Rendszerváltás és az MTI

	Alkotmány és párt vezető szerepe
(Kézdi Pál) München, 1989. január 6. (SZER, Világhíradó) - Pozsgay Imre, Megújuló kormányzási stílus, alulról építkező társadalom címmel megjelent interjújában többek között megállapítja, hogy már az idei esztendő is hozhat fordulat jellegű politikai fejleményeket, különösen, ha előre haladunk az alkotmányreformban, a politikai intézmények reformjában. De - tette hozzá - kerülni kell az egyoldalúságokat, mert a politikai reform nem lehet vigaszdíj a népnek gazdasági reform és a gazdasági teljesítmény elmaradásáért A politikai reform valóban nem valamiféle vigaszdíj a gyakorlatban eddig végre nem hajtott gazdasági reformokért, hanem annak előfeltétele. A gazdasági élet megújulását a tulajdonszabadság alkotmányosan szavatolt helyreállítása jelenti. Csak ez biztosíthatja a teljes értékű piacgazdálkodást, a tőke, az áru és a munkaerőpiac helyreállítását. Csak ez biztosíthat valódi gazdasági felelősséget és érdekeltséget A tulajdonszabadság helyreállításának azonban a vezető párt ellenáll, mert nem akar lemondani arról, hogy rendelkezzék az ország vagyonának elöntő részével. Ez pedig a felelőtlenség rendszerének a - fennmaradását jelenti. Egy elenyésző, meg nem választott kisebbség dönt, a lakosság egésze pedig viseli a felelőtlen döntések következményeit. A vezető párt azonban ellenáll a demokrácia kialakításának is. Ragaszkodik ahhoz, hogy a párt központi szervei döntéseit semmilyen más hatalmi központból ne lehessen megváltoztatni még akkor sem, ha nyilvánvalóan milliárdos károkat okozó hibás döntésről van szó. A párt által képviselt és fenntartott rendszer csődbe vitte az országot. A kudarcok és a társadalmi nyomás hatására már hajlandó konzultálni időnként - válogatva az alternatív mozgalmakban -, sőt hajlandó - elvben - az általa meghozott döntések végrehajtásába is bevonni őket. A hatalom monopóliumának ezt a meggyengült formáját nevezték aztán el szocialista pluralizmusnak. A pluralizmusra szükség van az állam szervezeti felépítésében, továbbá a politikai kormányzati rendszerben, valamint a gazdasági életben. A jelenlegi magyar helyzetben nem elégséges az államhatalmi ágazatok szétválasztása. Szét kell választani a pártot és az államot. Az állam nem lehet a párté, mert az az egész társadalomé. Ha nem történik meg a párt és az állam szétválasztása, az országnak nem lehet igazi alkotmánya. Ha továbbra is elnyeli a párt szuverenitása az államét, akkor nem lehet arra kényszeríteni a vezető pártot, hogy ne szegje meg az alkotmányt. Az alkotmány ugyanis nem az alapvető törvények foglalata, hanem az a törvény, amelyben az állam - jelen esetben a pártállam - aláveti magát a társadalomnak, és pártállam által sem megszeghető jog uralmának. Eddig sem az volt a baj, hogy a magyar alkotmányjogászok nem tudtak korszerű szöveget készíteni. A probléma az, miként lehet rákényszeríteni a vezető párt szerepére továbbra is igényt tartó kommunista pártot, hogy ne szegje meg többé az alkotmányt úgy, ahogyan eddig megszegte. Ez csak az állam és a kommunista párt szétválasztásával lehetséges ma Magyarországon. A következő lépés az államhatalmi ágazatok egymástól való, minél nagyobb elkülönítése. De az utóbbival kezdeni - mellőzve a párt leválasztását az államtól - értelmetlen. Nem képes független tevékenységre az az alkotmánybíróság, amely független a parlamenttől és a kormánytól, de továbbra is függ a pártközponttól. És ez az Országgyűlésre is vonatkozik. Vagy a választók akaratát képviseli, vagy a pártközpontét. És a kormány is csak akkor lehet felelős kormány, ha maga alakítja politikáját, és nem a pártközpont. Az emberi jogok is biztosíték nélküli üres rendelkezések maradnak, hiába sorolják fel tételesen őket az alkotmányban, ha nem lesz a pártközponttól elkülönülő másik országos hatalmi központ. Csak egy ilyen másik hatalmi centrum képes a kommunista párttól az emberi jogok és a politikai szabadságjogok elismerését és betartását számon kérni. Egy továbbra is, a párt által vezetett államhatalmi ágazat erre nem képes. Hiába lesznek szépen megfogalmazva, be nem tartható, ki nem kényszeríthető jogai az új alkotmányban. A politikai rendszer reformja a valódi többpártrendszer visszaállítását jelenti. Olyan egyenjogú pártok szabad működését, amelyek egyenlő eséllyel vehetnek részt a politikai élet minden területén, és amelyek arra is jogosultak, hogy egymást felváltsák a kormányzásban. Az nem többpártrendszer, ahol csak egyetlen párt, semmivel sem indokolható előjoga a kormányzás és a hatalom gyakorlása, a többi párt pedig csak statiszta szerepre van korlátozva. Visszatérve Pozsgay interjújára, csak sajnálatosnak lehet nevezni, hogy ő is a vezető párt fogalmában gondolkodik. Ha megmarad a vezető párt státusza, akkor nem lehetséges az államszervezeti pluralizmus és a betartható alkotmány. Akkor nem lehetséges a többpártrendszer és a demokratikus törvényhozás és felelős kormányzás. Akkor nem lehetséges a tulajdonszabadság, és az igazi piacgazdálkodás. Magyarországot a kommunista rendszer vezette a csődbe. A rendszernek ebből le kell vonnia a logikus következtetéseket. E rendszer pillére a párt "vezető szerepnek" nevezett uralmi igénye. Amíg ez érintetlenül marad, addig fennmarad az ellenőrizetlen hatalom, és továbbra sem lehet megelőzni a hibás döntéseket, sem felelősségre vonni a milliárdos károk okozóit. +++ 1989. január 6., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »