|
|
|
|
Országgyűlés - Keddi munkanap (13. rész)
|
Megismételte: senkinek sincs joga interpellációban arra, hogy egy másik pártot támadjon. Ekkor bővült a szópárbajozók köre, ugyanis Kövér László (Fidesz) kétperces hozzászólásában kifejtette, hogy a házszabály nem ismeri a személyes megtámadtatás fogalmát, és különösen nem a pártot ért személyes megtámadtatásét, ezért nem lett volna szabad szót kapnia Torgyán Józsefnek.
A megtámadtatási viták közben csendesebben zajlott a társadalmi szervezetek költségvetési támogatásának elbírálásáról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása. Ütközési pontok persze ebben a témában is akadtak: elsősorban arról vitatkoztak a képviselők, hogy csak az egészségügyi és a szociális területre fordítsák a költségvetésből felosztható pénzt, vagy politikai színezetű szervezetek is kaphassanak-e belőle. Ha kizárnák a támogatandók köréből a politikai szervezeteket, megszűnne a működési lehetősége például a Független Jogász Fórumnak, a Történelmi Igazságtétel Bizottságának és több más, a rendszerváltásban aktív szerepet vállalt kisebb szervezetnek.
Az SZDSZ padsoraiból - a benyújtott módosító indítványokat indokolva - a felszólaló képviselők azt hangsúlyozták, hogy célszerű lenne a fennmaradó, mintegy 20 millió forintos támogatási keretet az egészségügyi és szociális szervezetek, egyesületek között felosztani. A támogatott szervezetek körét meghatározó ideiglenes parlamenti bizottság elnöke, Zimányi Tibor azonban úgy ítélte: a humanitárius szervezetek a közeljövőben a népjóléti tárca költségvetési keretéből igényelhetnek forrásokat. Helytelenítette ugyanakkor, hogy több felszólaló igyekezett szembeállítani a támogatások elosztásánál a múltban meghurcoltakat tömörítő szervezeteket és a különféle szociális, humanitárius egyesületeket. Éppen ezért javasolta, hogy az ellenzék módosító indítványait vesse el a Tisztelt Ház, s a határozattervezetet eredeti formájában fogadja el. Ez így is történt, hiszen - a módosító indítványok elvetése után - 130 képviselő voksolt az eredeti határozati javaslat mellett, míg 35-en nemmel szavaztak, s 73-an tartózkodtak.
Az elnöklő Szűrös Mátyás ezt követően bejelentette, hogy folytatják az interpellációk megtárgyalását. Kónya Imre azonban figyelmeztette a jelenlevőket, hogy a Házbizottság határozata értelmében hat óra után már csak kérdések kerülhetnek a plénum elé, tekintettel arra, hogy számos vidéki képviselőnek e kora esti órán már indul a vonata, így nem tudnának érdemben állást foglalni az interpellációkra adott válaszoknál. (folyt.köv.)
1990. szeptember 18., kedd 19:23
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|