|
|
|
|
Horn Gyula fogadása a magyar-román értelmiségi csúcs
résztvevőinek (3. rész)
|
A kormányfő megrendülten szólt a marosvásárhelyi tragédiáról, amelynek nyomán lángoló gyűlölet, erőszak és terror foglalja el a megértésnek, a kisebbség védelmének helyét. Tragikus jelkép, hogy a brutális erőszak legdurvábban egy mindig szelíden szóló, az erőszak minden formáját elutasító, a két nép közeledéséért oly sokat tevő íróemberre, Sütő Andrásra támadt.
A magyar álláspontot tolmácsolva kijelentette: a magyar kormány, a különböző pártok és politikai szervezetek nyilvánosan állást foglaltak a megértés, a jószomszédi viszony megteremtésének szükségessége mellett. A magyar fél jóindulatát, a történelmi újrakezdés szándékát nem csak szavakban, de tettekben is bizonyította a decemberi romániai forradalom idején is.
A történelem menete most valamennyi kelet-európai nép számára kiváló lehetőséget kínál hosszú ideje rendezetlen dolgaik tisztázására, a görcsök oldására, a megosztottság felszámolására. Igen nagy szükség van a toleranciára, a józan felelősségtudatra, a higgadtságra. Mert nemcsak a lehetőségek nagyok, hanem a veszélyforrások is számosak; főleg az intoleráns, kizárólagosságot hírdető virulens nacionalizmus részéről. A lehetséges súlyos veszélyekre hívták fel megdöbbentő erővel a magyar és a nemzetközi közvélemény figyelmét azok a kifejezetten magyarellenes atrocitások, amelyek az utóbbi napokban történtek Romániában. A kormányfő sajnálattal állapította meg, hogy a korábbi hivatalos román politika által szított fajgyűlölet mélyen hatolt a lelkekbe és a pogrom határát súroló vad indulatokat képes kiváltani. Reményét fejezte ki: felelős tényezők Romániában is tettekkel bizonyítják, hogy felismerték, az európaiság rang, és annak elnyeréséhez a demokratikus viszonyok tudatos megtervezésén és kiépítésén keresztül visz az út.
Németh Miklós meggyőződését fejezte ki, hogy a budapesti dialóguson szövődött kapcsolatok, barátságok fennmaradnak a jövőben is, és hathatósan szolgálják a történelmi megbékélés ügyét. A térségből ugyanis a kiutat nem Karabah felé kell keresni. Akik mégis arrafelé vesznek irányt, azokat erkölcsi kötelességünk figyelmeztetni: ez az ösvény nem Európába vezet, hanem onnan kifelé. S ha a figyelmeztetés nem elég, akkor együtt, akár élőláncot alkotva kell eltorlaszolnunk ezt az utat. (MTI)
1990. március 20., kedd 21:13
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|