|
|
|
|
Advent és a magyar egyetértés
|
-----------------------------
München, 1990. december 9. (SZER, Világhíradó) - Hajnal László Gábor ádventi elmélkedése a magyar belpolitikáról.
- Távolról, és többé-kevésbé elfogulatlanul nézve a hat párt belső meg külső csatározásait, a kétségtelenül hasznos, becsületes, nemzetféltő erők szétforgácsolódósát, mindinkább azon gondolkodunk: ezek az adventi hetek végetérhetnek-e karácsonykor, kapnak-e elfogadható feleletet kérdéseikre a várakozók, születeik-e olyan döntés, amit valamennyi politikai erő - zsarolgató követelmények nélkül - elfogad?
Naprakész kíváncsisággal, kellő türelemmel, illő alázattal követjük nyomon a hazai tömegtájékoztatási eszközökben nyilvánosságot kapó elemzéseket, tudományos dolgozatokat, bulvárszinten fogalmazott riportokat, és a szakmailag kifogástalan, tárgyilagos munkákat. Valamennyiből akad jócskán - de óhatatlanul is szembeötlik az elharapódzó barátságtalanság, a korábban óhajként emlegett tolerancia, a másvéleményűek iránti türelmesség hiánya.
Az alig pár hónappal-évvel ezelőtti máskéntgondolkodók, népi, urbánus, környezetvédő, vallásos ellenzékiek rendszert döntögető táboraiban is mintha elfeledkeznének némelyek arról, hogy a szabadság lényege: a másság joga, az ellentétek közötti választhatóság.
Most az alapvető kérdésekben is veszedelmesen növekszik a durcáskodó feleselgetés, a "csakazértsem"-magatartás. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a pártok, politikai és társadalmi szervezetek a gyatra helyzetben lévő ország jobbításán fáradoznak, de hová lett - mert tagadhatatlanul volt hajdanán - az egyetértés?
Az a tiszteletreméltó összefogás, amivel újratemették a forradalom kivégzett hőseit, ahogy tavaly ünnepelték október 23-ikát. Alig egy esztendő szaladt tova a nagy reményekkel teli naptól, hogy kiáltották a negyedik köztársaságot, és a bizakodó, nyugodt derű morcosságá torzult. (folyt.)
1990. december 9., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Advent és a magyar egyetértés - 1. folyt.
|
Lezsák Sándor, az MDF alapítója, a kormányzópárt elévülhetetlen érdemű szervezője a nemrégiben közölt, vele készült beszélgetésben azt fejtegette, hogy a szél fútta, vihar csapkodta, kétszer felállított lakiteleki sátor még megvan. És amennyiben a szükség úgy hozza: ismét cölöpökre húzzák a ponyvát.
De erre - remélhetőleg - soha nem kényszerül, hiszen Arisztotelész intelme örökérvényű: "Egyetértés a jók között van. Csak a hitvány emberek ártanak egymásnak ha ugyanazt akarják, s hasonlóra vágynak". +++
1990. december 9., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|