Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › február 16.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
SZER:

Kutrucz Gizella (Világhíradó)

"Engedjétek beszélni Kutruczot - mondja Ember Judit - 1985-ben egy nap alatt felvett és még mindig betiltott videokazettán terjedő filmjének címe. A címszereplő azóta is beszél. Mostanában nem a háborús bűnösök sorsa, hanem a jelenlegi hatalom eredete, működésmódja érdekli igazán. Hiába dolgozott évtizedekig a KB apparátusában az úgynevezett agit.-prop.-osztályon, sok mindenre csak utólag, nyugdíjazása után jött rá. Az utóbbi években a koncepciós perek előkészítéséről és fontos lefolyásáról gyűjtött dokumentumokat és interjúkat. Ezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a leghíresebb ügy, a Rajk-per rendezői között Rákosi és Farkas Mihály után rögtön Kádár János következik a bűnösök sorában, megelőzve még Gerő Ernőt is. Például Farkas és Kádár közösen adta ki az utasítást abban a bizonyos sváb villában, hogy Rajkot meg kell kínozni, miután nem sikerült rábeszélniük az együttműködésre. Kádár felelősségét mindmáig elmosták."

Interjú Berend T. Ivánnal

London, 1989. január 28. (BBC, A világ minden tájáról) -
Munkatársunk, Sándorof Péter telefonon megkérdezte Berend T. Iván
professzort, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét.
    
    - Magyarországon tegnap hangzott el először hivatalos részről, hogy
1956-ban nem ellenforradalom játszódott le. Tehát nem
ellenforradalom, nem is forradalom, hanem mint Pozsgay Imre
fogalmazott sajtóértekezletén: népfelkelés. Az MSZMP Központi
Bizottságának történelmi albizottsága jutott erre a megállapításra.
    
    Berend T. Iván is tagja a történelmi albizottságnak; részt vett
annak a vizsgálatnak, illetve történelmi kutatómunkának a
lefolytatásában, amely végül is az említett megállapításra jutott.
    
    Berend úr! Milyen kiindulópontokra épült a bizottság munkája, és
melyek voltak azok a döntő szempontok, amely alapján végül is
megállapították: 1956-ban népfelkelés történt?
    
    - A Központi Bizottság egy nagyobb, 15 fős ad hoc bizottságot
küldött ki, ennek egy albizottsága az, amelyet én vezettem, és
amely kidolgozta ilyen, mintegy 110 oldalas terjedelemben azt az
értékelést, amely az elmúlt négy évtized magyar történetének,
történelmének főbb folyamatait tekintette át.
    
    Ennek az értékelésnek a keretében természetesen szembe kellett
nézni mindazokkal a problémákkal, amelyek az elmúlt másfél
évtizedben a jelenleg kialakult helyzet közvetlen előzményeként
döntő szerepet játszottak, és ezt nem is lehetett másként
értelmezni, mint az elmúlt három évtized, az 56-os események után
született megoldások, az előző időszak, a sztálini rendszer
magyarországi adaptációja, a 47-48 körüli fordulat. Tehát
tulajdonképpen a történelmi út főbb sorsfordulói értelmezésnek és
értékelésének összefüggését kellett itt megnéznünk.
    
    Ennek a keretében, tehát nem kizárólag és külön, hanem ennek a
folyamat vizsgálatának a keretében természetesen szembe kerültünk
56 történelmi kérdésével, és a mi albizottságunkban és a végzett
munka és a dokumentumok vizsgálata is arra vezetett bennünket, hogy
visszatérjünk tulajdonképpen ehhez a formulához, amelyet az MSZMP
legjobb teoretikusai - hozzá kell tenni úgyszólván rögtön 56-ot
követően megfogalmaztak -, akár Molnár Erikre, akár Lukács Györgyre
gondolnék. Ők használták ezt a kifejezést, és ennek a valóság
tartalma látszik bizonyítottnak.
    
    Egy vérig sértett nép megalázott nemzeti érzésében,
létfeltételeiben, egy agyon zaklatott parasztság, egy megalázott
értelmiség, egy megnyomorított munkásság tömegesen lépett fel a
sztálini típusú, rákosi-féle rendszer ellen. Ebben a szituációban
tulajdonképpen az a szocializmus megtisztítását és megújítását
zászlajára tűző mozgalom, amelyben jelentős értelmiségi és ifjúsági
diákcsoportok játszották a döntő szerepet, ez lépett tulajdonképpen
színre október 23-ikán, és ehhez igen hamar jelentős munkástömegek
csatlakoztak Budapesten és vidéken is, ez adta tulajdonképpen az
egyik alapvonását ennek a fellépésnek, amelyben - a dokumentumban
így fogalmazunk -, amelyben kezdetektől a legkülönbözőbb tendenciák
keveredtek.
    
    - A legkülönbözőbb tendenciák, de nyilvánvalóan nem két ellentétes
ideológiára épülő rendszer hívei álltak itt egymással szemben.
    
    - De azt lehet mondani, hogy tulajdonképpen azok a tendenciák is
kezdettől megjelentek. Tehát, mondjuk az előző időszak, a Horthy-
rendszer deklasszálódott, sértett, kiszorított, sőt bebörtönzött
elemei, a mondjuk a nyugati polgári demokráciák, vagy akár
esetenként szélső jobboldali törekvések, revans hangulatok már úgy
értem, hogy az uralmon lévő vezetéssel, kommunistákkal szembeni
revans hangulatot képviselő, lincs-hangulatot megtestesítő rétegek,
csoportok is felléptek. Tehát a népfelkelés kifejezése -
tulajdonképpen - azt jelzi, hogy itt széles tömegek az
elégedettlenséggel és a helyzet megváltoztatásának igényével léptek
fel, és az alapmotívuma a szocializmus megújítása volt, de ez
összekeveredett, illetve az utcán és a következő napokban sok
irányú és ellentmondásos folyamatok együttese figyelhető meg, vagy
volt megfigyelhető. És egyik jelleggel sem konszolidálódhatott
tulajdonképpen a hatalom, mert ezt november 4-ikén, a második
szovjet beavatkozás ezt a folyamatot lezárta, tehát anélkül, hogy
valamilyen irányban konszolidálódott volna a folyamat. Azzal
együtt, hogy volt bizonyos tendencia folyamatokban, hiszen november
elején Németh László író, ugye maga is egy újságcikkében a fehér
terror veszélyre hívta fel a figyelmet, mert ez a tendencia is
benne rejlett a folyamatokban.
    
    - Benne rejlett ez a tendencia is, és több más is, ide alapjában
véve mégis csak inkább két baloldali kibontakoztatási alternatíva
állt egymással szemben. Es hogyha a mostani értékelést tekintjük,
akkor vajon úgy értelmezhető ez, hogy a Magyarország jelenlegi
vezetősége három évtized elteltével bizonyos módon visszatért a
Nagy Imréék, vagy fogalmazzunk úgy, a népfelkelők által kínált
baloldali alternatívához.
    
    - Hadd szögezzem le, hogy tulajdonképpen ez most a munkabizottsági,
albizottsági álláspont, amit mi közzé teszünk, tehát nyilvános
vitára is kerül. Hogy a pártvezetés, végül is a Központi Bizottság
magáévá teszi-e ezt az álláspontot, azt majd egy későbbi ülésén
fogja eldönteni. Tehát ez nem a Központi Bizottság álláspontja
pillanatnyilag, hanem egy kiküldött munkabizottság, mégpedig annak
is egy albizottsága álláspontja. Ez még nem a - hogy mondjam - a
kormányzat, vagy a pártvezetés véleménye, és nyilván, hogy mind a
közzététel után sajtóban, mind pedig a különböző fórumokon,
testületekben várhatóan rendkívül heves vita lesz erről, hiszen
megoszlanak a vélemények erősen.
    
    - Mi várható a közzététel után? Vajon a közzététel előtt a Központi
Bizottság felülvizsgálja-e a történelmi albizottság jelentését?
    
    - Hát előtte erre nem kerülhet sor. Ez nyilvánvalóan csak a
közzététel és a nyilvános vita után lesz majd aktuális.
    
    - Igen. Külön ki kellene térni Nagy Imre szerepére is, mert ha az,
ami 56-ban történt nem ellenforradalom, hanem népfelkelés volt,
akkor az ellenforradalmárként halálra ítélt Nagy Imre is, úgymond
átminősül-e népfelkelővé? Más szóval nem jelent-e a történelmi
albizottság értékelésein lépést Nagy Imre és társai rehabilitálása
felé?
    
    - Ismételten szeretném hangsúlyozni, hogy az természetesen nem
ennek a munkabizottságnak a kompetenciája, hogy ez bekövetkezik-e
vagy sem. Az értékelés ebben meglehetősen egyértelmű. Itt én úgy
látom, hogy tulajdonképpen még 56. november 4-ike után is, tehát a
kádári korszak folyamataiban igen erős kontinuitás volt mindazon
reformgondolatokkal és törekvésekkel, amelyeket a Nagy Imre vezette
pártellenzék 53 és 56 között formált ki és alakított ki.
    
    Tulajdonképpen november 4-ike után a megváltozott, és erősen
megváltozott feltételek között - amennyire e feltételek között
lehetett - ezeknek a törekvéseknek részleges kompromisszumos
megvalósítására került sor.
    
    Ez nem minősíti tulajdonképpen azokat a politikai hibákat, amelyek
56 november első napjaiban, vagy a november 4-iki nyilatkozatokban
testesültek meg. Ezek politikailag értékelendő, értelmezendő
állásfoglalások, és sokféleképpen minősíthetők. Tehát itt nyilván
komoly politikai és értelmezési viták következnek ebből még a
következő hetekben és hónapokban.
    
    - Tehát a bizottság jelentésének közzététele után?
    
    - Igen.
    
    - Berend úr! Nagyon szépen köszönöm az interjút. +++


1989. január 28., szombat


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal


SZER hallgató telefonüzenete:

"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD