|
|
|
|
Jegyzet a Torgyán-jelenségről
|
-----------------------------
München, 1990. július 20. (SZER, Magyar híradó) - Torgyán József talán az egyik legvitatottabb alakja a parlamentnek. A Kisgazdapárt frakcióvezetőjének szenvedélyes - hogy erősebb jelzőt most ne használjunk - felszólalásai sűrűn kavarnak vihart. Farkas Pál megérti Torgyánt.
- Ceterum censeo ..., továbbá javaslom Carthago elpusztítását - mondta Plutarchos szerint minden szenátusi beszéde végén az idősebb Cato.
Mindig komoly arcú, magas, szikár embernek képzeltem a józanéletű cenzort, a tisztességes munka és a tiszta erkölcs feddhetetlen őrét, nem afféle korpulens, kedélyes mosolyú férfiúnak, mint amilyen Torgyán József.
Elismerem: furcsának tűnhet a párhuzam - mégis egyre gyakrabban idézi bennem az a régi római, a sok oldalról támadott kisgazdapárti politikus alakját. Azért a tulajdonságáért, amiért Catót is sokan és sokszor támadták - és amiért ma szinte kötelező valakit támadni: kérlelhetetlen emlékezetéért.
Nos, én éppen ezért tisztelem Torgyán Józsefet. Mert eszembe juttatja nagyapám kis földjét és a téeszesítéskor kivert szemfogait, apám üzletét, amelynek fogasáról a kabátját sem akaszthatta le - bár így is szerencséje volt, mert előtte a vonatablakon kiugorva megúszta a málenkij robotot; a lángra lobbanó tankot, amelyik azért még géppuskájával lekaszabolta a kenyéért sorbanálló nagyanyámat; a börtönkaput, amely előtt a a bátyámat vártam, aki három hónapig mindennap úgy ébredt, hogy ez a napja lesz az utolsó; a táviratot, amelyben a húgom közölte, hogy neki elege volt: Svájcban marad; az ócska kávét az ócska presszóban, ahol egy ócska civilruhás figyelmeztetett, hogy maradjak nyugton, ha még egyszer az életben vissza akarom kapni az útlevelemet és viszont akarom látni a húgomat.
Szóval: eszembe juttatja az országot, ahol éltem és élek; a hazámat: édes kis Magyarországot, ahol ezek a dolgok megtörténtek, megtörténhettek. (folyt.)
1990. július 20., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|