|
|
|
|
Pozsgay előadása
|
München, 1989. február 7. (SZER, Világhíradó) - Független testületek megfigyelői jelen voltak egy, a legkevésbé sem a számukra rendezett találkozón. Budapestről érkezett beszámolót olvasunk fel: - Február 6-ikán, a budapesti Marczibányi téri művelődési ház zsúfolásig telt nagytermében Pozsgay Imre találkozott a Szocialista Hazáért, a Munkás-paraszt Hatalomért érdemérmesekkel, a Szabadságért érdemérmesekkel és a régi párttagok munkabizottságával. A független szervezetek némely tudósítói beszivárogtak a zártkörű találkozóra, vagy nevezhetjük tetemrehívásnak is, ahol az 1956. november 4-ike utáni hatalomátvétel hőskorának idős harcosai mély átéléssel engedelmeskedtek Grósz Károly főtitkár felszólításának. Levonták a politikai bizottsági tagok között dúló nyilatkozat- háború személyi konzekvenciáit. Egyes hozzászólók egyenesen felszólították Pozsgayt, hogy mondjon le. Nem mintha Grósz Károly több támogatást érezhetett volna ki a párttagság eme részének felhevült szónoklataiból. Jó szót tegnap este Kádár Jánoson kívül - akinek egy elvtársnő 32 év után mégegyszer kifejezte háláját, amiért behívta a szovjet elvtársakat - leginkább Németh Miklós miniszterelnök kapott. A legtöbb kérdező és hozzászóló Pozsgay legfőbb bűneként azt hozta fel, hogy a Központi Bizottság megkerülésével a rádiónak mondta el új, 1956-os formuláját. A párt ügyeit az utcára vinni, a rádióban közzétenni valamit a pártfegyelem súlyos megsértése - hangzott az ítélet. Amikor Pozsgay visszakérdezett: ha a Központi Bizottság mondja ki ugyanazt, akkor nem fáj? Kórusban zúgták a veteránok: a Központi Bizottság ezt soha nem mondta volna ki. Feltehetően nemcsak a párt szervezeti szabályzatának tisztelete, hanem a Központi Bizottságba vetett bizalom vezette a megjelenteket, amikor közös állásfoglalást fogalmaztak: 1956 megítélése nem a történészek, hanem a párttagság és a Központi Bizottság feladata. A közönség egy része - és mindenekelőtt a kerületi pártbizottság simára csiszolt vezetői azonban nem hagyták jóvá, hogy itt bármilyen állásfoglalás születhessek. Pozsgay Imre nem volt irigylésre méltó helyzetben, de állta a sarat. Kifejtette, hogy a párt és az ország egyetlen esélye, ha a társadalom és a párt képes kiegyezni, ha a nép centruma és a párt centruma közeledik egymához. 1956 verdiktjét nem a párttagok, nem a Központi Bizottság, még csak nem is a történész albizottság mondja ki. Kimondta már régen a nép. Ő - Pozsgay - abba az MSZMP-be lépett be 22 évesen, 1956. november 2-ikán, amelyik megújulást ígért és ma is ezért a megújulásért harcol megvesztegethetetlenül. Véleménye a múltról, jelenről és jövőről nem befolyásolható politikai nyomás gyakorlásával. Az estének voltak percei, amikor Pozsgaynak kendőzetlenül ellenséges hallgatóságát is sikerült magával ragadnia. De legyőzték Pozsgay súlyos igazságainak csábítását. A rövid kábulat pillanatai után újra kitüntetéseikre kezdtek mutogatni, amelyeket veszély fenyeget, hiszen egy ördögi varázsszó a "népfelkelés" nyomán aranyból sárrá változnak. +++
1989. február 7., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|