|
|
 |
|
 |
Országgyűlés - Keddi munkanap (1. rész)
|
1990. június 12., kedd - Szabad György elnökletével néhány
perccel 10.30 óra után folytatta munkáját a Parlament. A május 24-én
megkezdett ülésszak keddi munkanapján 308 képviselő vett részt.
Szabad György a napirendet ismertetve elmondta, hogy az
elhatározottak szerint megvitatják az országgyűlési bizottsági
tagságra vonatkozó összeférhetetlenségről szóló országgyűlési
határozati javaslatot, valamint a közkegyelem gyakorlásáról szóló
törvénytervezetet. Hozzáfűzte: mindemellett interpellációkkal és
kérdésekkel is foglalkozniuk kell a képviselőknek.
A napirend előtt kért szót Molnár Péter (Fidesz), és arra hívta
fel képviselőtársai figyelmét, hogy a sajtóprivatizációt vizsgáló
bizottságban született döntés - amely a bizottság esetében zárt
ülések tartását rendeli el - veszélyezteti a nyilvánosságot. A
képviselő rámutatott, hogy a házszabály értelmében csak
államtitkokat érintő kérdések tárgyalásakor lehet zárt üléseket
tartani. Rávilágított arra is, hogy e bizottság munkája során
különösen szükséges a nyilvánosság kontrollja.
Ezt követően az MDF képviselőcsoportjának padsorából Grezsa
Ferenc kapott szót, és felolvasta az MDF parlamenti frakciójának
nyilatkozatát. A nyilatkozat szerint az MDF-es képviselők úgy
látják, hogy jelenleg kettős hatalmi rendszer van hazánkban, mivel a
városokban, településeken, az egyes kerületekben, a gyárakban és az
üzemekben még mindig él a régi rendszer. Ennek jegyében ugyancsak
tovább folyik a közvagyonnal való felelőtlen gazdálkodás és a
hatalmi átmentés. Mindezek tükrében az MDF képviselőcsoportja
különösen fontosnak tartja az önkormányzati törvény mielőbbi
megalkotását, mert határozott álláspontjuk, hogy csak az őszi
helyhatósági választások után lehet befejezettnek tekinteni a
rendszerváltást. Ezért leszögezik, hogy a nyári időszakban is
folytatni kívánják a parlamenti munkát, mindaddig, amíg megszületik
az önkormányzati törvény.
Mindehhez Grezsa Ferenc - még mindig az MDF-képviselőcsoport
álláspontját tolmácsolva - hozzáfűzte: minden olyan kísérlet,
amelynek nyílt vagy burkolt célja a helyhatósági választások
megtartásának hátráltatása, súlyos támadás a kibontakozó demokrácia
ellen. E körbe sorolta azt a jelenleg folyamatban lévő népszavazási
kezdeményezést, amelyet a köztársaságielnök-választás módjával
kapcsolatban az MSZP, az MSZMP, illetve e pártokkal akarva vagy
akaratlanul együttműködő szervezetek, magánszemélyek folytatnak.
(folyt.köv.)
1990. június 12., kedd 12:58
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - Keddi munkanap (2. rész)
|
A nyilatkozat elhangzása után azonnal szót kért Pozsgay Imre, az
MSZP parlamenti frakcióvezetője. Bejelentette: a szocialista
képviselők is csatlakoznak az MDF indítványához. Ám határozottan
visszautasította azokat a politikai gyanúsítgatásokat, amelyeket a
nyilatkozatban érzékelt. Leszögezte egyúttal, hogy az MSZP nem
kezdeményezője, hanem egyik résztvevője az aláírásgyűjtésnek.
Végezetül Pozsgay Imre hangsúlyozta, hogy az önkormányzati
törvénnyel való késlekedésért éppen a kormányt terheli a felelősség,
hiszen a kormány vitte bele a Parlamentet az alkotmánymódosítás
meddő vitájába, ahelyett, hogy e fontos törvénytervezetet
beterjesztette volna.
Torgyán József, a Kisgazdapárt frakcióvezetője ugyancsak
lelkesen csatlakozott az MDF felhívásához, bejelentve, hogy akár
egész nyáron át hajlandók dolgozni annak érdekében, hogy ne csupán
az önkormányzatok ügyét rendező törvény, hanem a földtörvény is
megszülessen. Torgyán József egyúttal reagált Pozsgay Imre
hozzászólására, s felhívta a szocialisták figyelmét arra: az előző
kormányt és parlamentet terheli a felelősség azért, hogy a jelenlegi
törvényhozásnak még ma sincsenek meg a működéshez szükséges alapvető
feltételei, nincs többpárti házszabály, és hiányzik a képviselők
jogállását rendező jogszabály is.
Orbán Viktor, a Fidesz-frakció vezetője is egyetértett azzal,
hogy a nyári hónapokban rendkívüli ülésszakon folytassa munkáját a
Parlament, de csak azzal a feltétellel, hogy végérvényesen rendezzék
a képviselők jogállását, mielőtt az önkormányzati és más jelentős
törvényeket megalkotják. (folyt.köv.)
1990. június 12., kedd 13:00
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - keddi munkanap (3. rész)
|
Az elfogadott napirendnek megfelelően ezt követően az
országgyűlési bizottsági tagságra vonatkozó összeférhetetlenségi
határozattal foglalkozott a plénum. Szabad György ismertette az
országgyűlési határozati javaslat módosított szövegét, miszerint a
képviselők jogállásáról szóló törvény hatályba lépéséig miniszter,
illetve politikai államtitkári tisztséget betöltő képviselő nem
lehet tagja országgyűlési bizottságnak. A javaslattal kapcsolatban
senkinek sem volt észrevétele, így a döntés hamar megszületett, a
képviselők 316 igenlő szavazattal elfogadták az indítványt.
Az előzetesen eldöntött menetrend szerint ezután bizottsági
tagok megválasztására került volna sor, ám a Kereszténydemokrata
Néppártnak a jelöltekre tett javaslata nem érkezett meg idejében,
így az elnök a választást délutánra halasztotta.
Déltájban kezdte meg a plénum a társadalomban korábban nagy
érdeklődést kiváltó téma, a közkegyelem gyakorlásáról szóló
törvényjavaslat tárgyalását. A törvényjavaslatot a szabadon
választott országgyűlés megalakulása alkalmából, s egyúttal Nagy
Imre és mártírtársai haláláról megemlékezve terjesztette elő a
kormány. Balsai István igazságügyminiszter szóbeli indoklásában
egyebek között arról szólt, hogy a közkegyelem valódi célja a
megbocsátás, ám a realitásoktól szakadna el az a törvény, amely
differenciálás nélkül részesítene kegyelemben minden elítéltet. A
miniszter hangoztatta, hogy a törvényjavaslat kidolgozásánál nem
tévesztették szem elől a társadalom szempontjait, azt, hogy
emelkedik a bűnözés tendenciája, romlik a közbiztonság. Éppen ezért
a kegyelmi rendelkezés során figyelembe veszik az elítélt
személyiségét, továbbá az elkövetett bűncselekmény súlyát és
jellegét.
A törvényjavaslat meghatározza azokat a körülményeket, amelyek a
kegyelem gyakorlását kizárják. Nem részesülhetnek kegyelemben azok,
akiket kémkedés, államtitok, vagy katonai titok kiszolgáltatásának
bűntette miatt ítéltek el, a többszörös visszaesők, valamint az
emberölésért elítéltek. Ugyancsak nem számíthatnak kegyelemre azok,
akiket maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást,
életveszélyt, vagy halált okozó testi sértés, illetőleg különös
kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés, erőszakos közösülés,
szemérem elleni erőszak, természet elleni erőszakos fajtalanság,
terrorcselekmény, légi jármű hatalomba kerítése, kábítószerrel
elkövetett visszaélés, pénzhamisítás, rablás, kifosztás, halált
okozó, vagy különösen súlyos következménnyel járó zendülés,
szándékos emberöléssel végződő elöljáró, vagy szolgálati közeg
elleni erőszak, zsebtolvajlás bűntette miatt ítéltek el, illetve
ellenük büntető eljárást folytatnak. (folyt.köv.)
1990. június 12., kedd 14:49
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - Keddi munkanap (4. rész)
|
Balsai István hangoztatta: bár a lopás és a zsebtolvajlás nem
tartozik a legsúlyosabb bűncselekmények közé, mégis kezdenek
olyannyira elterjedni, hogy egyre inkább irritálják a lakosságot.
Ezek az elszaporodó bűncselekmények keltik főként azt a benyomást,
hogy romlik a közbiztonság. Ez a szempont indokolja, hogy az ilyen
bűncselekmények elkövetőit is kizárják a közkegyelemből.
A miniszter szólt arról is, hogy a törvényjavaslat a
szabadságvesztés végrehajtásának teljes elengedését az egy évet meg
nem haladó büntetésekre korlátozza, de ebből is kizárja a
visszaesőket. Az egy évnél hosszabb, de három évet meg nem haladó
szabadságvesztés teljes elengedését csak a gondatlan bűncselekmények
miatt elítéltek, valamint bizonyos humanitárius és szociális
szempontok fennállása esetében tartják indokoltnak. A három évet meg
nem haladó szabadságvesztés tartama egyharmadával, az a fölötti
szabadságvesztés időtartama pedig egynegyedével csökken a javaslat
szerint. A közkegyelem gyakorlásában megnyilvánuló megbocsátást
juttatja kifejezésre az a rendelkezés - mondotta Balsai István -,
hogy az egyébént kizáró körülmény alá eső elítéltek
szabadságvesztésének tartama az egynyolcadával csökken. Mindez azt
jelenti, hogy - az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek
kivételével - valamennyi, mintegy 12 ezer szabadságvesztésre elítélt
részesül a kegyelem valamilyen, differenciált formájában.
Az eljárási kegyelmet illetően a törvényjavaslat úgy
differenciál, hogy az 1990. június 1. előtt elkövetett vétségekre a
kegyelem feltétel nélkül vonatkozik, míg a bűntetteknél az az
általános szabály, hogy nem folytatják az olyan bűntett miatt
indított eljárást, amelyre a törvény három évnél kevesebb
szabadságvesztést ír elő.
Balsai István a társadalom megnyugtatására hangoztatta: a
kegyelemben részesülő elítéltek nem egyszerre, hanem fokozatosan
kerülnek szabadlábra. Ha három éven belül újból bűncselekményt
követnek el, a kegyelem hatályát veszti.
Végül utalt arra: Szokolay Zoltán MDF képviselő javasolta, hogy
a hivatali visszaélés, a vesztegetés és a hűtlen kezelés bűntettének
három évig terjedő szabadságvesztése büntetendő eseteire az eljárási
kegyelem ne terjedjen ki. A miniszter ezt a módosító indítványt
elfogadhatónak tartotta, és kérte, hogy az Országgyűlés ezzel a
változtatással fogadja el a közkegyelem gyakorlásáról szóló
törvényjavaslatot. (folyt.köv.)
1990. június 12., kedd 14:51
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - Keddi munkanap (5. rész)
|
Ezt követően Kónyáné Kutrucz Katalin (MDF) az Országgyűlés
Alkotmányügyi, Törvényelőkészítő és Igazságügyi Bizottságának
állásfoglalását tolmácsolta. A bizottság egyetértett a beterjesztett
törvényjavaslattal, és indokoltnak tartotta Szokolay Zoltán módosító
indítványának elfogadását. A testület elutasította ugyanakkor
Torgyán József (FKgP) javaslatát, miszerint az erős felindulásban
elkövetett emberölés bűntettére sem célszerű kiterjeszteni a
kegyelmet. A bizottsági előadó, szemben az általa képviselt testület
véleményével, megfontolásra javasolta Torgyán József indítványát.
Mészáros István, az Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi
Bizottság nevében kért szót, és összegezte az amnesztiáról
kapcsolatos hírek nyomán keletkezett véleményeket. Mint mondotta: a
lakosság körében elterjedt az a nézet, hogy a bűnözők kiengedésével
megrendül a közbiztonság. Az elítéltek ugyanakkor sürgetik, hogy a
rendszerváltás az ő életükön is éreztesse hatását. A bizottság egyik
legfőbb aggálya a törvényrendelettel kapcsolatban, hogy bizonyos
körben nem eléggé nagyvonalú, tehát nem kedvezményezi például a
fiatalkorúakat, más esetekben pedig, nevezetesen a gazdasági
bűncselekmények egy részénél, indokolatlan kegyelmet kínál.
Hiányolja a bizottság, hogy a kegyelem nem terjed ki a
mellékbüntetésekre és az intézkedésekre, pedig azok következményei
gyakran súlyosabbak, mint maga a főbüntetés.
A törvényjavaslat feletti általános vitában meglehetősen
szélsőséges nézetek csaptak össze. Az SZDSZ-es képviselők egyenesen
elfogadhatatlannak tartották a közkegyelem gyakorlásának javasolt
módját. Kőszeg Ferenc például arra a fonákságra mutatott rá, hogy a
törvényjavaslat ugyanúgy bírálja el a kémkedés miatt elítélteket,
mint a legsúlyosabb erőszakos bűncselekmények elkövetőit, azaz őket
is kizárja a közkegyelemből. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az
eljárási kegyelem gyakorlásával a társadalom megfosztja magát attól
a lehetőségtől, hogy elkövetett bűncselekmények esetén fény derüljön
az igazságra. Úgy vélte, ezt a törvényjavaslatot akár a régi
pártállam képviselői is készíthették volna, hiszen az túlságosan
engedékenynek bizonyul a közelmúltban elkövetett gazdasági
bűncselekményekkel, a privatizáció vadhajtásaival szemben. A
képviselő több társához hasonlóan a többszörös visszaesők
kilátástalan helyzetére mutatott rá. Túlságosan szigorúnak
minősítette az ilyen elítéltek elbírálását. Ezzel kapcsolatban
Torgyán József arról szólt, hogy a magyar büntető törvénykönyvnek a
visszaélésekre vonatkozó része egyáltalán nem mondható európainak, a
visszaesőket drákói szigorral sújtják, többféle joghátrány éri őket,
bűncselekményükért többszörösen kell bűnhődniük. Mindenképpen
indokoltnak tartotta a Btk. korszerűsítését. (folyt.köv.)
1990. június 12., kedd 15:42
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - Keddi munkanap (6. rész)
|
Darvas Iván (SZDSZ) színházi produkciónak is beillő, a teremben
többször derültséget keltő, de mélyen elgondolkodtató
,,szűzbeszédében,, mélységesen elítélte, bátortalannak,
szűkkeblűnek, szívtelennek minősítette a törvényjavaslatot. A
,,rovott múltúak frakciója,, nevében kérte: azt a türelmet,
bizalmat, amelyet a kormány óhajt magának, adják meg az elítélteknek
is, adjanak nekik lehetőséget arra, hogy újból visszatérjenek a
társadalomba. Elavult az egész büntetésvégrehajtási rendszerünk -
mondotta -, kizárólag a társadalom bosszúját testesíti meg.
Sürgette, hogy ezt az elhibázott szemléletmódot mihamarabb
változtassák meg. Summázó véleményként leszögezte: jelenlegi
formájában elfogadhatatlannak tartja a törvényjavaslatot, s kérte,
hogy az illetékes bizottság európaibb szellemben dolgozza azt át.
Szabó János (FKgP) ugyancsak azt hangoztatta, hogy nem ért egyet
a törvényjavaslattal, bár - mondotta - a pártfegyelemre tekintettel
igennel fog szavazni. Ellenérvként teljesen más szempontokat sorolt
fel, mint a szabad demokrata képviselők. Úgy vélte: a bűnözés oly
mértékben nő, s olyannyira romlik a közbiztonság, hogy indokolatlan
a közkegyelem gyakorlása. Azt a véleményt is megkockáztatta: a
kormányprogram esetleg azon is megbukhat, hogy bűnözők tömegei
zúdulnak a társadalom nyakába. (folyt.köv.)
1990. június 12., kedd 15:46
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - Keddi munkanap (7. rész)
|
A képviselők - megszakítva a közkegyelem gyakorlásáról szóló
törvényjavaslat vitáját - hozzákezdtek a már több ülésnap óta húzódó
interpellációk tárgyalásához.
Raj Tamás (SZDSZ) egyes temetők aggasztóan elhanyagolt voltára
hívta fel a figyelmet a belügyminiszterhez intézett
interpellációjában. Mint megjegyezte, különösen a zsidó temetők
vannak mostoha helyzetben, sok esetben fennmaradásuk is kérdéses. Az
interpellációra válaszoló Morvay István belügyminisztériumi
államtitkár jogos igénynek tartotta a kegyeleti helyek gondozását,
ám hozzáfűzte, hogy a jelenlegi rendelkezések értelmében a temetők
fenntartása az önkormányzatok, illetőleg az egyházak hatáskörébe
tartozik. Az államtitkár tájékoztatásul elmondta még, hogy az
Országos Rendőr-főkapitányság május óta fokozottan őrzi a zsidó
kegyhelyek és temetők környékét.
Raj Tamás nem fogadta el az államtitkár válaszát, s az
interpellációs gyakorlatban szokatlan módon újabb viszontválaszt
adott, amelyben példák sorával igyekezett bizonyítani, hogy több
hazai zsidó temetőben okoztak a közelmúltban jelentős károkat. Annak
ellenére, hogy a interpelláló képviselő nem értett egyet a
válasszal, az Országgyűlés azt elfogadta.
Egy eddig ismeretlen ügyre és számos tisztázandó kérdést felvető
vállalkozásra irányította a törvényhozás figyelmét Ómolnár Miklós
(FKgP) interpellációja. A képviselő ugyanis azt tette szóvá, hogy a
Belügyminisztérium keretén belül egy fegyverkereskedelemre
szakosodott kft. jött létre, s a vállalkozásba belügyi tisztek és
alkalmazottak is mintegy 30 százalékos magántőkével vesznek részt.
Erre az interpellációra is Morvay István belügyminisztériumi
államtitkár adott választ, s egyebek közt elmondta, hogy a
belügyminiszter már vizsgálatot rendelt az ügyben, s e hét végéig
valamennyi belügyminisztériumi dolgozónak jelentést kell tennie, ha
valamilyen vállalkozásban részt vesz. Kifejtette ugyanakkor azt a
véleményét, miszerint a kft. még az előző minisztériumi
adminisztráció közreműködésével jött létre. A választ mind az
interpelláló képviselő, mind az Országgyűlés elfogadta, bár Ómolnár
Miklós hozzáfűzte: a Belügyminisztériumban elrendelt vizsgálat
eredményét minél szélesebb körben, így a sajtóban is nyilvánosságra
kell hozni.
Becker Pál (MDF) interpellációjában a KISZ-, illetve jogutódja,
a Demisz-székház eladási ügyletével kapcsolatban egy per indítását
helyezte kilátásba. Emlékeztetett arra, hogy tavaly júniusban a
Demisz 780 millió forintért adta el székházát a Magyar Hitel
Banknak. (folyt.köv.)
1990. június 12., kedd 17:13
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - Keddi munkanap (8. rész)
|
Mint mondta: az akkori jogügylet nem sértette az érvényben lévő
rendelkezéseket, ám ellentétes volt az alkotmánnyal, amely szerint
az állami tulajdon nemzeti vagyon, s mint ilyen egységes és
oszthatatlan. A képviselő úgy ítélte, hogy az egy esztendővel
ezelőtt született vagyonátruházási szerződés - mint alkotmányba
ütköző megállapodás - semmisnek tekinthető. Az interpellációra
válaszolva Nyiri Sándor megbízott legfőbb ügyész leszögezte: bár
megérti a képviselő erkölcsi és politikai fenntartásait, nem lát
lehetőséget a szerződés érvénytelenítésére. Mint mondta: egy
felülvizsgálatnál a szerződés megkötésekor érvényben lévő
jogszabályokat kell figyelembe venni, s a jelen esetben nem
helytálló az a következtetés sem, hogy a szerződésben foglaltak
alkotmányba ütköznének. A megbízott legfőbb ügyész emellett
feltételezte, hogy a Demisz a vételárat ifjúsági célokra fordította.
Mindehhez hozzátette: a Demisz vagyonának felmérése, valamint az
ezzel kapcsolatos elszámoltatás az Állami Számvevőszék hatáskörébe
tartozik. Az interpelláló képviselő Nyiri Sándor válaszát nem
fogadta el, s bejelentette: dokumentumok vannak a birtokában arra
vonatkozóan, hogy a Demisz milyen célra használta fel a több száz
milliós összeget, s e dokumentumokat a megfelelő fórumokon be is
fogják terjeszteni. A képviselőhöz hasonlóan az Országgyűlés sem
fogadta el a megbízott legfőbb ügyész válaszát, s így az elnöklő
Szűrös Mátyás az interpellációt az alkotmányügyi bizottság
hatáskörébe utalta.
A fentieken kívül interpelláció hangzott még el a nagytétényi
Metallokémia gyár okozta környezetszennyezés, az Üdülési
Főigazgatóság, valamint a szénbányászat aktuális gondjainak
tárgyában. (folyt.köv.)
1990. június 12., kedd 17:15
|
Vissza »
|
|
Javítás az mtib2009 sz. hírre
|
Mai mtib2009 számú, Országgyűlés - Keddi munkanap (4. rész) című
hírünk utolsó bekezdésének 3. sorában a szöveg helyesen:
...három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő eseteire...
------
(MTI)
1990. június 12., kedd 19:04
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - Keddi munkanap (9. rész)
|
Az interpellációkat kérdések követték. Tizenkét képviselő
kérdéseire válaszoltak vagy kíséreltek meg válaszolni az illetékes
miniszterek. Mindezek alapján elhangzott például:
A népjóléti tárca támogatja, hogy a közlekedési kedvezmény
korhatárát a nyugdíjasok esetében 65 évre szállítsák le, továbbá
kezdeményezi a közlekedési - ideértve a MÁV- - kedvezmények komplex
felülvizsgálatát. Részben ehhez kapcsolódott: a Pénzügyminisztérium
tudomása szerint nincs költségvetési akadálya annak, hogy a
lakbértámogatást, illetve a családi pótlékot - amely immár alanyi
jogon jár - megkapják az érintettek. Az önkényes lakásfoglalókkal
szemben indított ,,hajtóvadászat,, leállítása, s az ilyen helyzetbe
kényszerült emberek sorsának rendezése aggályosnak tűnik: a
Belügyminisztériumnak egyelőre csupán arra futotta idejéből,
erejéből, hogy a helyi tanácsokat felkérje az emberséges
ügyintézésre.
Sokak előtt ismertté váltak olyan esetek, amikor a szovjet
katonák távozása veszélyeztette - például fegyverek eladásával - a
vagyon- és közbiztonságot. A megoldás: a BM utasította a rendőrséget
az esetleges törvénybe ütköző esetek felderítésére és megelőzésére.
Szó volt arról is, hogy a hit- és erkölcstan oktatása nem lesz
kötelező, az illetékes miniszter kijelentését félreértették, bár
kétségtelenül közel áll gondolkodásmódjához ez a megoldás. A hit- és
erkölcstan csupán fakultatív tárgy lesz, az órarendbe és nem a
tananyagba épül be.
Középtávú, a finanszírozási feltételeket is tartalmazó terv
készül újabb nyugati határátkelőhelyek megnyitásáról. Ausztria
például hat új határátkelő megnyitásában működne közre, ezek:
Fertőd, Fertőrákos, Jánossomorja, Bozsok, Szentpéterfa és
Pinkamindszent. A megvalósulásig azonban a Vám- és Pénzügyőrség,
valamint a BM Határőrség Országos Parancsnoksága ideiglenes
határátkelőhelyek működésére is engedélyt fog adni, ha szükséges.
Hosszabb időt vett igénybe a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági
Alapítvánnyal kapcsolatos kérdések tárgyalása. A hosszúra sikeredett
és a kérdéseket megelőző indoklás után annyit lehetett megtudni: az
ifjúságpolitikai tevékenység alapja a gyermek- és ifjúsági törvény,
valamint részben az önkormányzati, részben pedig az
államháztartásról szóló törvény megalkotása, továbbá a szükséges
szervezeti egység megteremtése. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a
Miniszterelnöki Hivatalon belül fel kell állítani egy egységes
gyermek- és ifjúságpolitikai titkárságot. Ám egyszer s mindenkorra
korlátozni szükséges az állami ifjúságpolitikai tevékenységet, amely
nem terjedhet túl a pénzforrások megteremtésén és felhasználásának
ellenőrzésén. (folyt. köv.)
1990. június 12., kedd 19:18
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - Keddi munkanap (10. rész)
|
A gyermek- és ifjúsági célú ingatlanok két részre
csoportosíthatók: egy részük tanácsi kezelésű, más részük -
amelyeket a KISZ-Demisz kezelt - a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági
Alapítványhoz tartozik, ez több mint 60 ingatlan. Az alapítvány ezek
kezelésére megfelelő forma, ám az eddigi kuratórium összetételén
szükséges változtatni. A művelődési, munkaügyi, pénzügyi, népjóléti
tárcák mellett nincs benne helye az ipari-kereskedelmi tárcának, a
Magyar Úttörők Szövetségének tagságát pedig fel kellene függeszteni
mindaddig, amíg nem tesz eleget elszámolási kötelezettségének. Helye
lenne benne viszont a Cserkészek Országos Szövetségének, a súlyos
egészségkárosodásban szenvedő gyermekek, valamint az állami
támogatottak országos szervezeteinek. A két utóbbi kategóriába több
százezer gyermek tartozik, és az állami ifjúságpolitikában semmiféle
érdekképviseletük nincs.
Végezetül elhangzott: az alapítvány megszüntetése jelenleg több
ezer gyermek nyári üdültetését, táborozását tenné lehetetlenné. A
kormány egyébként a megyei (fővárosi) tanácsoknak a nyári
üdültetésre a központi ifjúsági alapból normatív támogatásként 18,1
millió forintot adott. A nemzeti és a regionális alapítványok
tulajdonába került vagyon szinten tartására 20 millió forintot a
kormány már akár holnap átutalhat. A gyermek- és ifjúsági
turizmushoz, a kedvezményes kölcsönzéshez eddig ez évben 7 millió
forinttal járult hozzá,míg a táborozáshoz - pályázat útján - 15
millió forintot ad. (folyt.köv.)
1990. június 12., kedd 19:20
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - Keddi munkanap (11. rész)
|
Az Országgyűlés háromnegyed hatkor - az interpellációk és a
kérdések megtárgyalását követően - tért vissza újból a közkegyelem
gyakorlásáról szóló törvényjavaslat vitájára. A Magyar Szocialista
Párt képviselői közül egyedül Szabó György kért szót e napirendi
ponttal kapcsolatban. Megjegyzendő egyébként, hogy a
kereszténydemokrata képviselők közül senki sem kívánt részt venni
ebben a vitában. Szabó György az MSZP-frakció nevében határozottan
támogatta azt a módosító javaslatot, miszerint a hivatali
visszaélés, a vesztegetés, illetve a hűtlen kezelés bűntette
esetében ne kerülhessen sor eljárási kegyelemre. Oláh Sándor, a
Kisgazdapárt képviselője arra figyelmeztetett: még nem történt meg
teljes egészében a rendszerváltás, így tehát a nemzetnek nincs oka
arra, hogy örömében kegyelmet osztogasson. Gusztustalan
provokációnak minősítette egyébként a törvényjavaslat
megszületésének módját, szerinte a korábbi kormány
amnesztiajavaslatának kiszivárogtatói nyomást akartak gyakorolni a
társadalomra és a Parlamentre. Ugyancsak nem tartotta gusztusosnak,
hogy a közkegyelem kihirdetését Nagy Imre és mártírtársai
tisztességes eltemetésének évfordulójához kössék. Gali Ákos (MDF)
javasolta, hogy a törvényjavaslat Nagy Imrét érintő részét hagyják
ki a szövegből. Fodor Gábor a Fidesz nevében arról szólt, hogy a
fiatalkorúakra nem fordít kellő figyelmet a törvényjavaslat.
Egyébiránt úgy ítélte meg, hogy véleménye szerint az amnesztia nem
lesz veszélyes a társadalom számára. Salamon László (MDF) ügyvédi
hivatásához méltó védőbeszédet tartott a törvényjavaslat mellett. A
vitában felmerült aggályokra válaszolva egyebek között kifejtette,
hogy ha valóban vannak olyanok, akik államellenes bűncselekmény
címén ülnek magyar börtönökben, akkor nekik nem amnesztia jár, hanem
perújrafelvétel, valamint erkölcsi és anyagi rehabilitáció. Nem
értett egyet azzal a javaslattal, hogy a mellékbüntetésekre, így
például a vagyonelkobzásra is terjedjen ki a kegyelem, hiszen - mint
mondta - az amnesztiának nem célja a kártérítés, az elítélt
elégedjen meg az állam kegyelmi gesztusával. (folyt.köv.)
1990. június 12., kedd 19:47
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - Keddi munkanap (12. rész)
|
Az elnöklő Vörös Vince az általános vita lezárását követően
megnyitotta a törvényjavaslat feletti részletes vitát, ám ebben már
nem hangzottak el érdemi észrevételek. Ezt követően Balsai István
igazságügyminiszter kapott lehetőséget, hogy reflektáljon a vitában
elhangzottakra, egyebek között kijelentette: az igazságügyi
kormányzat már megkezdte az államellenes bűncselekmények miatti
elítélések felülvizsgálatát. Egyébként - közölte - általános szokás,
hogy az ilyen bűntettek elkövetőit a közkegyelem nem érinti.
Határozott szándéka a kormánynak - fejezte be mondanivalóját -, hogy
kedvező formában változzanak a büntetésvégrehajtási körülmények.
Este háromnegyed hétkor került sor a határozathozatalra. Vörös
Vince időközben bejelentette, hogy ezúttal nem tartják magukat az
eredeti megállapodáshoz, és mivel a tavaszi ülésszak utolsó
ülésnapjához érkezett, kivételesen este 6 után is folytatják a
munkát.
A képviselők elsőként Szokolay Zoltán módosító indítványáról
szavaztak, s 280-an voltak amellett, hogy a hivatali visszaélés, a
vesztegetés és a hűtlen kezelés bűntette ne essen az eljárási
kegyelem hatálya alá. A plénum elutasította Torgyán József módosító
javaslatát, amelynek lényege az volt, hogy a közkegyelem ne
terjedjen ki az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettére.
Végül az elfogadott módosító javaslattal kiegészített közkegyelemről
szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés 207 igenlő, 34 ellenző
szavazattal, 41 tartózkodás mellett elfogadta.
A plénum - a keddi ülésnap utolsó momentumaként - bizottságok
kiegészítéséről, azaz bizottsági tagok megválasztásáról határozott.
Mielőtt Szabad György berekesztette volna az ülést, bejelentette,
hogy a miniszterelnök és az ideiglenes köztársasági elnök
kezdeményezte a rendkívüli ülésszak összehívását. Szabad György
emlékeztette a képviselőket, hogy a rendkívüli ülésszakra módot ad
az alkotmány, s erre csak azok az előterjesztések kerülhetnek,
amelyeket előzetesen megjelölnek. Ennek értelmében a törvényhozás -
immár a nyári rendkívüli ülésszakot megkezdve - június 18-án, azaz
jövő hétfőn folytatja munkáját. (MTI)
1990. június 12., kedd 19:50
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|