|
|
 |
|
 |
Csoóri Moszkvában (1.rész)
|
1990. május 16. szerda (MTI-Panoráma) - 1966-ban jártam itt
utoljára. Azóta nem jöhettem, aminek nem elsősorban az itteniek
voltak az okai, hanem inkább az otthoniak - nyilatkozta az MTI-nek
röviddel Moszkvából történt szerdai elutazása előtt Csoóri Sándor. A
költő ezúttal a magyar kultúra jeles képviselőjeként érkezett a
szovjet fővárosba, hogy részt vegyen a moszkvai magyar kulturális
központ hivatalos megnyitóján.
- Pedig előtte, 1963-tól nagyon jó kapcsolatom volt Grigorij
Csuhrajjal, akivel közös filmet is terveztünk. Csuhraj akkor ablakot
nyitott számomra egy másik Oroszországra is. Rengeteg olyan dolgot
mondott el háborús életéből, amelyet akkoriban még nem volt ildomos
nyilvánosan közölni. Már a hatvanas években olyasmiről beszélt, ami
érzékeltette, hogy itt egy másik Oroszország, egy másik világ képe
is feldereng. Később Elem Klimov volt az, aki hozta a híreket, és
megerősítette: igenis van egy komoly együttgondolkodó értelmiség
Moszkvában. Ez a szellemi közeg a későbbiek során természetesen
dobta ki magából, dobta fel Szaharovot és a többiket.
Csoóri Sándor utalt arra, hogy noha nem mint politikus, hanem
mint a magyar kultúra képviselője érkezett a moszkvai megnyitóra, a
szovjet fővárosban eszmecseréket folytatott több befolyásos szovjet
politikussal is, így Valenytyin Falinnal, az SZKP KB nemzetközi
osztályának vezetőjével, Georgij Sahnazarovval, Gorbacsov
tanácsadójával, Gavriil Popovval, Moszkva tanácselnökével, Nyikolaj
Gubenko kulturális miniszterrel és másokkal.
- Furcsa módon csak részben beszéltünk politikáról, sokkal
inkább a kulturáról, az egész emberiséget érintő erkölcsi és
szellemi kérdésekről cseréltünk eszmét. Olyanokról, amelyek minden
értelmiségiben felvillannak: mi lesz a következő évtizedek
értelmiségi feladata? Hogyan építhetők fel a politika által
lezüllesztett emberi és nemzetek közötti kapcsolatok? Csak egy
birodalmi gondolatot kell-e lebontani vagy föl kell-e valami mást
építeni. Emlékszem, odahaza néhány évvel ezelőtt egy tételt
állítottam föl magamnak: ha a Szovjetunió demokratizál, abba fog
belebukni, ha nem demokratizál, akkor abba. Ezek a hamletinél is
nehezebb kérdések. Annak örülök, hogy ezek a vezető politikusok,
Popovtól Falinig, tisztában vannak ezzel. (folyt.)
1990. május 16., szerda 18:42
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|