|
|
|
|
Sajtótájékoztató az SZDSZ fővárosi elképzeléseiről (1. rész)
|
1990. szeptember 21., péntek - Az SZDSZ a fővárosi
önkormányzati választási kampányában a direkt politizálás helyett
konkrét elképzeléseit, szociális, közlekedési vagy kulturális
programját kívánja minél szélesebb körben megismertetni. A Szabad
Demokraták ennek jegyében rendezték meg hagyományos pénteki
sajtótájékoztatójukat, amelyen ezúttal a budapesti program egy-egy
részkérdéséről esett szó. Demszky Gábor budapesti
főpolgármester-jelölt ezúttal a hajléktalanok, illetve potenciális
,,hajléktalanjelöltek,, vagyis a kilakoltatás előtt állók
helyzetének átmeneti megoldásáról fejtette ki nézeteit, Péterffy
Ágoston pedig - az SZDSZ budapesti listájának harmadik helyén
szereplő jelölt - a fővárosi közlekedés problémáit és az ezzel
összefüggő tennivalókat ecsetelte.
Demszky szerint Budapest világvárosi színvonalon áll a hajléktalanok számát tekintve is. (Ez tízezres nagyságrendet jelent, míg Párizsban húszezer, New York-ban 35-40 ezer a hajléktalanok száma.) Az átmeneti szállások azonban csak néhányszáz ember befogadására alkalmasak. Ezért a leendő fővárosi önkormányzatnak mindent el kell követnie annak érdekében, hogy pályázat útján eldönthesse: ki képes a leghatékonyabban üzemeltetni a már felszabadult, vagy felszabaduló épületeket (volt munkásőrségi épületek, szovjet laktanyák). Emellett szükséges a gondozói hálózat, továbbá olylan szükséglakásállomány kialakítása is, amelyek révén kezelhetőbbé válik a probléma. A hajléktalanok száma pedig már csak azért is növekszik, mert egyre több Budapesten a rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználó, például a IX. kerületben tucatszám költöztetnek ki ilyen családokat. Ezek az emberek a munkanélküliséggel leginkább sújtott vidékekről költöztek, költöznek fel a fővárosba, foglalnak el lakásokat, és úgy tűnik: az IKV a kilakoltatást választja pillanatnyilag e sajátos gond kezelésére.
A másik súlyos feszültségforrást a közüzemi díjak valamelyikével vagy a lakbérrel hátralékban lévő emberek jelentik, hiszen hosszabb távon rájuk is a kilakoltatás vár, ha a főváros nem nyújt nekik segítő kezet. Budapesten a lakosság 6-8 százaléka van hátralékban valamilyen díjjal. Ezért a leendő fővárosi önkormányzatnak - prioritásként kezelve ezeknek az embereknek az ügyét - létre kell hoznia egy olyan szociális alapot, amelyből támogatást nyújtva átsegíti őket a krízishelyzeteken. De csak a rászorulókat (folyt. köv.)
1990. szeptember 21., péntek 13:14
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|