|
|
|
|
Az Ifjúsági Demokrata Fórum nyílt levele Matvej Burlakov
tábornok úrnak
(OS)
|
1990. július 4., szerda -
Tábornok Úr
Felháborodással olvastuk legutóbbi nyilatkozatát a magyarországi csapatkivonásokkal kapcsolatban. Ön magyar fizetési kötelezettséget emleget, holott nagyon jól tudja, hogy a szovjet csapatok 45 éves ittlétük alatt mennyi kárt okoztak hazánknak (környezetszennyezés, közlekedési balesetek, köztörvényes cselekedetek, stb.), nem beszélve arról a felmérhetetlen kárról, amelyet 1956-ban okoztak emberéletben és anyagiakban. Ön nagyon jól tudja, hogy a szovjet csapatok magyarországi ittléte 1945-1957 között jogilag megalapozatlan volt, az aközben okozott károkért így Önöket jogi úton elszámoltatni nem lehet, mint, ahogy Ön akart velünk elszámolni.
Ön jól tudja, hogy a szovjet állampolgárok lakásproblémái csakis a szovjet kormány hatáskörébe tartoznak, az elhelyezési nehézségek tehát semmiképpen sem érinthetik a magyar társadalmat. Ön hivatkozik a nemzetközi jogra s arra, hogy a magyar kormány képviselői ezen jogi normák fölé helyezik a magyar érdekeket és törvényeket. Azt természetesnek tartjuk, hogy 45 év után szabadon választott, az Országgyűlésnek felelős nemzeti kormány saját biztonsági érdekeit előrébbvalónak tartja az olyan nemzetközi szerződésekkel szemben, amelyek ezeket az érdekeket csorbítanák. Úgy látjuk, hogy az Ön által képviselt magatartás nem felel meg a kivonulási szerződés szellemiségének, ellentétes a kitűzött jószomszédi viszony megvalósításának gondolatával és az általános enyhüléssel.
Reméljük, hogy a nyilatkozat nem a két ország közötti kapcsolat hivatalos álláspontja.
Meg vagyunk győződve arról, hogy a katonai jóvátételszerű járulékos jövedelmek felett végleg elszállt az idő, és hogy az Ön által képviselt dialektikus machiavellizmus is legfeljebb elszólás marad és a fenyegetés beváltására nem lesz sem mód sem szükség. Mi már az 1848-as 12 pontunkban követeltük, hogy katonáinkat ne vigyék külföldre és az idegen katonákat pedig vigyék el tőlünk. Most ez a majd másfélévszázados vágyunk végre valóra válhat, hogy államiságunkat mi építhessük egyedül saját fegyveres erőinkkel. Reméljük ezt Ön sem akarja kétségbe vonni. Mi reménykedünk, hogy az Önök országában a peresztrojka győzedelmeskedni fog és Ön is ezen eszme híve így nem gondolja komolyan, hogy egy idegen országban kívánja tovább állomásoztatni hadseregüket.
Mi úgy érezzük a megbékélés ma a legfontosabb teendőnk ezen a bolygón és ennek nem a hadsereg ittléte a biztosítéka. (OS)
1990. július 4., szerda 18:36
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|