|
|
|
|
Duna-gate
|
---------
Washington, 1990. július 26. (Amerika Hangja, Esti híradó) - Kedves hallgatóink, most átadjuk a szót Szénási Sándor budapesti tudósítónknak:
- Bíróság elé állítják a Duna-gate egykori szereplőit, közöttük Végvári József őrnagyot is, a Belügyminisztérium hírhedt III/3-as csoportfőnökségének munkatársát, aki elsősorban a zenei élet titkosszolgálati megfigyelésével foglalkozott. Ám a politikai változások hatására a nyilvánosság elé lépett és a Fidesz, illetve az SZDSZ védelme alatt a Fekete Doboz nevű független video-folyóirat munkatársai előtt vallomást tett.
Elmondta, hogy a belügy hogyan épült be az ellenzékbe, hogy a Német-kormány, sőt az MSZP vezetői, közöttük Nyers Rezső, Pozsgay, Horn Gyula hogyan kapták kézhez a titkos jelentéseket, amelyek alapján könyebben tárgyalhattak az akkor még létező Ellenzéki Kerekasztallal.
Végvári őrnagy színre lépése akkor figurákat borított a sakkmezőn, le kellett mondania a III/3-as csoport főnökének, később magának a belügyminiszternek is. És akkor történt, hogy Pozsgay Imre hitele súlyosan megrendült.
Az őrnagy azokban a napokban bújkált, egykori kollégái ugyanis súlyosan megfenyegették, életére törtek, árulónak nevezték, amiért kiadta őket, és amiért a videosókat becsempészte a belügy épületébe, hogy megmutassa nekik, milyen iratanyag megsemmisítésére készül a hatalom, hogy működésének áruló nyomait elrejtse.
Ismeretes, hogy akkoriban, tehát az év elején még az akkor uralkodó MSZP és a belügy is iratok tonnáinak százait égettette el. Végvári Józsefet akkor az ügyészség vonta felelősségre a szolgálati kötelmek megsértése miatt, és enyhe büntetést kapott a nyilvánvaló politikai döntés következtében. Nem lehetett ugyanis azt az embert börtönbe zárrni, aki ilyen mértékben járult hozzá a pártállam leleplezéséhez és belügyi vonalon a szétveréséhez. (folyt.)
1990. július 26., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Duna-gate - 1. folyt.
|
Végvári őrnaggyal akkor magam is találkoztam egy illegális lakáson, ahol a Fidesz egyik embere, egy lány vigyázott rá. Az őrnagy akkor elmondta nekem, ő nem elégszik meg a csoportfőnök megbuktatásával, azt akarja elérni, hogy a belügyminiszter is lemondjon - ez végül is megtörtént. Ám még ennél is többre tört, az egész kormány bukását óhajtotta, amelyet - mondta ő - komoly dokumentumok segítségével ér majd el.
Nos, végül is az sosem derült ki, milyen dokumentumokat rejtett el, és hol, illetve, hogy ezeknek milyen hatása lett, vagy lehetett volna; a tavaszi választások ezt a kérdést megoldották. Ám nem kevésbé érthetetlen, hogy Végvári ügyét most miért veszik elő.
A Katonai Főügyészség főosztályvezetője szerint erre azért van szükség, hogy a Duna-gate ügy befejezésére jogi indokok alapján kerüljön sor, tehát bíróság előtt, amelyre odakerül majd két volt még belügyminisztériumi vezető dr. Horváth József és Pallagi Ferenc is.
A per lefolytatásáról a legfőbb ügyész intézkedett a nyilatkozatok szerint politikai áramlatoktól függetlenül, kizárólag szakmai indokok alapján. A legfőbb ügyész úgy véli, hogy a különleges titkosszolgálati eszközök akkori alkalmazása olyan bűncselekmény, amelynek veszélyessége a társadalomra nem csökkent olyan mértékben, hogy a büntetés kiszabása elkerülhető lenne.
Ez a mondat első hallásra azt jelenti, hogy a Belügyminisztériumon belül ma is léteznek olyan áramlatok, amelyek tehát komoly veszélyt jelenthetnek, ilyen módon tehát egyszerű óvintézkedésről vagy éppen precedens-teremtésről lenne szó, amellyel az új rendszert védik. Mások szerint azonban a pernek mégiscsak van politikai éle is, de egyelőre itt az átláthatatlan ki, vagy mi ellen. (folyt.)
1990. július 26., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Duna-gate - 2. folyt.
|
Komoly hírforrások máig azon erősködnek, hogy az MSZP mai vezetőinek kezében vannak olyan listák, amelyek besúgók neveit tartalmazzák és a besúgók között állítólag ismert és tisztelt emberek vannak.
A per ténye és az utóbbi híresztelés között azonban csak akkor jöhet létre kapcsolat - politikai értelemben is -, ha a bíróság előtt a vádlottak terhelő nyilatkozatot tesznek az MSZP vezetőire, bizonyítván, hogy a lehallgatások és besúgások tudtukkal, sőt ösztönzésükre történtek.
Továbblépve: felteszik a kérdést, mindez összefügghet-e a népszavazás szocialista kezdeményezésével, amely ha sikerül megerősítheti az MSZP tekintélyét, azt a tekintélyt, amelyet viszont egy ilyen per csak leronthat. Mindez a találgatások világába tartozik, fölösleges folytatni, illetve lehet, de csak azután, ha a per elkezdődik. +++
1990. július 26., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|