|
|
|
|
A "Reforger" hadgyakorlat
|
München, 1989. február 2.(SZER, A mai nap) - Az amerikai védelmi minisztérium bejelentette, hogy az őszi, Reforger hadgyakorlatot nem tartják meg, hanem összevonják a jövő évivel. Közölték azt is, hogy csökkentik a gyakorlatban résztvevő csapatok számát. Milyen hadgyakorlatról van szó, és mi ennek a bejelentésnek a háttere és jelentősége? Ezekre a kérdésekre válaszolunk következő hírmagyarázatunkban. - A Reforger az angol nyelvű elnevezés kezdőbetűs rövidítése, a teljes kifejezés így hangzik: Return of Forces to Germany, és ez tartalmazza a gyakorlat lényegét is. Magyarra fordítva a csapatok visszatérése Németországba. Az amerikai csapatok Nyugat-Európába, gyakorlatilag nyugatnémet területre való visszatérése fegyveres konfliktus esetén válik szükségessé, de akkor döntő jelentősége van. A tengerentúli amerikai és kanadai alakulatok jelentik ugyanis a NATO-arcvonal hadműveleti tartalékát, nekik kell gondoskodni az áttörések elreteszeléséről mindaddig, amíg a hajóval szállított erősítések nem érkeznek meg tengerentúlról. Ebből következik, hogy az első szállítmányok légi úton, úgynevezett légihídon érkeznek Amerikából, és a harci cselekmények színhelyétől több száz kilométerre lévő repülőterekről rekordidő alatt kell eljutniuk bevetési helyeikre. Felszerelésüket Nyugat-Európában a repülőterek közelében vételezik, ami meggyorsítja felvonulásukat, és könnyebbé teszi a szállítást. Az egész műveletre - a NATO katonai tervezőinek elgondolása szerint - maximálisan 10 napot kapnak, a hajón érkező utánpótlás több, mint 30 napot vesz igénybe. A légihíd bejáratása, a csapatok megismertetése a helyi földrajzi viszonyokkal, évtizedek óta fontos részét képezi a NATO őszi hadgyakorlat sorozatának. Az elmondottakból kitűnik az is, hogy a gyakorlatot - eltekintve a nyugat-német haderő néhány összekötő egységétől - kizárólag amerikai alakulatok hajtják végre. A Reforgert azonban az elmúlt években kibővítették, valóságos mamut gyakorlattá alakították át. Méreteire a következő adat jellemző: a múlt évi hadgyakorlat során a légihídon 17 ezer amerikai katonát hozták át Nyugat-Németországba/ de a gyakorlatban végül 97.700 amerikai és szövetséges katona vett részt. Ekkora katonai erőnek békeidőben való mozgatása a sűrűn lakott Nyugat-Németországban számos problémát vet fel. Nagymértékben megterheli a közlekedési hálózatot, amely sűrűsége és jó minősége ellenére sem képes már mindenütt kielégíteni a polgári gépkocsiforgalom igényeit. Ezzel együtt növekszik a baleseti veszély a katonai és polgári járművek között. Az alakulatok a közlekedési hálózat tehermentesítése érdekében az éjszakai órákban vonulnak, de éppen ez volt az oka a számos halálos kimenetelű balesetnek. A menetoszlopok a számukra ismeretlen úthálózatban rendszeresen eltévedtek, és csak nagy késéssel érkeztek rendeltetési helyükre. Az amerikai járművezetők számára szokatlan építkezési viszonyok, a szűk, sokszor parasztudvarokon keresztül vezető utakon rengeteg kárt okoztak a polgári épületekben. A közel 100 ezres nagyságrendű fegyveres erő mozgása a terepen sem volt könnyű, különösen, ami az okozott károkat illeti. Megállapítást nyert, hogyha kisebb egységeket gyakorlatoztatnak, a károk jóval alacsonyabbak. A hadgyakorlatok által okozott károkért pedig a területileg illetékes német kormánynak kell térítést fizetnie a NATO-megállapodás értelmében. A kártérítés az elmúlt években rendszeresen több száz millió márkával terhelte meg a bonni költségvetést. Ezek az okok már néhány évvel ezelőtt arra indították a NATO katonai vezetését, hogy a mamut gyakorlat szétbontásának gondolatával foglalkozzék. A vita még tartott, amikor Gorbacsov, szovjet pártfőtitkár tavaly ősszel az ENSZ-ben egyoldalú csapatcsökkentési tervvel állt elő, és ezt azóta követte a Varsói Szerződés többi államának hasonló értelmű bejelentése. A Gorbacsov-terv komoly propaganda-nyereséget jelentett Moszkvának, különösen a sűrűn lakott Nyugat- Németországban, ahol a NATO-gyakorlatok 90 százaléka zajlik, és ahol a lakosság egyre kevesebb megértést tanúsított a gyakorlatokkal járó veszélyek iránt. Egyre többen sürgetik a méretek csökkentését. A most nyilvánosságra hozott amerikai döntés azt jelenti, hogy az idén lemondanak a Reforger megtartásáról, a jövő esztendőben pedig 20 ezerrel kevesebb lesz a résztvevő katonaság száma. A Reforgert nem lehet teljesen megszüntetni, de - mint a Pentagon közleménye is jelzi - kisebb létszámú egységek mozgatásával is elérhető a kívánt katonai cél, és a polgári lakosságra háruló terhek is csökkenni fognak. A bejelentés egyben a Gorbacsov-javaslat propaganda-értékének ellensúlyozására is szolgál. +++
1989. február 2., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|