Rendszerváltás és az MTI

	A vasárnapi népszavazás árt a demokráciának?
-------------------------------------------- München, 1990. július 26. (SZER, Magyar híradó) - Népszavazás a nyár és az iskolai vakáció kellős közepén, amikor sokan nyaralnak. Nem dönti ez el előre az eredményt? Különösen olyan kérdésben, mint ez, amiről Kasza László gondolkodik hangosan: - Vasárnap népszavazás lesz, országunk történetében másodszor. Napjaink pezsgő politikai életének az a "moszatikus lehetőségekkel" való élni tudásnak bizonyítéka, hogy alig nyolc hónap alatt kerül sor mindkettőre. Furcsa, de így van, az elnökválasztás mindkét esetben téma. Tavaly novemberben négy közül egyik kérdésként, most vasárnap kizárólagosan. Annyira fontos lenne ez az ügy, hogy ilyen sűrűn kell faggatni róla az egész társadalmat? Tudjuk, hogy nem. És a népszavazás kezdeményezői sem mindenekelőtt azért tűzték napirendre a kérdést, mert tisztázni szeretnék az államelnök hatáskörét, hanem mert más politikai célt szeretnének segítségével elérni. Novemberben az SZDSZ azért vette fel a listára az államelnök megválasztásának ügyét, mert meg akarta akadályozni, hogy Pozsgay Imre legyen az államelnök. Az MSZP pedig most visszafizet: megkérdőjelezi az SZDSZ-jelölt Göncz Árpádot, és mintegy mellesleg kiosztja az MDF-t is, amely egységet kötött elnökválasztási ügyben az SZDSZ-el. A két indíték ugyan más és más fajsúlyú, de ez nem változtat a tényen, hogy az elnökválasztás ürügyén rendezett népszavazás csak eszköz. (folyt.) 1990. július 26., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Népszavazás - 1. folyt.
Talán ez a felismerés is szerepet játszik abban, hogy meglehetősen kevés társadalmi érdeklődés előzi meg a vasárnapi eseményt. De nemcsak társadalmi. A pártok sem lelkesednek érte, hiszen sérti politikai céljaikat. Kivétel a kezdeményező MSZP és néhány kisebb parlamenti képviseletet nem nyert párt. Így aztán reális a veszély, hogy inkább fürdeni megy vasárnap a választásra jogosultak többsége, mint szavazni. A parlamenti pártok - az MSZP kivételével - ezt szeretnék, hiszen, ha nem lesz 50 százalékos választási részvétel, érvénytelen a szavazás, marad minden a régiben, a parlament választja a köztársasági elnököt. Csupán a Kisgazdapárt szólította fel bojkottra a híveit, de a többi párt is érezteti: a távolmaradás felel meg legjobban érdekeinek, hiszen ha a szavazás érvényes lesz, akkor vesztenek, mert a közvéleménykutatás szerint azok többsége, akik elmennek szavazni, az MSZP javaslatát támogatják - igennel fognak voksolni. Persze felmerül a kérdés: ha ilyen nagy az ellenérzés, akkor miért jött össze a népszavazás kiírását követelő több százezer aláírás? Erre azt lehetne válaszolni, hogy azért, mert több százezren valóban maguk akarják megválasztani az államelnököt, de hol van ez a közel 8 milliós választásra jogosultak többségétől? De nem hiszem, hogy ez lenne a helyes megközelítés. Sokkal inkább az a helyzet, hogy manapság nálunk százezer aláírást majdnem mindenhez össze lehet gyűjteni. Az emberek aláírnak, mert nem kell félni a megtorlástól, mert ez a demokratikus. Megfontolandó, hogy nem kell-e felemelni a szükséges aláírások számát így védekezve a visszaélések ellen. Végső fokon a demokráciának árt az, aki olyan ügyben gyűjt aláírást, ami aztán nem mozgósítja a társadalom többségét -, ha ugyan igaz, hogy az MSZP kivételével valamennyi parlamenti párt érdeke, hogy a választók ne éljenek jogaikkal vasárnap és ne menjenek el szavazni. De nem ez a demokrácia. Olyan ügyekben kell felvetni a kérdéseket, amelyek valós problémák, amelyek esetében nem a passzívitás a legjobb megoldás, hanem amely lehetőséget ad az aktív döntésre. +++ 1990. július 26., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »