|
|
 |
|
 |
Országgyűlés - Hétfői ülésnap (1. rész)
|
1990. június 11., hétfő - Az utóbbi hetekben már megszokottá
vált hosszadalmas ügyrendi vita mellőzésével fogadták el a
képviselők Szabad Györgynek, az Országgyűlés megbízott elnökének
javaslatát a hétfői és a keddi ülésnap tárgysorozatáról. Az elnök
hétfőn délelőtt fél 11 után néhány perccel nyitotta meg a május
24-én megkezdett ülésszak újabb ülésnapját.
Bejelentette, hogy a plenáris tanácskozáson 314 képviselő van
jelen, majd javaslatot tett a tárgyalási menetre. Eszerint az
alkotmánymódosítási törvényjavaslat feletti általános vitát
folytatják, majd azt követően az Országgyűlés megtárgyalja a
Mentelmi és Összeférhetetlenségi Bizottság Speidl Zoltán (MDF)
mentelmi ügyével kapcsolatos határozati javaslatát; dönt képviselői
önálló indítványok napirendre tűzéséről, illetve két előterjesztés
sürgős tárgyalásáról. A kétnaposra tervezett ülésen várhatóan
napirendre kerül a közkegyelemről szóló törvényjavaslat, a
bizottsági tagsággal kapcsolatos országgyűlési határozati javaslat.
Az elnök indítványozta, hogy az interpellációkat és a kérdéseket
kedden, az ebédszünet után tűzzék napirendre. Szabad György
bejelentette, hogy új jegyző megválasztása vált szükségessé, erre
szintén ezen az ülésszakon kell sort keríteni. A tárgyalási menetre
tett elnöki javaslattal 300 képviselő értett egyet.
Még mielőtt az elfogadott napirendi pontok megtárgyalására
tértek volna, az elnök bejelentette: a legfőbb ügyész helyettese
indítványozta Szabó Lukács (MDF) mentelmi jogának felfüggesztését;
az ügyet a Mentelmi és Összeférhetetlenségi Bizottság vizsgálja
felül, majd javaslatát az Országgyűlés elé terjeszti. Ezt követően -
szintén napirenden kívül - Fodor István (független) kért szót, s
rövid megemlékezést tartott Dálnoki Miklós Béláról, az Ideiglenes
Nemzeti Kormány miniszterelnökéről születésének 100. évfordulója
alkalmából. Méltatta a tiszteletre méltó politikus életpályáját,
amely - mint mondta - akkor szakadt félbe, amikor Dálnoki Miklós
Béla a háborút követően nem volt hajlandó aláírni a Gerő Ernő által
előkészített jóvátételi szerződést. Ez egyúttal miniszterelnöki
megbízatásának végét is jelentette, 1945-ben nyugdíjazták. Bár
továbbra is országgyűlési képviselő maradt, közéleti szerepe
jelentősen csökkent. Magánemberként temették el 1948-ban, s azóta
egyetlen magyar kormány sem helyezte el a kegyelet koszorúját a
Kerepesi úti temetőben lévő sírján. A centenárium lehetőséget ad
arra, hogy pótoljuk az eddigi mulasztásokat - fejezte be
megemlékezését Fodor István. (folyt.köv.)
1990. június 11., hétfő 12:13
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|