|
|
|
|
A Kisgazdapárt agrárpolitikája
|
(Szép Zoltán) München, 1989. január 1. (SZER, Földközelben) - Nem a kerek évforduló kapcsán - noha a Független Kisgazdapárt önmagáért, létrejötte miatt is megérdemli, hogy agyonhallgatni igyekezett emlékét fölidézzük -, ami azonban az 1929-es, első programtervezetük emlékénél is többet nyom a latba, az az aktualitás, ami nemcsak a pártot, de egykori, és azóta továbbfejlesztett programját időszerűnek megtartotta. Mezőberény óta pedig, ahol az első gondolatok papírra kerültek, ahol annak a demokratikus népképviseletnek az elveit elfogadták, amelyet ez a párt a gyakorlatban is ékesen megvalósított, 60 esztendő múlt el. Élnek még az első alapítók és az első vezetők közül is többen, nemrég adott nyilatkozatot Bécsben Vörös Vince, a párt főtitkárhelyettese. De ami legélőbb és legfigyelemreméltóbb, az a párt mindmáig ugyanannyira korszerű agrárpolitikája, amelynél okosabbat, hathatósabbat egyetlen más elveket valló politikai tömörülésnek sem sikerült meghirdetnie. 1945. augusztus 19-étől 21-ikéig tartott a Független Kisgazdapárt második nagy országos választmánya, amelyen ugyanaz a Tildy Zoltán mondta el emlékezetes program-megújító beszédét - egyben visszaemlékezését is -, aki az 1945. novemberi választásokat követően az ország első számú reprezentánsának tisztét is elnyerte. Két évig sem tartott, hogy a kisgazda mozgalom megkísérthesse a lehetetlent, és ennek ellenére hihetetlenül rövid idő alatt óriási tömegbázissal volt képes az ország felelős irányítását kezébe venni. A párt iránti bizalom gyökerei mélyek. 10 év népnemzeti alapokon álló agrárküzdelmű, kemény antifasiszta ellenzékiség táplálták, és a Független Kisgazdapárt tekintélyét növelte a nemzeti ellenállásban vállalt szerepe, következetessége is. Ott állt 1945. augusztusában a magyarság előtt egy párt, amelyik erkölcsi tisztaságát megőrizte, elveihez hűséges maradt, és egyetlen idegen erővel sem paktált le. Hiába érték csábítások korábban jobbról, a háború vége felé pedig balról. Nagy Ferenc, a paraszttagozat nevében előterjesztett 20 pontos nyilatkozatát - a választmány több hasznos előterjesztéssel együtt hagyta jóvá. Nagy Ferenc ezzel a nyilatkozattal az egész addigi agrárküzdelem-sorozatra kívánta feltenni a diadalkoszorút. A magyar parasztságot, mint a demokrácia megingathatatlan alapját emeli be az új hatalom résztvevői közé. Az erőszak és a hatalmi politika újbóli veszélyeitől csak az osztály mivoltában viszonylag legegységesebben megmaradt parasztság jelenthette a biztosítékot. A legtovább elnyomás alatt lévő, de a leginkább nemzeti kibontakozást elérő népréteg, elszánt híve minden zsarnokságellenes társadalomszerkezet felépítésének, és alkalmas lelkileg a józan önmérséklet tanúsítására, más - szintén saját függetlenségüket igénylő - népek, nemzetek, nemzetiségek iránt. A paraszttagozat ezt bizonyítandó kinyilvánította, hogy az egyéni bosszúvágy társadalmilag nem maradhat ható tényező, még akkor sem, ha az egyéni sérelmek elkövetői már ismertek. Csak a törvényes számonkérésnek lehet helye, és a lehetőség szerinti mielőbbi nemzeti megbékélésnek. Cél, hogy az emberek meggyőződéses munkásai legyenek a helyes közösségi szándékok megvalósításának, ugyanúgy, mint saját boldogulásuk elérésének. Egymást segítő, egymást támogató pártok, társadalmi rétegek alkossák az országot - ezáltal lehetséges a hatékonyság és a jó hozzáállás minden tekintetben. De ehhez az önkormányzati rendszernek, a népi nemzeti intézményeknek is úgy kell funkcionálniuk, hogy abban tudása és képességei szerint mindenki közreműködhessen. Már a demokratikus államberendezkedés formáinak öncélú követelése, a szabad, befolyásmentes választások biztosításának jogos elvárása is hatalmas tudati előkészítettséget mutat. De nem kevésbé bizonyít a párt és a kisgazdamozgalom vezetőerő mivolta mellett a szociális intézkedési tervek emberségessége, kivihetősége is - amihez hasonlóval most sem rendelkezik az ország. A magyar élet alapja a föld. Ezt a később kommunista részről annyit bírált megállapítást azóta sem tette érvénytelenné semmiféle eltúlzott, elhibázott iparpolitika, de még a világpiac agrártúltermelése sem - ezzel Magyarország e vonatkozásban kiváló távlatokkal rendelkezett. A földdel foglalkozók száma akkor még nagyobb volt, mint az összes nem a földdel foglalkozóké. Ha tehát ez a nagy népesség, mint érdekeiben védett kistulajdonos megtalálja az emberi mellett a gazdasági integrálódásnak lehetőségeit is - az ország teherbíró-képességét munkájuk eredményessége megsokszorozza. Így az az elképzelés, hogy a magyar parasztszövetség - a szakszervezetekével azonos jogokat élvezve - töltse be általános és egyedi érdekvédelmi, érdekképviseleti megbízatását, igen korszerű felfogásról tanúskodott. A parasztság jogvédelme semmiben sem kíván mások rovására fölényt - azonban kevesebbel sem éri be. Így elvileg a sztrájkjogot is megköveteli. Most 1989 év kezdetén sajnos a parasztságnak e 40 évvel ezelőtti programja ugyanúgy hiányzik, mint ahogyan hiányzott akkor. A különbség annyi, hogy akkor még erővel, értelmes áldozattal sok minden megváltozhatott volna a jó irányba. Most - túl rengeteg erőfeszítésen, értelmetlen áldozaton - csak a bizonytalanság távlataival törődhetnek az egymással szót érteni akaró magyarok. S talán az ismét mozgásba lendülő, új politikai erők fogják egyértelműsíteni a "miképpen legyen jobb nekünk, magyar népnek" évszázados sorskérdéseit - közöttük az újból életjelt adó Független Kisgazdapárt is. +++
1989. január 1., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|