejezi magát; - "mi magyarok az egypártrendszer keretei között nem tudtuk megakadályozni a szubjektívizmusból eredő hibákat". Hát ennél nyilvánvalóbb állásfoglalást nem is tudtak volna kiadni - És 1956-al kapcsolatban mit mondott? - Hát 1956, mint várható volt, sokkal árnyaltabb. Grósz Károly kijelentette, hogy volt egy szavazás a Központi Bizottságban, ahol a döntő többség úgy szavazott, hogy vissza kell térni az alap- pozícióhoz, ami szerinte abból állt, hogy egy felkeléssel kezdődött az 1956-os eseménysorozat október 23-án, amelyben őszerinte nagyon sok tisztességes ember vett részt és fogott fegyvert. De ugyanakkor hozzáteszi, hogy ebben a folyamatban viszont később egyre fokozottabban erősödtek az ellenforradalmi elemek. Hozzáteszi: fogadjuk el a tényeket, ami azt is jelenti, hogy lumpenelemek is részt vettek és kifejezetten rendszerellenes elemek is aktívak voltak, és utána azzal fejezi be, hogy arról, hogy forradalom volt, vagy ellenforradalom, nem vitatkozunk. Arról vitatkozunk, mármint az MSZMP, hogy mennyire erősödött meg, vagy hogyan alakult át ez a felkelés - ő a felkelés szót használja, nem a népfelkelés szót -, hogyan alakult ez át ellenforradalommá , hogyan erősödtek az ellenforradalmi elemek. Nos, Grósz Károly korábban kinyilatkozott véleménye ismeretében, illetve Pozsgay Imre nyilatkozata ismeretében ez bizonyos kompromisszumot jelent, ez a fogalmazás? - Ez a pontosan az a kompromisszum, amit mindenki várt. Ugye, ellenforradalom és felkelés. A népfelkelést elfelejtjük, ez a kifejezés azért mégis kicsit megrázó ugye egy marxista párt számára. Kimondani azt, hogy népfelkeléssel döntötték meg? Felkeléssel kezdődött, de ellenforradalmi erők is részt vettek, főleg a végén. Ez a klasszikus kompromisszum, ami viszont attól félek, hogy nem elfogadható egyik fél számára sem. Ez a veszély mindig fennáll. Ez azt hiszem, ez a veszély, most erősödött. Grósz Károly nyilvánvalóan nem azt szerette volna eredetileg, hogy az utóbbi időben hogy gondolkozik, az esetleg más kérdés. De ezt láthatjuk úgy, mint Pozsgay Imre erős hatásának, vagy az őt támogató reformerek erejének. Én azt hiszem, hogy főleg a pluralizmus kérdésében és a többpártrendszer kérdésében Pozsgay Imre kiütéses győzelmet aratott. 1956 esetében természetesen kompromisszum történt. Azt nem is lehetett igazán elvárni, főleg azután, hogy a Szovjetunióban milyen nyilatkozatok jelentek meg, hogy kimondják azt a szót: egyszerűen 1956 népfelkelés volt, más semmi. Kész. Ugye ebből konzekvenciák adódnak. Tehát Grósz Károly mondta, hogy a vita folytatódik, a történelmi albizottság jelentése meg fog jelenni jövő héten a Társadalmi Szemle egy külön számában. Tehát aki akarja, az hívhatja felkelésnek, aki nem akarja, az hívhatja másnak. De nem is ez volt a fontos. A fontos az volt, hogy levonni az 1956-os eseményekből és az elmúlt 40 évből a konzekvenciákat. Ez az, amit Pozsgay Imre el akart érni, s azt hiszem 100 százalékosan elérte. Azt, hogy ilyen magas helyről hangzott el, hogy a többpártrendszer létesítése felé kell haladni, vagy fognak haladni, vagy kezdeményezni fogják. Mi várható ezután, hogy a párt kezdeményez pártokat? Tehát esetleg a saját berkeiből, mert van olyan vélemény is, hogy ezen a párton belül, a MSZMP-n belül, legalább három frakció van, ami pártot alakíthatna, vagy pedig bátorítják a teljes pluralizmust? Én azt hiszem, hogy ez valószínűleg abból fog állni, hogy egy pozitív választ fognak adni az Új Márciusi Front felhívására. Tehát haladni fognak egy nemzeti, vagy országos nemzeti bizottság felállításának irányában. Én gondolom, hogy talán még az elkövetkező egy-két hónapban is várható, hogy megkezdődnek a tárgyalások. Mondom, még nem tudom a közlemény tartalmát. Most ezt Grósz Károly nyilatkozatából kell kiolvasni. Én azt hiszem, hogy ez fogja szimbolizálni a párt új irányát. Tehát ez lesz az első lépés. Azt, hogy Ők kezdeményeznék az MSZMP felosztását, azt nem tartom valószínűnek, de hogy megtudják-e akadályozni az MSZMP felbomlását, az lesz itt az érdekes kérdés. Egyáltalán, elképzelhető, hogy felbomlik? Teljesen elképzelhető. Nagyon sok párttag csatlakozik a Münnich Ferenc társasághoz. Ezek a sztálinisták. Csongrád megyében már megalakult a Pártreformisták Köre. Azért ez mégiscsak egy első lépés kifelé, és vannak más tendenciák is, amik arra mutatnak, hogy hogy rengeteg MSZMP-tag megy át a szociáldemokratákhoz. Már létezik egy szociáldemokrata párt. Úgy, hogy mivelhogy az MSZMP fúzió során jött létre, teljesen logikus, hogy azok, akik a fúzióban áttelepültek, - hogy úgy mondjam - az MSZMP-be, azok most talán vissza akarnak térni a régi szülőhazájukba, a szocdempártba. Most közben lehet Kezelni az MSZMP-t pártként, mert van olyan vélemény, hogy lényegében nem is igazán párt, hanem hatalmi apparátus, hatalmi eszköz. Hát egy ilyenfajta intézményből végül párt alakulhat? Igazi párt? / Én azt hiszem, hogy ez egy olyan kérdés, amire senki nem tud válaszolni. Ennek az MSZMP-nek tényleg át kell alakulni egy politikai erővé a saját maga érdekében és a társadalom érdekében is. Tényleg úgy funkcionáljon mint egy párt és nem mint egy hatalmi, vagy karhatalmi eszköz. De hogy ezt meg fogja tudni-e oldani, ez a jövő nagy kérdése. Bizonyos tapasztalata van az országban, gyűléseken részt vett. Mi a benyomása a párttagoknál, mint MSZMP tagok, nem demoralizáltak a jelenlegi helyzetben, nem tudnak érvelni üléseken? A párttagság, úgy vettem észre, hogy jelenleg a párttagságnak tulajdonképpen két véglete hangoskodik. Tehát a radikális reformerek, és mondjuk úgy, hogy a sztálinisták. Ezeken kívül a másik nem tudom 720 ezer vagy 750 ezer egyszerűen nem hallatja szavát, és mintha eltűnt volna a föld színéről. Egyszerűen nem lehet nyomukat sem találni, nem vesznek részt gyűléseken, nem fejezik ki támogatásukat a helyi vezetők vagy országos vezetőkkel szemben, egyszerűen nem politizálnak. Nem is tudjuk, hogy hol vannak? - A lakosság körében mit lehet tapasztalni? Ezek a kérdések milyen mélyen foglalkoztatják az embereket, akiknek épp elég bajuk van anyagilag is? Én azt hiszem, hogy a lakosság egy elég nagy részét nem igazán foglalkoztatta az elmúlt hónapokban az, hogy mi történik Magyarországon. De az 1956-os eseményekkel kapcsolatos vita, és különböző reakció, amit Pogzsgay Imre kijelentése kiváltott a sztálinisták részéről, elég nagy felhördülést okozott. Elég nagy ellenszenvet váltott ki az emberekben, megmutatta, hogy hát tényleg van e mögött a toleráns párt mögött, pártvezetés mögött, még mindig van egy olyan kemény vonal, amelyik még mindig az 1950-es éveket esengi vissza. +++ 1989. február 11., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »