|
|
|
|
Csoóri Moszkvában (2.rész)
|
- Az emberiség életében a politikának soha sem volt annyira közvetlen hatása az emberi történelemre, mint most - fűzi hozzá. A további témákról szólva elmondta:
- Sokat beszéltünk arról, lehet-e elit nélkül megváltoztatni egy ország stílusát? Ha nem, akkor hogyan lehet jó értelemben vett elitet kinevelni? Mert az bizonyos, hogy minden haladás feltétele a műveltség, és ez vonatkozik a gazdaságra is. A szervesen gondolkodó emberek sokasága és elitje kellene. Nagyon természetes lett volna, ha akár a német kérdésről, akár Magyarország és a Szovjetunió viszonyáról beszélgetünk. Mégis azt gondoltuk - vagy inkább éreztük, mert így kanyargott a beszélgetés -, hogy sokkal inkább arról érdemes tanácskoznunk, miként lehet a megromlott viszonyokat úgy újjáépíteni, hogy azok a kultúrateremtés alkalmai lehessenek. Javasoltam, hogy ne nagyszabású szellemi találkozókat rendezzenek, hanem ültessenek le 15-20 embert, akik minden látványos propaganda nélkül cserélhetik ki nézeteiket. Az ilyen összejövetelek alkalmasak lennének az előítéletek fokozatos feloldására, lebontására is.
- A kétoldalú kapcsolatok minden megbeszélésen fölmerültek, de természetesen ilyen beágyazottságban. Mindenütt megjegyezték, hogy nagyon szeretnék, ha az új miniszterelnök mielőbb vendégségbe jönne Moszkvába. Konkrét meghívás nem volt, csupán beszéltünk erről. Ezt mindketten szeretnénk, az igény kölcsönös. Az volt a jó, hogy tulajdonképpen mellékesen politizáltunk. Az, amire alapoztuk ezt a jövőbeni találkozást, az egészen más volt: nem a politika szárazabb, szikesebb, gyakorlati elképzelései, lehetőségei, hanem egy sokkal szellemibb kapcsolatkeresés.
Csoóri Sándor külön is kitért Gavriil Popovval folytatott eszmecseréjére. Mint mondotta, nem csak okos, szellemes, de meghitt beszélgetést folytatott a moszkvai tanács új első emberével.
- Kiderült, hogy a legradikálisabb ember a legegyszerűbben és legtisztábban gondolkozó egyéniség. Az ő radikalizmusa nem abban van, hogy erőszakos és rámenős. Az ő radikalizmusa a nagyon is emberi gondolkodásban ölt testet, vagyis a politikát is az emberi viszonylatokba helyezi bele. Egyetértettünk egyebek között abban, hogy több párt léte önmagában még nem jelent többpártrendszert. A politikai kultúrát kell odáig emelni, hogy a több pártból többpártrendszer lehessen. (folyt.)
1990. május 16., szerda 18:50
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|