|
|
 |
|
 |
A román-magyar kapcsolatokban lévő gyanakvás
|
--------------------------------------------
Washington, 1990. május 24. (Amerika Hangja) - Szénási Sándor a
román-magyar kapcsolatokban tapasztalható gyanakvásról és uszításról
beszél:
A román választásokon kiesett a Vatra Romaneasca
szélsőnacionalista szervezet, ám kiestek a liberálisok is. Ők sem
kapták meg a parlamentbe jutáshoz szükséges 4 százalékot. A romániai
magyarok számára - de tegyük hozzá, az egész román társadalom
számára - ez bizony szomorú hír még akkor is, ha a Romániai Magyar
Demokrata Szövetség a második helyet szerezte meg a maga 7,5-8
százalékával. Ez ugyanis nem jelent sokat a Megmentési Front első
győzelmével szemben, másrészt égetően hiányzik az a parlamenti erő,
amelyre minden országban minden kisebbség támaszkodhat: a
liberalizmus. A liberalizmus, amely azoknak az ideológiája, akik az
által akarnak szabadok lenni, hogy másokat is felszabadítanak.
Hogy a román választások mennyire voltak manipuláltak, hogy
durván, vagy finomabban voltak-e kontroll alatt, ez sajnos
másodrendű kérdés. Elsősorban az vált láthatóvá, hogy a társadalmi
fejlettség gyenge, az erőcsoportok fejletlenek, az ország nem eléggé
tagolt, és ez a tény még Közép-Kelet-Európában is kivételnek számít.
Románia hatalmi-politikai szempontból egy tömb maradt. Ezt a
tömböt nevezhetjük a magát átmentő volt kommunista elit tömbjének,
de nevezhetjük az erőszakszerveztek és az államhivatalnokok, az
államosított középrétegek konzervatív tömbjének is, amely láthatólag
középen áll az ókonzervatív parasztnacionalizmus és a liberálisok
között. (folyt.)
1990. május 24., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A román-magyar kapcsolatok - 1. folyt.
|
Ez a közép azonban mégsem közép. Iliescu elnököt és követőit
erős szálak fűzik a Vatra Romaneascához. A liberálisokhoz, ha van is
kapcsolatuk, kötődésük nincs. Mindezt azért érdemes végiggondolni,
hogy belássuk: meglehetősen nagy a távolság Magyarország és Románia
között. Románia - mint mondtam - egy túlsúlyos hatalom alatt marad,
míg Magyarország legalább kétpólusú ország, az is volt az elmúlt
száz évben. Kettős arcú. A liberalizmus majdnem olyan erős, mint a
konzervatívizmus.
Mármost hogyan fogja ez a két ország megérteni azután, hogy sem
ellentéteiket, sem ellentéteik elkenését, elhallgatását nem kenhetik
most már pusztán a kommunista rezsimekre? A szocialista
internacionalizmus széthullása ugyan kedvező lehetőség a valódi
érdekek egyeztetésére és megbeszélésére, ám egyben szomorúan tárja
fel, hogy itt nem 40 évről, nem Ceausescu rendszeréről van szó, és
nem is Kádár János kollaboráns hallgatásáról, amelyet az erdélyi
magyarok ügyében mindig is tanúsítottunk. Trianonról van szó, sőt a
Trianon előtti időkről és mindenről, ami a most a Kelet-Európában
feltámadt nemzeti mámorokban megtestesült. Trianon ezekben a
napokban lesz 70 éves és sajnos az öregúr túlságosan is jó
állapotban van, mondhatnám virgonc, beszél, hadonászik és szónokol.
A Szent Korona Társaság lapja legutóbbi számában már el is
indítja a visszaemlékezések sorát. De máshol is olvasni olyan
félmondatokat, amelyek azt kérdőjelezik meg: fenn kell-e tartani a
mesterséges határokat a térségben, amelyben - például Moldáviára -
már Ceausescu életében is alig burkoltan bejelentették a román
igényt. És ha bejelentették, nem következnek-e ebből logikusan
magyar igények is? (folyt.)
1990. május 24., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A román-magyar kapcsolatok - 2. folyt.
|
A célozgatók nem látszanak törődni azzal, hogy Moldáviában majd
másfélmillió orosz is él, vagy hogy Erdélyben a magyarság csupán 30
százalék körül reprezentált. Egyelőre kevés embert látszik zavarni a
hangnem is, amelyben a magyar és a román sajtó egymás ügyeivel
foglalkozik. Nem is beszélve már a tudatos vagy félreértésekből
származó csúsztatásokról.
Nemrég a magyar sajtó azt közölte felháborodottan, hogy
Romániában zöld csillaggal akarják megjelölni a magyarokat. Ami ugye
ismerős emlékeket ébreszthet - más színű kiközösítéseket illetően.
És ezt a hírt úgy adták ki, sőt úgy vette át egyik lap a másiktól,
hogy nem ellenőrizte, igaz-e. Nos, nem volt igaz. Iróniának szánta
az ötletet egy erdélyi újság.
Más hírek arról szólnak, hogy a határ mentén mérgezik a magyar
sertésállományt. Ez ugyebár analóg azzal a romániai rémhírrel, hogy
a forradalom napjaiban a magyarok segélyszállítmányaiban mérgezett
volt a kenyér.
Megjelennek gyatra, sok esetben magánkiadású könyvecskék a
romániai borzalmakról, ám a szerzők szándékait sok esetben nem a
megértés vágya, hanem a bosszú, a minősítgetés, vagy a román nép
teljes elítélése hatja át.
A másik oldalon - és ez az oldal sajnos lehet csehszlovák,
esetleg szovjet is - olyan vélemények terjednek, hogy a kisebbségben
élő magyarság összehangolt akciókban támadja a többségi nemzeteket,
tehát létezik valamiféle magyar összeesküvés, amelynek célja az
uralom megszerzése, mondjuk Dél-Szlovákiában. Ahol volt is tüntetés
ezzel a jelszóval: ne engedjük, hogy elmagyarosítsák Dél-Szlovákiát.
(folyt.)
1990. május 24., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A román-magyar kapcsolatok - 3. folyt.
|
De Kárpátalja ügyében is akad szovjet újság, amely összejátszást
emlegetve arról cikkezett, hogy Magyarország úgymond hódításra
készül.
Önkritikusan vizsgálva a dolgot természetesen vannak
csoportocskák, amelyek hajlandók lennének minden szélsőségig
elmenni, bár én úgy veszem észre, az ilyesfajta cikkeknek és
könyveknek inkább üzleti céljuk van. Ami persze még nem mentség
semmire.
A könyvkiadásban érdekeltek egy része egyszerűen úgy véli:
irományait ezzel a hangvétellel fel tudja dobni, eladhatóvá tudják
tenni. De félő, hogy ez a gátlástalan rájátszás a pénzre egy idő
után majd közhangulatot teremt. Egyelőre ugyanis nincsen ilyen
közhangulat. Olyanféle összejátszás sincs a külföldi vádak és a
hazai szélsőségek között, hogy mindenben szerepet kapna az a több
tízezer Romániából menekült magyar, akik most nagyon nehéz
körülmények között élnek nálunk. Ha cinikusan akarnék fogalmazni:
mivel ők többségükben nem élnek még középszinten sem, nekik aztán
igazán nem lehet eladni a drága könyveket és a szélsőséges
hangvételű brossúrákat.
Hogy a pénzkereső uszítás melyik oldalon meddig megy el, ahhoz
az értelmes és jogos állami tiltásokon túl függvénye a két ország
kapcsolatainak. Függvénye annak, hogy az Antall-kormány ellent tud-e
állni a saját koalíciós partnerei között megtalálható
szélsőségeseknek. És függvénye annak, hogy Iliescu országa gazdasági
nehézségeiről el akarja-e terelni a figyelmet egy magyarellenes
politikával. (folyt.)
1990. május 24., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A román-magyar kapcsolatok - 4. folyt.
|
Mindkét rendszer új, elvben minden lehetőség nyitott. Egy
megoldásra azonban a beszámoló végén hadd hívjam fel a figyelmet. A
mondat, amelyet idézek, tegnap hangzott el a magyar parlamentben, és
Németh Zsolt, a Fidesz képviselője mondta: "A kisebbségek ügye nem
Magyarország és nem Románia, nem Magyarország és nem Csehszlovákia
ügye. Azok ügye, akik az adott területeken élnek. Hiszen végül is
Erdély nem a magyaroké vagy a románoké, hanem az erdélyieké. A
Felvidék a felvidékieké, a Vajdaság a vajdaságiaké."
Ez a gondolat, hogy nem országban, hanem térségben kellene
gondolkodnunk, nem arányszámokban, hanem az érintett emberek
törekvéseiben, szintén létező hang Magyarországon. Kimondták a szót,
tehát van, de azt csak Isten tudja, mikor lesz az igéből valóság.
+++
1990. május 24., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|