|
|
|
|
Németh Miklós programja
|
(Zsillé Zoltán) München, 1989. február 4. (SZER, A munka világa) - A gazdasági kamara benyújtotta a számlát a kormánynak - jelentette a Kossuth Rádió tudósítója a miniszterelnök minapi szerepléséről. A kormányfő azonban - aki Nyugaton hajlamos gazdasági szakértőként szerepeltetni magát - elődeihez hasonlóan ezúttal is csupán vaskos szókötegekkel fizetett, és elismételte hogy mi mindent kellene csinálniuk - amiről csak annyit tudunk biztosan, hogy eddig semmit nem tettek e program megvalósítása érdekében, bár már sokszor megígérték - és hogy ez valószínűleg ezután is így lesz. A január eleji áremelések idején megjelent egy közlemény, amelyben biztosították a lakosságot arról, hogy amennyiben a szabadáras termékek ára emelkednék, kellő időben tájékoztatják a részletekről. A hatóságok ugyan nem tartották be ezt az ígéretüket sem, de ha véletlenül betartották volna, továbbra is törhetnénk a fejünket azon, hogy miféle szabadáras termékek azok, amelyek egyszerre mozognak - éspedig csakis egy irányban, felfelé - méghozzá úgy, hogy erről a központ előre tud, hiszen különben hogy volna képes előre tájékoztatni róla? Németh Miklós arról mesélt, hogy mindnyájan ugyanarra a kérdésre keressük a választ: hogyan, milyen eszközök segítségével tudunk kimozdulni a jelenlegi holtpontról? Mindnyájan - kivéve az MSZMP-t és fiókszerveit: a kormányt és a parlamentet. Mert hiába ismételgetik a gyorsan változó magyar illetékesek, hogy a piacgazdaság kiépítésére, a vállalkozások élénkítésére, az adórendszer teljesítményt ösztönző átdolgozására, a-támogatások leépítésére, a tulajdon reformjára és antiinflációs politikára van szükség, ha elszánt következetességgel teszik mindennek az ellenkezőjét. A pénz elértéktelenedésének üteménél - amellyel csődpolitikája terheit a lakosságra hárítja át a pártállam - csak a szavak inflálódása meredekebb. A rezsim ugyanis taktikát változtatott. Korábban a politikai reformok elsikkasztásával szabotálta a gazdasági reformokat -, most a szóbeli engedmények és a vitatandó politikai problémák vitatásának özönével vízágyúzza azokat, akiket elsősorban a kommunista gazdasági katasztrófa-politika érdekel, mert most az a veszély fenyeget, hogy valódi piacgazdaság helyett a bolsevik típusú politikai monopóliumot megőrizve, és azt tőkésítve, valamiféle finánckommunista osztályuralom ölt formát. Azt mondja Németh Miklós, hogy a holtpontról történő elmozdulást gátló ballasztoktól végérvényesen meg kell szabadulnunk. Egyetértünk. Ez a ballaszt nem egyéb, mint a legnagyobb válságágazat: a hatalmi monopóliummal rendelkező párt, amely csődbe vitte, és továbbra is egyre mélyebb válságba sodorja az országot. Amennyiben azonban megszűnik a hatalmi monopólium - és ezáltal megteremtődik a lehetőség a tönkretett gazdaság rendbehozatalára - készen kell állnunk olyan programokkal, amelyekről elhiszik az emberek, hogy megvalósításuk valóban előrevisz. +++
1989. február 4., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|