Rendszerváltás és az MTI

	Beszélgetés Nagy Gyulával
Köln, 1989. január 18. (Deutschlandfunk, Esti híradó) - Magyarországon újjászerveződik a Szociáldemokrata Párt. Egy budapesti étteremben holnap, 19-én tartják első közgyűlésüket és május 1-jén már önálló rendezvényekkel kívánnak fellépni a nyilvánosság előtt. A szociáldemokraták történetének egyik legkritikusabb szakaszáról Németh István beszélget dr. Nagy Gyulával, aki alaposabban foglalkozott a témával és maga is átélte azokat a heteket, hónapokat. - Kereken négy évtizeddel ezelőtt zárult le Európában a szovjet befolyás alatt álló területeken az úgynevezett munkásegység megteremtése. Németország szovjet megszállási övezetében például már 1946-ban létrehozták a szociáldemokraták és a kommunisták egyesült pártját. Hogyan alakult ez Magyarországon, Nagy úr? - Magyarországon ebből a szempontból 1947 augusztusától 1948 márciusáig tartott a kritikus időszak. 1947-ben voltak az úgynevezett kékcédulás országgyűlési választások. Ezt mindenki tudja, hogy az mi volt. 1948 márciusában pedig a Szociáldemokrata Párt kongresszusa úgy döntött, hogy egyesülni fog a kommunistákkal. Ez az egyesítő kongresszus pár hónappal később, tehát júniusban volt. Tehát a kritikus időszak 1947 őszétől 1948 tavaszáig tartott. - Tudtak-e a szociáldemokraták az 1947-es választósok előtt a kommunista párt valóságos céljairól? Elsősorban arra gondolok, mint a proletárdiktatúra megteremtése, vagy a termelőeszközök államosítása. - Van, aki tudott, van, aki nem tudott. Például azok a munkásmozgalmi emberek, akik 1945-ben a kommunistáknál jelentkeztek, de a KP átküldte őket a szociáldemokrata pártba, hogy ott dolgozzanak nekik, azok biztosan tudták, hogy miről van szó. És a vezetők között, a szociáldemokrata vezetők között egész biztosan sokan voltak olyanok, akik meg voltak győződve arról, hogy fel tudják tartóztatni a totalitárius állam kialakulását. - Az imént az egyesülést, mint kritikus időszakot említetted. Németország szovjet megszállási övezetében kezdetben paritásos alapon osztották meg a funkciókat a két párt között. 1949-ig tartott ez a folyamat. Hogyan lehetséges, hogy néhány hónap alatt Magyarországon olyan nagy szerepet kaptak a baloldali szociáldemokraták? Egy nyomás volt először is kívülről, ami alatt azt értem példái, hogy a kommunista belügyminiszter már az 1947-es választások előtt kiadta, hogy a gyűléseken nem szabad beszélni, sem a szociáldemokratáknak, sem a más pártok képviselőinek és vezetőinek például arról, hogy lesz-e Magyarországon kolhozrendszer, vagy nem lesz. Tilos volt a téma. Vagy nyomás szintén kívülről, a magyar Szociáldemokrata Párt történetében sarkalatos esemény volt az 1948. február 18-i sportcsarnokban megtartott nagygyűlés, amit mint az ismeretes, az akkori szovjet budapesti ügyvivő kezdeményezet, az ő elgondolása szerint zajlott le az egész. Ez tehát ami kívülről. Alulról pedig, amikor egyszer már megindult a bomlás és egyre többen felismerték, hogy merre halad a szekér, a párt egyre több hívét vesztette el. - Hogyan keveredtek a törvényes és a törvénytelen módszerek abban az időszakban? - Voltak látszatdemokratikus megnyilvánulások, például maga a választás, vagy a kongresszusi szavazások. Voltak látványos tömegjelenetek, mint ez a sportcsarnoki, voltak egyszerű csalások, mint az a bizonyos 300 ezer hamisított szavazócédula, és volt egyszerű terror, amikor a márciusi kongresszus előestéjén a röviddel azelőtt letartóztatott Kelemen Gyula szociáldemokrata államtitkárt életfogytiglanra ítélték. - Egy jogállamban lehetőség van arra, hogy rendellenességek esetén nemcsak egy párt, de egy magánszemély is bírósághoz fordulhat. Miért nem tették meg ezt annak idején a szociáldemokraták? - Vannak körülmények, amikor először is a bírói határozatot esetleg nem hajtják végre, vagy a bíró nem mer dönteni, vagy az ügyfél nem mer bírósághoz fordulni, sőt olyan körülmények is vannak, amikor az embernek eszébe sem jut, hogy bírósághoz forduljon. +++ 1989. január 18., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »