|
|
|
|
Interjú Vásárhelyi Miklóssal
|
London, 1989. január 26. (BBC) - Mint híreinkben is hallhatták Budapesten a kormány szóvivője bejelentette, hogy Nagy Imrét és volt vádlott társait hozzátartozóik újra eltemetik egy jelzett sírban, amely határozatot humanitárius alapon hoztak, nem rehabilitálásként. Munkatársunk, Neményi Ninon telefonon hívta fel dr. Vásárhelyi Miklóst, a Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik vezetőjét és megkérdezte véleményét az eseményről. - Vásárhelyi Miklós! Milyen jelentőséget tulajdonít a mostani kormánynyilatkozatnak, illetve bejelentésnek? - Ez kétségkívül egy jelentős esemény, bár meg kell mondanom, hogy nem ért bennünket a meglepetés erejével, hiszen tavaly nyártól kezdve felelős állami és pártvezetők, köztük ugye Grósz Károly akkor még miniszterelnöki minőségében Amerikában bejelentette, hogy erre a kegyeleti aktusra sor kerül, és azóta ez több helyen is elhangzott. Tehát ez tulajdonképpen most csak megerősítése, hivatalos megerősítése azoknak a nyilatkozatoknak, amelyeket eddig már ismertünk. Na már most nyilvánvalóan hát, hogy a családok, a bajtársak, a harcostársak számára egy megnyugtató esemény az, hogy több mint 30 év után a Nagy Imre-per áldozatainak a holtestét ugye átadják a családjaiknak és eltemessék őket. Megadják nekik a végtisztességet, hát ami a humánumnak mondjuk egy alapvető követelménye. Ehhez azonban kettőt szeretnék hozzátenni. Először is, hogy azon a bizonyos 301-es a parcellán a mi feltevéseink szerint - sajnos erről még mai napig sincs semmi hivatalos kimutatás, de a mi feltevéseink szerint - több száz embernek a holtteste fekszik. És én elkerülhetetlennek, és feltétlenül szükségesnek tartom azt, hogy ennek az 5 holttestnek a feltárása egy folyamatnak a kezdete legyen. Hát tehát az, aki végül is ellenezze nincsen, mert ugyan az a végtisztesség, ugyan az a kegyelet kijár mindenkinek, akit az 1956 utáni megtorlások során kivégeztek. És ennek nem lett semmiféle technikai és adminisztratív akadálya. A második dolog, amit meg szeretnék jegyezni, hogy rossz szájízzel vettem tudomásul, hogy ezt a bejelentést is felhasználták arra, hogy Nagy Imre személyét gyalázzák és rágalmazzák. Tudniillik meg, hogy úgy tüntessék fel a dolgot bizonyos képes dokumentumok alapján, mintha tulajdonképpen az, hogy a kivégzetteket jeltelen sírba temessék ez a Nagy Imre intézkedése lett volna. Hát joggal vetődik fel a kérdés, hogy hát akkor hogy temették el gödörbe, meszesgödörbe azokat az embereket, akik 1953-54 előtt haltak meg, végeztek ki. A Rajk-pernek az áldozatait, és az összes többi koncepciós pereknek az áldozatait, kommunistákat és nem kommunistákat azok ugyanilyen jeltelen sírban voltak, és jóval azelőtt az állítólagos Nagy Imre-rendelet előtt történt. Tehát ezt én nagyon rosszízű dolognak tartom. Na most mint a Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik vezetője a leghatározottabban leszögezhetem, hogy ugyanakkor, amikor ennek a temetésnek a megrendezésében a családokkal együtt aktív részt fogunk venni, és igen is egy nyilvános temetés lesz, mert ez nem egy magánügy, ez a magyar népnek az ügye, ugyanakkor ez nem fogja egyáltalában csökkenteni a mi elszántságunkat és harcunkat, hogy minden egyes bajtársunk, harcostársunk az 1956-os forradalomnak minden áldozata ugyanilyen végtisztességben részesüljön, és ami ezzel legalább egyenértékben fontos, megkapja a neki járó teljes politikai és erkölcsi rehabilitációt. +++
1989. január 26., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|