|
|
|
|
Felcím: "... az új magyar történelem hajnalán..." Főcím: Az
egyetemi diákság 1956-ban Alcím: Irta Rainer M. János Magyar
Történettudományi Intézet
|
Budapest, 1990. október 15. Hétfő (MTI-Press)
A magyar sajtó késéssel, rövid hírben számolt be az 1956. október 16-án lezajlott szegedi egyetemista nagygyűlésről, amelyen kimondták a korabeli monolit ifjúsági szövetségtől független szervezet, a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egységes Szövetsége megalakulását. E szervezetet az első pillanattól kezdve a koalíciós idők diákszervezetének rövidítését kölcsönvéve MEFESZ-ként emlegették, jóllehet mint gyökeresen más helyzet új képződményének, ahhoz semmi köze nem volt. 1956. október 17-én Orbán László, az MDF Központi Vezetőségének tagja egy sebtében - aznap - összeállított felsőoktatási "reformcsomagot" a következő vészjósló sorok kiséretében továbbított a Politikai Bizottságnak: Az egyetemeken "az elmúlt napokban súlyos politikai helyzet alakult ki. A helyzet kialakulásának alapját az összpolitikai helyzet mellett az adja, hogy a diákság tanulmányi terhelése nagy, jogos követeléseinek /melyekkel az egyetemek vezetői és professzorai is egyetértenek/ megoldása évek óta halasztást szenved. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a szegedi egyetemen emiatt sztrájkhangulat akalult ki, mely a diákok között futótűz gyorsasággal terjed, s párt- és DISZ szervezeteinket teljes elszigeteléssel fenyegeti."
Alcím: Küldöttség Nagy Imrénél
Azt valószínűleg Orbán László sem gondolta, hogy helyzetelemzését óvatos mellébeszéléssé változtatja öt nappal később a valóság. Október 22-én, késő éjszaka, Fikkert Ferenc műegyetemi tanár vezetésével küldöttség csengetett Nagy Imre Orsó utcai házának kapuján. Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem diákgyűlését hagyták ott, ahol négy-ötezer diák a Szegedről és Lengyelországból érkező hírek mámorában a szabadság első ünnepi óráit élte: követeléseket /10, majd 16 pontba foglalva/ fogalmazott, ezek nyilvánosságát követelte, s másnapi tüntetésre hívott fel. A küldöttek kérték Nagy Imrét: jöjjön el a nagygyűlésre, csendesítse le a fenyegető vihart, ő azonban - bár megdöbbentették a fejlemények, s provokációtól is féltette a fiatalokat -, nem ment el. (folyt.)
1990. október 15., hétfő 14:41
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|