|
|
|
|
A katonai erőviszonyok
|
London, 1989. január 31. (BBC, Panoráma) - A hét végén Münchenben hat NATO-ország több, mint 170 vezető politikusa és katonai szakértője konferencián vett részt, melyen éles nézetkülönbségek adódtak Gorbacsov legutóbbi kezdeményezéseivel kapcsolatban. Ugyanakkor a Varsói Szerződés szervezete most először adta ki saját, átfogó felmérését a hagyományos, avagy nem nukleáris haderők európai egyensúlyára vonatkozóan. A Pravdában ma megjelent statisztika elismeri, hogy egyes fegyvernemekben a varsói tömb valóban előnyben van a NATO-val szemben. A nyugati országok kormányai meglehetősen megilletődve tekintenek a Szovjetunióból egyre-másra hallható kezdeményezésekre, és egyelőre nem tudják eldönteni, hogyan is reagáljanak az utóbbi hónapok szovjet javaslataira. Az új Bush-kormány teljesen át akarja tekinteni a nemzetközi helyzetet és körültekintően akar konzultálni mind bel-, mind külföldi viszonylatban, mielőtt eldönti, milyen álláspontot foglaljon el. Amint azt John Tower, Bush elnök új honvédelmi minisztere világosan kifejtette a müncheni konferencián: Washington óvva inti szövetségeseit, nehogy túlságosan elbizakodjanak a szovjet békekezdeményezések hatására. Tower a konferencián eltért az előre elkészített beszédének szövegétől és biztosította hallgatóságát, hogy Amerikának a NATO iránti elkötelezettségében nem történik majd jelentős változás. Az Egyesült Államok már azért is folytatni akarja jelenlétét Európában, mert ez saját nemzeti érdekeit is szolgálja - mutatott rá John Tower. Bíztatni próbálta szövetségeseit: nyújtsanak további segítséget a NATO-országok területein kívüli, olyan kisebb országoknak is, amelyek a Nyugattal szimpatizálnak, de - mint mondotta - kellemetlenkedő szomszédaik vannak. Egyiptom és Tunézia - melyek határosak Líbiával - volt az a két ország, melyeket külön kiemelt az amerikai honvédelmi miniszter. Ami a NATO-szövetség költségeit és feladatait illeti, úgy látszik, Washington tovább folytatja majd a nyomást Bush elnök vezetése alatt is, hogy a nyugat-európai szövetségesek fokozottabban vegyék ki részüket e költségekből és kötelezettségekből nem csupán Európa területén, hanem másutt is, ahol például meg kell őrizni a létfontosságú nemzetközi tengeri utakat, és így tovább. Washingtonnak ugyanis jelenleg meg kell birkóznia az amerikai költségvetési deficittel, tehát a körülményekhez képest a lehető legalacsonyabb szinten kell tartania a katonai költségeket. A Varsói Szerződés részéről a minap kerültek közre azok a statisztikai adatok, melyek szerint többek között a haditengerészet terén, legalábbis ami a nagyobb méretű és kapacitású felszíni hadihajókat illeti, valójában a NATO van óriási fölényben a Varsói Szerződés erőivel szemben. A keleti tömb adatai elismerik, hogy a Varsói Szerződésnek óriási fölénye van például a tankok terén, melyekből kétszer annyi áll rendelkezésére Európában, mint a NATO-nak. Valóban, a bécsi tárgyalásokon a tankok kérdése központi lesz, mivel ezek a páncélos alakulatok fő összetevői, melyek révén a támadó nemcsak hogy gyorsan elfoglalhatja, de meg is tarthatja a védekező fél területét. A Varsói Szerződés fegyverállományára vonatkozó nyugati becslések szerint azonban a NATO erői sokkal nagyobb számbeli hátrányban vannak. A Varsói Szerződés azonban kitart amellett, hogy a harci- repülőgépek terén mégis a Nyugat van fölényben. Ez utóbbi, no meg a felszíni hadihajókra vonatkozó előbb említett adatok azonban megerősítik azt, hogy a két védelmi csoportosulás erői közötti összehasonlítás korántsem egyszerű, hiszen ezen erők felállítása egyáltalán nem tekinthető - mondhatnánk - tükörszerűnek. Amennyiben ugyanis a Varsói Szerződés például azt állítja, hogy a NATO tankelhárító fegyverei fölényben vannak, a NATO könnyen visszavághat azzal, hogy a tankok elleni távirányítású rakéták korszerűsítése és halmozása pontosan válaszul történik a Varsói Szerződés tank-fölényére. A keleti tömb által említett bizonyos fokú tengeri fölény kérdésére is hasonló módon válaszolhat a NATO, de akárhogyan is legyen, a bécsi tárgyalások napirendjén ez utóbbiak különben sem szerepelnek, hiszen ott csak az európai szárazföldi erőkről kell beszélni. NATO körökben általános a megegyezés, hogy a Pravdában megjelent említett adatok ellenére az Észak Atlanti Szövetség erői lényeges hátrányban vannak az európai fronton a csapatlétszám és a hagyományos fegyverek terén. Annyi bizonyos, hogy komoly erőfeszítésekre fog sor kerülni az oroszokkal folytatott tárgyalásokon, hogy a hagyományos erőket lényegesen csökkentsék, ugyanígy a stratégiai rakétákat, továbbá, hogy egyetemesen betiltsák a vegyi fegyvereket. Ami az európai fegyverállományt illeti, a nyugatnémet kormányon belül jelentős a véleménymegoszlás. Rupert Scholz, honvédelmi miniszter a korszerűsítés híve bizonyos feltételek mellett. Hans- Dietrich Genscher külügyminiszter, aki a koalíciós kormányon belül talán a legfontosabb személyiség azonban kitart amellett, hogy a NATO nukleáris fegyvereinek korszerűsítése könnyen kockára teheti a Szovjetunióval folytatott fegyverzetcsökkentési és leszerelési tárgyalások kimenetelét. Genscher szerint el kellene halasztani az ilyen irányú modernizálásra vonatkozó döntéseket, legalább addig, amíg megtudjuk, milyen eredménnyel járnak Bush és Gorbacsov elnök megbeszélései. A nyugatnémet közvélemény jelenleg úgy látszik, erősen Gorbacsov felé húz. Ezen kívül az utóbbi hetekben feszültebbé vált a viszony az Egyesült Államokkal az arról szóló vita következtében, vajon nyugatnémet vállalatoknak része volt-e egy líbiai vegyi fegyvergyár megépítésében. Mivel tehát Nyugat-Németországban jelenleg eléggé erősek az Amerika-ellenes érzelmek, egy újabb nyomás Washington részéről a rövid-hatótávolságú hadszíntéri rakéták korszerűsítésére súlyos válságot okozhat és egyes megfigyelők szerint fokozhatná a szerintük már amúgyis megmutatkozó semlegességi tendenciát, amely a nyugatnémet baloldal részéről észlelhető. Akármennyire is szimpatizál a közvélemény Gorbacsovval Nyugat- Németországban, Washington ragaszkodik ahhoz, hogy a NATO-nak nem szabad az egész biztonsági stratégiáját egyetlen ember, vagyis Gorbacsov személyétől függővé tenni, aki talán még mindig megbuktatható és leváltható egy, a Nyugat számára sokkal veszélyesebb személlyel. +++
1989. január 31., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|